EventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

A szocialisták csúcsjelöltje kijelentette, hogy ők biztosan nem működnek együtt a szélsőjobbal

A szocialisták csúcsjelöltje kijelentette, hogy ők biztosan nem működnek együtt a szélsőjobbal
Szerzői jogok euronews
Szerzői jogok euronews
Írta: Isabel Marques da Silva
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Az Európai Uniónak bátorságra van szüksége a Green Deal újjáélesztéséhez, a blokk migrációs politikáját, az autokrata országokkal kötött pénzügyi egyezségeket pedig felül kell vizsgálni. Legalábbis Nicholas Schmit, a szocialisták csúcsjelöltje szerint, aki a Global Conversation vendége volt.

Az Európai Uniónak bátorságra van szüksége a Green Deal újjáélesztéséhez. A blokk migrációs politikáját, az autokrata országokkal kötött pénzügyi egyezségeket is felül kell vizsgálni. Legalábbis Nicolas Schmit, a szocialisták csúcsjelöltje szerint, aki a Global Conversation vendége volt.

Öt éve felelős a foglalkoztatásért és a szociális ügyekért Ursula von der Leyen vezetése alatt. Miért döntött úgy, hogy indul az Európai Bizottság elnökségéért?

Nos, úgy gondolom, hogy az elmúlt öt év után, mialatt megpróbáltuk a szociális kérdéseket a középpontba helyezni, még mindig lehet többet tenni. Azt hiszem, ez a megfelelő pillanat a szociáldemokrácia számára, hogy oly hosszú idő után megkapja az Európai Bizottság vezetését. Mert 30 évig, pontosabban 25 évig konzervatív elnökeink voltak a Bizottságban. Itt az ideje a változásnak.

Az emberek a felméréseken gyakran mondják, hogy a prioritásaik között ott vannak azok a szociális kérdések, amelyek a szocialisták számára kedvesek: a munkahelyvédelem, a befogadóbb gazdaság kialakítása, a szegénység elleni küzdelem. Akkor miért csábít el még mindig olyan sok szavazót a szélsőjobboldal, és miért kerülnek a szociáldemokraták rendre a második helyre a felmérésekben?

Azért, mert egy bizonytalan időszakban élünk. A bizonytalanágért pedig több tényező is felelős. Nagy válságokból jövünk ki: a Covid-válság sem volt olyan régen, és itt a pénzügyi válság is. Az infláció miatt sok-sok európai polgár élt át nehéz pillanatokat. Európában eközben háború van. Úgy gondolom tehát, hogy ez a bizonytalanság, valamint a migráció témája most a viták középpontjába került.

A szélsőjobboldali pártok pedig a félelemre játszanak. Nem javasolnak semmilyen megoldást, de kihasználják az emberek félelmét. Szerintem ez teremti meg ezt a különleges helyzetet. De még van néhány hetünk, hogy megmutassuk, hogy nem a félelem a lényeg, hanem a bizalomépítés.

És mi szerepel a programjukban, ami megteremtené ezt a bizalmat az emberekben?

Nos, először is úgy gondolom, hogy a szociálpolitikát illetően nagyon világosan fogalmazunk. Továbbra is nagyon aktív szociálpolitikát akarunk folytatni. Újra közelebb kell hoznunk a társadalmainkat egymáshoz. A társadalmi kohézió, a társadalmi igazságosság erősítésére van szükség. A második kérdés a szociálpolitika és a Green Deal összekapcsolása. Úgy gondolom, hogy jobban ki kell emelnünk a Green Deal szociális dimenzióját, és emellett a gazdasági és ipari aspektusait is. Ez szerepel a programunkban. A harmadik pedig az, hogy világosan kimondjuk a demokrácia melletti határozott elkötelezettségünket.

A szociális ügyekben képesek voltak elfogadtatni néhány új irányelvet: Igazságos minimálbér, munka a digitális világban, a fizetések átláthatósága. De aztán ezeket a kormányok eléggé felhígították. Frusztrálja Önt az a nehézség, hogy az innovatívabb jogszabályok nehezen jutnak el odáig, hogy hassanak az emberek életére?

