EventsEseményekPodcasts
Loader

Find Us

HIRDETÉS

20 lepkefaj tűnt el Magyarországon és a póknépesség is csökkent

A méhek a beporzást nem csak napközben végzik
A méhek a beporzást nem csak napközben végzik Szerzői jogok Photographer: Tamas Miglecz/
Szerzői jogok Photographer: Tamas Miglecz/
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

A változatos növény és állatvilág jelentőségére, az ökológiai gazdálkodás és a természetes élőhelyek jótékony kapcsolatára hívja fel a figyelmet hazánk legnagyobb fenntartható mezőgazdasággal foglalkozó kutatóintézete a biológiai sokféleség világnapján, május 22-én.

HIRDETÉS

Az agrobiodiverzitás, vagyis a mezőgazdasági élőhelyek sokszínűsége hozzájárul az élelmiszerellátásunkhoz, magyarán a jövőnk és teli éléskamránk záloga. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) 2012 óta vizsgálja, hogy miként hat a  szőlőművelésre, gyümölcstermesztésre az, ha virágokat telepítenek a közelükbe. 

Legújabb kutatásukban azt vizsgálták: hogyan hat a hazai ültetvényekben, ha virágos sorközöket iktatnak be. 

A szőlészetek sorközeiben, a gyümölcsösökben és a szántóterületeken a speciális magkeverékekből kifejlődött aljnövényzet nyárra virágzó rétként óvja és táplálja a talajt, ezzel nélkülözhetetlen életteret biztosítva számos apró élőlénynek. A május 22-i világnapon a kutatók előzetes eredményeket tettek közzé az ízeltlábúakat, és főként a beporzókat érintő megfigyeléseikből. 

Ilyen egy virágzó sorköz a szőlőben, amely számos fajt odacsalogat
Ilyen egy virágzó sorköz a szőlőben, amely számos fajt odacsalogatÖMKi

20 lepkefaj tűnt el és a póknépesség is csökkent

Az elmúlt évtizedekben a gazdaságilag fejlett országokban számos helyen drasztikusan csökkent a beporzók (például méhek) egyed- és fajszáma, valamint az ízeltlábúak száma. 

Magyarországon az Erdészeti Tudományos Intézet 1962 óta működteti úgynevezett fénycsapda-hálózatát. Publikációjukban hét fénycsapda fogási adatait elemezték 1962-től 2009-ig, és megállapították, hogy bár a nagylepke-együttesek egyedszámának alakulásában összességében nem jelentkezik a csökkenő trend, a fajgazdagságot illetően azonban annál inkább: évtizedenként hozzávetőleg 20 fajjal szegényedik a befogott minta. 

A HUN-REN Növényvédelmi Kutatóintézetében folytatott vizsgálat szerint az általuk monitorozott lucernaföld és közvetlen szegélyének póknépessége 23 év alatt 40-60 százalékkal csökkent. A pókok biológiai sokféleségének vizsgálatára a kiskertekben az ÖMKi is indított egy közösségi, ún. "citizen science" kutatást: önkéntes résztvevők bevonásával mérték fel tavaly tavasztól őszig a hazai kertek póknépességét. Eredményeikből kitűnik, hogy az intenzívebb, kémiai anyagokat használó kertművelés alacsonyabb pókfajszámmal párosul. A leburkolt felületek arányával pedig úgyszintén csökken a pókdiverzitás. 

Fátyolka
FátyolkaPhotographer: Tamas Miglecz/

Milyen problémákkal jár, ha kevesebb az ízeltlábú?

Az ízeltlábúak csökkenésével veszélybe kerülhetnek más, ízeltlábúakkal táplálkozó állatok, mint például a hüllők, kétéltűek, vagy számos madárfaj. Az elmúlt évtizedben részben az ízeltlábúak egyedszámának megcsappanása áll például a fecskék számában bekövetkezett drasztikus csökkenés mögött. 

