A hitelesített adatokra még várni kell, de a kérdés eldőlt az ELTE és a Másfélfok meteorológusai szerint, akik szerdán bemutatták legújabb kutatási eredményeiket a sajtónak. Az is kiderült, hogy ha nem csökkentjük a kibocsátásunkat, akkor az évszázad végén áprilisban fog kezdődni a balatoni szezon.
HIRDETÉSA mostani volt a valaha volt legmelegebb július a mérések 1901-es kezdete óta. Budapesten az idei júliusi volt a leghosszabb hőhullám, és bár nem most mérték a valaha volt legmagasabb hőmérsékletet, összesítve ez a hőhullám volt a legforróbb. Szegedről is vannak adatok 1901 óta, ott minden szempontból ez volt a legdurvább hőhullám. 11 országos napi melegrekord dőlt meg a nyáron, ebből 7 júliusban. A HungaroMet hivatalos adataira még várni kell, de gyakorlatilag biztos, hogy az idei volt Magyarország legmelegebb nyara, mivel néhány tizeddel meghaladtuk a 2022-es rekordot.
Nehezen ért a végére Szabó Péter meteorológus az elmúlt pár hónap éghajlati szélsőségeit soroló listának szerda este egy budapesti kávézóban, ahol három kollégájával, Kis Annával, Pongrátz Ritával (ők mind az ELTE Meteorológiai Tanszékén dolgoznak), valamint Vigh Péterrel (ő a Másfélfok nevű portál alapítója) bemutatták legfrissebb kutatási eredményeiket. Vagyis azt, hogy mi vár Magyarországra a következő évtizedekben.
Azért kell nagyon sokat tennünk, hogy ne romoljon a helyzet
A kutatók a múltbéli adatok alapján készítenek projekciókat a jövőre, és három különböző lehetőséget vázoltak fel a 21. század hátralévő részére. A legoptimistább szcenárió az, hogy most azonnal elkezdi csökkenteni az emberiség a károsanyag-kibocsátását. A közepes az, hogy még szűk két évtizedig elvitatkozunk a mikénteken, de 2040 körül tényleg beindul a kibocsátáscsökkentés. A legpesszimistább lehetőség pedig az, hogy minden megy tovább úgy, ahogy eddig ment. Az ipari forradalom szintjéhez képest 2 fokon belül tartani a felmelegedést csak az első verzióval lehet, a legrosszabb pedig 4-5 fokos felmelegedést jelentene 2100-ig.
Ahogy Pongrácz Rita elemzéséből kiderült, a legfontosabb az, hogy mennyi szén-dioxid kerül a levegőbe, az üvegházhatású gázok közül ugyanis abból van a legtöbb a légkörben a vízgőz után (ez utóbbi nélkül egyébként fagypont alatti átlaghőmérséklet lenne a Földön). A szén-dioxid légköri koncentrációja az ipari forradalom környékén 280 ppm (milliomod rész) volt, 1980-ban 340, most pedig 420 körül van. A legoptimistább forgatókönyv azt jelenti, hogy nagyjából ezen a szinten stabilizáljuk a szén-dioxid mennyiségét a légkörben, a legpesszimistább szerint pedig 1100 ppm-re növekszik.
A klímaváltozás elleni harc egyik legnehezebb feladata épp azt elfogadtatni az emberekkel, hogy azért kell keményen dolgoznunk, hogy minden úgy maradjon, mint ahogy most van. Ezt már Vigh Péter mondta, aki említett még egy problémát is: Magyarországon többször is csökkent már a károsanyag-kibocsátás mértéke, de ennek a folyamatnak eddig mindig a passzív elszenvedői voltunk: a szocialista ipar összeomlásánál, a 2008-as válságnál és a koronavírus-járvány alatt is. Ha fenntartható klímapolitikát akarunk, akkor viszont tervezetten és szándékosan kellene csökkenteni a kibocsátásunkat, és úgy, hogy az ne járjon az emberek életszínvonalának radikális csökkenésével, mint ahogy az az előbbi esetekben történt.
Hiába várunk a technológiai csodára, a jelenlegi eszközeinket kell bevetni a klímaváltozás ellen
És hogy mit tehetünk egyáltalán, ha már tenni kell? A szakértők óva intenek mindenkit attól, hogy az interneten fellelhető sablonokat próbálják meg magukra alkalmazni, mert minden ember más helyzetben van, és máshogy csökkentheti a saját kibocsátását az étrendbeli változtatásoktól odáig, hogy autó helyett villamossal utazik. A legfontosabb az, hogy hiteles forrásokból tájékozódjunk, és ez alapján hozzunk döntéseket egyrészt a saját életünket illetően, másrészt tágabb szinten: azzal, hogy olyan politikusokat választunk és olyan cégeknek adjuk a pénzünket, akik és amik a súlyához méltóan kezelik a problémát.
És az is nagyon fontos, hogy csak olyan változtatásokat hozzunk meg, amik nem okoznak nekünk túl nagy kényelmetlenséget, különben hamar elfogyhat az elszántság. Azt a megoldást pedig nem ítélték túl hasznosnak a szakértők, hogy az ember úgymond kárpótolja a Földet a fogyasztásáért, befizethet például egy kis pénzt egy klímavédelmi alapba repülőjegy vásárlásakor. A semminél talán jobb ez is, de a cégek inkább trükköznek ezzel a módszerrel ahelyett, hogy a működésüket összhangba hoznák a párizsi egyezmény elvárásaival, úgyhogy az eredmény legalábbis kétséges.