Én nem értek teljesen egyet azzal a kijelentéssel, hogy felhígították őket. Különösen nem a minimálbérről szóló irányelvet, azt nem igazán hígították fel. Az Európai Parlament még meg is erősítette azt, különösen a kollektív érdekérvényesítés oldaláról, ami egy nagyon fontos szempont. Egy másik javaslatot, az Ön által említett digitális platformokról szólót tényleg egy kicsit felpuhították. Úgy gondolom, hogy az EU így működik, kompromisszumok alapján, és egyetlen, a Bizottságtól érkező javaslatot sem fogadnak el úgy, ahogyan azt kiadták. Így megy ez Európában.

Úgy gondolja, hogy az ipar további támogatása csak egy beruházási alapon keresztül valósulhat meg? Annak érdekében, hogy az Egyesült Államokhoz és Kínához hasonlóan bátrabban védjük az iparunkat, a munkahelyeinket.

Foglalkoznunk kell a támogatásokkal, különösen bizonyos technológiai fejlesztéseket, az innovációt, valamint az innovatív eljárások, folyamatok és termékek piaci működését illetően. Nem vagyok a támogatások ellen, de nem gondolom, hogy a versenyképesség megőrzésének egyetlen módja a támogatás.

Nyilvánvaló, hogy Európának szüksége van beruházási kapacitásokra, mert az Egyesült Államokkal és Kínával versenyzünk, ők pedig hatalmas összegeket fektetnek be. És Európa messze le van maradva, ha figyelembe vesszük például, hogy az USA mennyit fektet be a mesterséges intelligenciába és más technológiákba, beleértve a zöld technológiákat is.

Szerintem ezen a területen többet kell tennünk. Ezért van szükségünk beruházási kapacitásokra, mert különben Európa nem fog lépést tartani, és bizonyos iparágakban nem fog az élen járni, pedig erre lenne szükség.

A Kínával való esetleges kereskedelmi háború árnyéka folyamatosan ott lebeg a fejünk felett. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen kijelentette, hogy minden rendelkezésre álló kereskedelmi védelmi eszközt bevethet. Ön szerint fennáll a Kínával való kereskedelmi háború veszélye? És hogyan lehetne ellensúlyozni a kínai tiltott támogatásokat és egyéb gyakorlatokat?

Kína ma már fontos szereplője a világgazdaságnak. De Kína nem tart be bizonyos szabályokat. Követeltük, hogy tartsák be őket a Kereskedelmi Világszervezet keretei között, amely szervezet drámaian meggyengült. A kereskedelmi háború senkinek sem használ. Ugyanakkor Európának nem szabadna naivnak lennie, és valóban meg kellene védenünk az érdekeinket, különösen akkor, amikor úgy érezzük, hogy Kína nem tisztel minket a tiltott támogatásaival és a dömpingszerű exportjával. Európának bátrabbnak és sokkal, de sokkal aktívabbnak és gyorsabbnak kell lennie.

Szankciókra is szükség van?

Túl sokáig várunk, ha olyan dömpingügyekkel szembesülünk, mint amilyenekkel egyes technológiák esetében ez már megtörtént. Különösen a zöld gazdasághoz kapcsolódó technológiák, mint például a napelemek esetében. Nem reagálunk elég gyorsan. Úgy gondolom tehát, hogy Európának ebben az új globális kontextusban bátrabbnak kell lennie. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy továbbra is fent kell tartani a párbeszédet Kínával.

Kína beruház és munkahelyeket is teremt, egyes tagállamok nagy örömére. Aggódik emiatt?

Igen, tudom, elsősorban az autógyártásban. Magyarország most megpróbálja magához csalogatni a kínai autóipart. Én nem aggódom. Az európai cégek még mindig rengeteg pénzt fektetnek be Kínában, és nem mondhatjuk azt, hogy mi Kínában befektetünk, de ti nem fektethettek be itt. Ennek mindig a kölcsönösségen kell alapulnia. A kölcsönösséget sokkal inkább a középpontba kell helyezni a Kínával való kapcsolatunkban.