Kísérleti körülmények között kimutatható az is, ha egy adott ökoszisztémában csökken az ízeltlábúak biomasszája, az csökkentheti az úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatások mértékét, például bizonyos kártevők túlszaporodásának korlátozását, vagy egyes lebontó folyamatok sikeres megvalósulását. Az ízeltlábú-biomassza csökkenéséért legnagyobb mértékben az éghajlatváltozás és az intenzív mezőgazdasági termelés tehető felelőssé. 

Hogyan segíthetnek a gazdálkodók?

Habár a klímán egy emberként keveset tudunk változtatni, a gazdálkodóknak megvan a lehetőségük, hogy termőföldüket fenntarthatóbb módon műveljék (és ezzel egyúttal a klímaváltozás ellen is hassanak). Virágos évelők sorköztakaró növényként való alkalmazásával élőhelyfoltokat lehet létrehozni az ember által átalakított tájban, ezek egyes fajok számára menedékként, más fajok számára az élőhelyeik közötti zöld folyosóként szolgálhatnak. 

Az ízeltlábúak között és a rájuk épülő táplálékhálóban számos olyan faj található, melyek közel nélkülözhetetlen ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak: például beporzást, lebontó tevékenységet vagy hasznos ragadozó tevékenységet. 

A sorközvetések, mint hasznos élőhelyfoltok növelni tudják az ültetvényekben kialakuló ízeltlábúak faj- és egyedszámát, melyből természetvédelmi, de növényvédelmi, növényegészségügyi szempontból is profitálhat a gazda. 

Nélkülözhetetlen, szorgalmas beporzók

A beporzók eltűnésével számos növényfaj termesztése szinte egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen lenne megoldható. Magyarországon a háziméh mellett összesen közel 700 vadméhfaj fordul elő, melyek többsége aktív beporzó tevékenységet is végez. 

Nem csak a méhek végeznek beporzást
Nem csak a méhek végeznek beporzástPhotographer: Tamas Miglecz/

Az egyes vadméhfajok általában más és más növényfajhoz, vagy növényfajok csoportjához kötődnek, így nem ugyanolyan hatékonysággal poroznak be minden növényt. Jó tudni azonban, hogy a vadméhfajokon kívül számos más rovar is végez beporzást. Még a hártyásszárnyúak rendjén belül is, ahová a méhek is tartoznak, szép számmal akad más beporzó. Ugyanakkor más rovarcsoportoktól sem idegen az áldásos beporzó tevékenység: a zengőlegyek, a lepkék, egyes viráglátogató bogarak, sőt, még a hangyák is képesek a beporzásra. 

Míg például a méhek csak nappal látogatják a virágokat, a beporzás nem kizárólag nappal történik. Az éj leple alatt számos bagolylepke és egyéb éjszaka aktív ízeltlábú végez nagyon fontos beporzó tevékenységet. 

Mit mutatnak az ÖMKi kutatási eredményei?

A biodiverzitás növelésére és a termőföld használatának fenntarthatóbbá tételére kifejezetten alkalmas agroökológiai praktika, amikor a szőlő- és gyümölcsültetvények sorközeibe honos vadvirágokból álló talajtakaró aljnövényzetet telepítenek a gazdák. 

„Az élőhelyek sokszínűbbé tétele közismerten fokozza a természet hozzájárulását a sikeres mezőgazdasági termeléshez, azonban a hazai szőlőművelés és gyümölcstermesztés gyakorlatában csak most számszerűsítjük ezeket a hatásokat. Abban bízunk, hogy eredményeink és a kutatásban részt vevő gazdálkodók tapasztalatai elősegítik, hogy az állandó növénytakarás a sorközökben minél szélesebb körben a termesztéstechnológia szerves részévé váljon.” – mondta el Dr. Drexler Dóra, az ÖMKi ügyvezetője. „Kutatóink arra is keresik a választ, hogy milyen fajösszetételű sorközvetésekkel lehet a leghatékonyabban segíteni a talajvédelmet, a vízmegtartást és a hasznos ízeltlábúakat a szőlőültetvényekben, kifejezetten a mai, egyre szélsőségesebb időjárási körülmények között.” - utalt a kutatás célkitűzéseire a szakember. 

