Harmadik napra sem csitult el a botrány, közleményt adott ki az a dijoni múzeum is, ahol a hírbe hozott festmény, Az istenek lakomája látható.
HIRDETÉSSoha nem kapott volna ekkora nemzetközi figyelmet Dijon múzeuma, ha a párizsi olimpia megnyitójára komponált queer-előképet nem állítják párhuzamba Az utolsó vacsorával azok, akik rögtön vallásgyalázást kiáltottak. A tiltakozások hamar átfutottak a világsajtón, a szervezők már másnap a közismertség reflektorfényében mondhatták, hogy nem Leonardo szekkója, Az utolsó vacsora, hanem Bijlert festménye, Az istenek lakomája a párhuzam alapja, ami Dijon múzeumában látható.
Dijon eddig - méltatlanul - csak mustárjáról volt világhírű, miközben favázas házacskákkal teli középkori óvárosa különleges látványosság. Mégsem kell turisták tömegeitől tartanunk, ha a városképben gyönyörködnénk. Jól jött tehát a világhír a helyi képtárnak is, ahol az emlegetett művet őrzik.
A Musée Magnin közleményt adott ki a botrány után két nappal, amelyben tudatta, hogy nem véletlen a vélt párhuzam a párizsi jelenet és Az utolsó vacsora között, hiszen képtáruk számos olyan reneszánsz művet őriz, aminek alkotójára hatással volt Leonardo világhírű freskója. Jan Hermansz van Bijlert holland festőművész alig egy évszázad elteltével alkotta Az istenek lakomáját, amin ógörög istenek ülnek ünnepet. A téma feldolgozásához merített számos fontos jegyet Leonardo képéről. Hasonló az egyenes asztalnál a figurák háromszöges csoportokba való rendezése is, ami Leonardonál a szentháromságra utal. Az ábrázolt téma Bijlert festményén azonban nem keresztényi, hanem olümposzi.
A különbségek is szembetűnők, hívják fel a figyelmet mindazok, akik szerint nem történt vallásgyalázás Párizsban. Először is, fontos, hogy már az olimpia megnyitóján elhangzott, hogy Dionüszosz-lakomát látunk. Ezt egyértelműsíti a látványban, hogy a társaság tagjai a háttérben vannak, míg az előtérben csemegéz féktelenül a Dionüszoszra utaló kék figura. Számos híradás az előtér nélkül mutatta csak az asztaltársaságot, ami megmásítja az összhatást.
Leonardo képének központi alakja Jézus, Bijlert festményének fő figurája Apollón. Nem a keresztre feszítés előtti utolsó vacsora a téma, hanem az Olümposz istenei ünneplik Thetisz és Péleusz házasságát, egy dionüszoszi lakomával. Erre az előtérben szőlőt lakmározó alak egyértelműen utal, ilyen jel a táncoló szatír, illetve Apollón kezében a lant. Ez a hedonista mulatság kiváló alap volt a párizsi olimipiai megnyitó szatirikus élőképéhez, a párhuzam pedig kifejezetten direkt a játékok ógörög eredete és az olümposzi istenek világa között. Ennyire direkt tartalmi párhuzam nincs Leonardo képével, kizárólag az elrendezés.
Ám ezen a ponton tér el az olimpiai megnyitón látottak értékelése. Észrevették-e az élőkép komponálói a keresztényi áthallást már munka közben? Ha nem, az csak egy baki? És ha igen, szándékosan használták-e arra, hogy hírverés keletkezzen? Egy olyan médiahack, ami néhány nap világhírt hoz a francia múzeumi szakmának, különösen a dijoni képtárnak?
Dijon múzeuma mindenesetre észrevette a lehetőséget, és friss Fb-posztjában arra invitálja az érdeklődőket, hogy a Musée Magnin kiállításán, személyesen tekintsék meg a hírbe hozott művet.
Apró, de érdekes mellékszál, hogy művészettörténészek emlékeztetnek, hogy Az utolsó vacsorát 1652-ben gyalázták meg leginkább, amikor a szó szoros értelmében levágták róla Jézus lábát. Egy ajtót vágtak ugyanis a Santa Maria delle Grazie kolostor ebédlőjének falán, pontosan ott, ahol a falat a szekkó díszíti. A mindennapi praktikum fontosabb volt, mint az áhítat vagy a műalkotás tisztelete, így Az utolsó vacsora asztalánál egyedül Jézusnak nincs lába.
Restaurátorok pedig arra hívják fel a világ figyelmét az olimpiai botrány nyilvánosságát kihasználva, hogy nagyon rossz állapotban van Leonardo szekkója, mert a száraz technikával készített falfestmény az ódon refektóriummal együtt nedvesedik, állaga folyamatosan romlik.