Beszéljünk egy másik szektorról. Ha nem tévedek, gyerekkorában az volt az álma, hogy gazda legyen. A gazdák viszont most a főszereplői a biológiai sokféleség megőrzését és az éghajlatvédelmi intézkedések felgyorsítását célzó új szabályozások elleni nagy tiltakozásoknak. Mi a stratégiája arra, hogy elnyerje a bizalmukat?

Az elmúlt években és évtizedekben azt láttuk, hogy a mezőgazdasági termelők jövedelme csökkent. Eközben a termelési költségek hatalmas emelkedésével is szembesültünk. De az áraik nem tükrözték ezt a növekedést.

Azt hiszem, el kell gondolkodnunk azon, hogy a tisztán piaci működés gondolata mennyire megfelelő, mert ez jelenleg sok-sok gazdát büntet. A kisebb és közepes méretű gazdálkodóknak gyakran komoly nehézségeik vannak.

Ön több támogatást adna nekik?

Ez egy másik ügy: hogyan lehet támogatni a mezőgazdaságunk átalakulását. Az új technológiák bevezetése is nyilvánvalóan fontos. Fejlesztjük a mesterséges intelligenciát. Az a kérdés, hogy hogyan lehet a gazdákat a mesterséges intelligenciával vagy más technológiai eszközökkel támogatni. És végül a bürokráciáról is szó van. Egyetértek azzal, hogy ha a mezőgazdasági termelők több időt töltenek az irodában, mint a földeken, az nem normális. De végső soron a gazdáknak komoly érdekük fűződik a tisztességes, társadalmilag igazságos és gazdaságilag méltányos Green Deal sikeréhez.

Két évig tárgyaltak a migrációs paktumról, amely segíthetne több munkahelyet betölteni gazdasági bevándorlókkal, miközben Európa népessége öregszik. Megállapodásokat kötöttek autokrata kormányokkal Tunéziában, Egyiptomban, Mauritániában. Ez utóbbiból sokat profitál a szocialista kormányfővel rendelkező Spanyolország. Szóval, mit gondol erről a megoldásról, ahelyett, hogy kitalálnák, hogyan jöhetnek ide legálisan ezek az emberek?

Eléggé tartok ezektől az ügyletektől, amelyeknek a hatékonyságát még be kell bizonyítani. Most hatalmas összegeket költünk erre, és ezt a pénzt különböző rezsimeknek vagy kormányoknak, például a tunéziai kormánynak adjuk. Tudjuk, hogy az ottani hatóságok nagyon rosszul bánnak a menekültekkel. Még mindig ott van a probléma Líbiában, ahol két kormány (van). Kérdések vannak Egyiptommal kapcsolatban. Szóval eléggé vonakodom az ilyen jellegű megállapodásoktól.

Felülvizsgálná, visszamondaná az egyezségeket?

Azt hiszem, felül kell vizsgálnunk őket, és meg kell néznünk, mit lehet tenni, hogyan lehetne másképp csinálni. Mert nem tudjuk pontosan, hogyan használják fel a pénzt. Ez egy másik probléma. Most hallottam, hogy Libanonnal egyezséget kötöttek arról, hogy a szíreket tartsák távol Európától, de senki sem tudja pontosan, hogy a bejelentett pénzt hogyan fogják Libanonban elkölteni, tekintettel a libanoni kormány helyzetére, amely bizonyos értelemben egy nagyon gyenge kormány. És még ott van a Hezbollah is, más befolyásolási próbálkozások mellett.

Tehát ön felügyelné, hogy mit csinálnak ezek a kormányok. De az EU nem fog a britek ruandai modelljéhez hasonlót kialakítani. Nálunk Olaszország köt megállapodást Albániával.

Abszolút ellenzem azt, amit mi ruandai modellnek nevezünk. Ez a modell ellenkezik azokkal az alapvető emberi jogokkal, amelyekre Európa épül. A menekültek kezelését egyszerűen áthárítani, delegálni Ruandának vagy bárkinek..

Albániának?

Vagy Albániának, igen. Ez azt jelenti, hogy nem tiszteljük az emberi méltóságot.