Vigh szerint Magyarországon a legnagyobb potenciál jelenleg az épületekben van: rengeteg energiát meg tudnánk azzal spórolni, ha rendesen leszigetelnénk a régi ingatlanokat, és kicserélnénk az ablakokat. Ezzel pedig érdemes is lenne foglalkozni, mert Magyarország rendkívüli módon kitett a klímaváltozásnak, és nemcsak azért, mert egy medencében helyezkedik el, ami sebezhetővé teszi, hanem azért is, mert nincs elég pénze arra, hogy könnyen kigazdálkodja majd a kármentéshez, a katasztrófaelhárításhoz szükséges óriási forrásokat. Arra pedig felesleges várni, hogyan valamilyen technológiai újítás megment majd minket, mert ez nagyjából olyan, mintha orosz rulettet játszanánk.
Ha nem teszünk semmit, az évszázad végén tízszer annyi forró nap lesz Magyarországon, mint manapság
Azt, hogy mi vár ránk a következő évtizedekben, leginkább az mutatja meg, hogy mi történik most a Mediterrán-térségben. Perzselő hőhullámokra, erdőtüzekre és időnként hatalmas viharokra lehet számítani a jövőben. A kilátásokat jól érzékelteti a hőstresszes, azaz a szervezetet keményen megviselő napok számának emelkedése. 38 fok felett extrém, 46 fok felett életveszélyes hőstresszről ír a szakirodalom. Az előbbiből jelen állás szerint évente 2-3 nap van általában Magyarországon, utóbbiból pedig szerencsére egy se.
A projekciók szerint ha mindent ugyanúgy folytatunk, ahogy most (tehát a legrosszabb forgatókönyv valósul meg a fentiek közül), akkor az évszázad végére megtízszereződik a hőstresszes napok száma Magyarországon, és ez az előrejelzés csak egy átlagos évre vonatkozik, a legrosszabbakban 40-50 ilyen nappal is számolhatunk majd. Ez nagyjából olyan, mintha a foci EB döntője, azaz július közepe óta minden egyes nap 38 fok felett lett volna a maximum, egészen mostanáig. A modell szerint a hazai csúcshőmérsékletek szintén megemelkednek a század végére, 40-45 fok környékére.
Talán még beszédesebb egy új kutatás, aminek az eredményeit napokon belül publikálni fogják. Ebben azt nézték meg a meteorológusok, hogy hogyan változik a hazai turisztikai szezon a három, fent vázolt szcenárió esetén. A legrosszabb forgatókönyv olyan szintű felmelegedést mutat, hogy 2100 körül átlagosan legalább 5-6 strandolásra alkalmas nap lesz áprilisban, a balatoni szezon tehát már a tavasz közepén elkezdődhet. Nyáron viszont annyira meleg lesz, hogy sokan inkább bezárkóznak majd a légkondis szobákba, mint hogy kimenjenek a vízpartokra. A városnézés pedig már szóba sem jöhet majd.
A mostaninál sokkal súlyosabb aszályokra kell felkészíteni a mezőgazdaságot
Van egy olyan dolog is azonban, ami várhatóan nem fog változni a globális felmelegedéssel Magyarországon: az éves csapadékmennyiség. Ez Kis Anna kutatási területe, és a szakértő azt is elmondta, hogy bár ez elsőre jól hangzik, azért a csapadékot illetően sem lélegezhetünk fel. Az időbeli eloszlás ugyanis változni fog, télen várhatóan több eső fog esni, nyáron pedig hosszabbak lesznek az aszályos periódusok.
Kis azt vizsgálta, hogy a jövőben hány olyan egymást követő nap várható nyaranta, amikor 3 milliméter alatt marad a napi csapadékmennyiség. Az adatokból az látszik, hogy az ország középső részén különösen rossz lesz a helyzet, ha nem csökkentjük a kibocsátásunkat: nem lesznek ritkák a 30 napig tartó száraz időszakok sem, és a század vége felé az évek negyedében olyan periódus is lesz, amikor 40 napig nem, vagy alig esik az eső. Összehasonlításképp: az elmúlt 20 évben mindössze egyetlen ilyen év volt, és ha azonnal elkezdjük csökkenteni a kibocsátásunkat, tehát a legjobb forgatókönyv valósul meg, akkor ez így lesz 2100 körül is.
A legrosszabb forgatókönyv, ahová mindig visszatérünk, azt jelentené, hogy átalakul Magyarország éghajlata, és ezzel az itt élő emberek élete is megváltozik. A klímamodellek felállítása pedig azért is hasznos, mert megjósolható belőlük, hogy mire kell felkészülnünk. Fel lehet mérni például azt, hogy milyen növényekre kellene átállni a jövőben, ha a jelenleg termesztettek már nem bírják a gyűrődést. Vagy azt, hogy hogyan kell módosítani a búza vagy a kukorica génállományát ahhoz, hogy jobban tűrjék a hőséget és a szárazságot. A mezőgazdasági termelésen túl pedig számos apró dolog fog még változni, például az is, hogy fehérborosból inkább vörösboros országgá válunk majd. De ha tényleg bekövetkezik a legrosszabb forgatókönyv, akkor ez lesz a legkisebb problémánk.
A szakértők ezért időről időre visszatértek az alapállításukhoz: meg kell állítanunk a klímaváltozást, méghozzá minél előbb. Értékelésük szerint ez továbbra sem lehetetlen feladat, sőt, még a párizsi klímacélokat is el lehetne érni, de minél tovább késlekedünk, annál nagyobb erőfeszítésre lesz szükségünk. Ezzel együtt az este előadói úgy látják, hogy az emberiség most nem áll készen arra, hogy azonnal nekiálljon a kibocsátás-csökkentésnek. A legvalószínűbbnek pedig az tűnik, hogy a fent vázolt középső szcenáriónál egy kicsit rosszabb forgatókönyv valósul majd meg az évszázad végéig.