Az ÖMKi kutatói az elmúlt években (2021-2023) összesen hat helyszínen – három Eger környéki és három Tokaj környéki szőlőben – értékelték a 6 (ÖMKi Élő Sorköz) és 19 növényfajt tartalmazó magkeverékből létrehozott sorköztakaró sávok teljesítményét, összevetve spontán vegetációt tartalmazó (kontroll) sorközökkel. Olyan hasznos ízeltlábúakat felvételeztek, mint a katicabogarak, zengőlegyek, pókok, parazitoid darazsak, házi méhek és vadméhek. A kártevők közül pedig elsősorban az amerikai szőlőkabóca állományát mérték fel a szőlőtőkéken. Mind a három évben a hatfajos kezelésben volt a ragadozó ízeltlábúak egyedszáma a legnagyobb. A zengőlegyek például átlagosan közel dupla akkora egyedszámban fordultak elő ezekben a sorközökben. 2023-ban a szőlő lombozatán az amerikai szőlőkabóca egyedszáma a hatfajos kezelésben volt a legkisebb, ezzel párhuzamosan az egyéb kabócák egyedszáma a virágos (6 és 19 fajos) sorközökben szignifikánsan kisebb volt, mint a kontroll sorközökben. 

Virágos sorköz
Virágos sorközMiglécz Tamás

Ugyanakkor a lombozatlakó pókok számában nem volt különbség a különbözően kezelt sorközök között. A méhek szempontjából a júniusban elvégzett felvételezések bizonyultak a legmeghatározóbbnak, ugyanis összességében ebben a hónapban kiemelkedően magas volt az egyedszámuk. Az ekkor megfigyelt méhek közel 77%-a volt háziméh, és csupán 23%-a vadméh. A 2023-ban a 6 és 19 fajos sorközökben a házi- és vadméhek egyedszáma többszöröse (három-ötszöröse) volt a kontroll sorközökben megfigyelt egyedszámnak, emellett a vetett sorközökben a vadméhek nagyobb fajszámban is voltak jelen. 

HIRDETÉS

„Az előzetes eredményekből jól látható, hogy virágos növények sorközvetésével eredményesen növelhető a hasznos ízeltlábúak egyedszáma.” – összegezte az eredményeket Dr. Mezőfi László, az ÖMKi projektvezető kutatója. „A szőlő esetében a beporzók támogatásának inkább természetvédelmi és a fajokat megőrző ökológiai jelentősége van, hiszen a szőlő beporzásában a rovaroknak kicsi a szerepe. Azonban a rovarok beporzó tevékenységére jobban támaszkodó gyümölcsfajoknál sokkal inkább felértékelődhet a virágos sorköztakaró aljnövényzet funkciója: például az alma esetében a vadméhek fajgazdagságának növekedésével nő a megporzás sikere is, ami akár termésmennyiség-növekményben is megmutatkozhat.” - utalt a virágos sorközvetések mezőgazdasági perspektívájára a szakember. 

Fontos azonban tudatosítani a termelőkkel azt is, hogy a virágos sorköztakarás alkalmazásakor a növényvédelmi beavatkozásokat is „beporzóbaráttá” kell alakítani. A rovarölőszeres kezelésekkel ugyanis pont az ellenkezőjét érnénk el annak, amit szeretnénk. A sokfajú, évelő talajtakaró növényzet alkalmazása így válik belépővé a fenntartható szőlőművelés teljes rendszere felé.

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet Élő sorköz kutatásainak megvalósítását a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH), az Európai Unió LIFE programjának VineAdapt projektje, és az Agroecology-TRANSECT támogatja.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Elkezdődött a COP15 biodiverzitási konferencia Montréalban

A biodiverzitásról vitatkoztak szakértők

Harc a biodiverzitási válság ellen: éghajlatváltozási adatokkal a prioritások meghatározásáért