Beszéljünk egy kicsit a közel-keleti helyzetről. Tudjuk, hogy az izraeli kormány már nem törődik a szövetségesek kéréseivel, hogy ne végezzenek semmilyen katonai műveletet Gázában, nevezetesen Rafah városában. Az Európai Uniót kettős mércével vádolják, mert nem alkalmaz szankciókat, és még az Izraellel kötött társulási megállapodást sem függeszti fel vagy vizsgálja felül. Mi legyen az Európai Unió reakciója ebben a helyzetben?

Nos, ez egy olyan kérdés, amely elől nem menekülhetünk örökké. Mert ha ez így megy tovább, ha minden politikai megoldás kizárt, ha a tűzszünet felé vezető út kizárt... nos, akkor mi marad? Kell lennie valamilyen erős üzenetnek. Ellenkező esetben - teljesen egyetértek Önnel -, kettős mércét alkalmazunk, és mi nem engedhetjük meg magunknak a kettős mércét. Nemcsak a mi fiataljaink kritizálnak minket, hanem a világ számos más részéről is bírálat érkezik felénk. Tehát én teljes mértékben támogatom a sokkal keményebb megközelítést.

A kettős mércéről általában Ukrajnával összevetve beszélnek. Ön szerint képes lesz-e az Európai Unió egyedül segíteni Ukrajnát, ha például Donald Trump lesz az Egyesült Államok következő elnöke?

Nos, azt hiszem, mindent meg kell tennünk. Ha azt mondjuk, hogy Európa nem képes erre, az újabb meghívó Putyinnak. Tehát mindent meg kell tennünk, ami csak szükséges, azaz több erőforrást kell mozgósítanunk. Fel kell gyorsítanunk a termelésünket, különösen a lőszerek esetében, de más felszerelések tekintetében is. Ez nem könnyű, mert az idő rövid.

Most nagyobb a politikai akarat egy európai védelmi és biztonsági stratégia kialakítására. A legnehezebb kérdés továbbra is az, hogy honnan jöjjön a pénz, hogyan lehet több forrást bevonni a védelem finanszírozásába.

Tudja, Európa veszélyben van, de az emberek nem mindig veszik észre azt, hogy veszélyben vagyunk. Putyin legutóbbi nyilatkozatai egyértelmű fenyegetést jelentenek Európa számára.

Mindig azt kérdezem, el tudná képzelni, hogy Churchill 1940-ben azt mondja: „Nos, nem vagyok benne biztos, hogy meg tudom állítani a nácikat, mert nem tudom, hogyan tudnám ezt finanszírozni”. El tudná ezt képzelni?

Nem. És ebben a helyzetben vagyunk. És ezért kell Európának most egy lépéssel továbbmennie. És ha ennek az a módja, hogy több európai eszközzel, pénzügyi eszközzel rendelkezünk, hogy kiálljunk magunkért és felgyorsítsuk saját védelmi és biztonsági kapacitásaink kiépítését, akkor ezt meg kell tennünk.

A takarékos országok belemennek majd ebbe?

A takarékos országok közül a finnek és a svédek Oroszország határán vannak. És egyébként mindannyian a határ közelében vagyunk. Úgy gondolom, hogy ez most egy alapvető, sőt, bizonyos értelemben egzisztenciális kérdés Európa számára. Mert ha Putyin megnyeri ezt a háborút, akkor sok meglepetés ér majd bennünket, nagyon veszélyes meglepetések. És ezért kell most döntéseket hozni. Nem arról van szó, hogy megvitatjuk, milyen védelmi rendszerre lesz szükségünk a következő tíz évben. Meg kell hoznunk a döntéseket, mert a fenyegetés most van. Nem tíz év múlva. Minden nap jelentkezik.

Közelít a választások időpontja. A lehetőségek között ott van, hogy a szélsőjobb megerősödik. Valószínűleg több mandátumuk lesz az Európai Parlamentben. Mik a szövetségkötés határai, amikor Ursula von der Leyen azt mondta, hogy pártja, az EPP fontolóra veheti, hogy elfogadja az ECR-csoport ultrakonzervatívjainak támogatását. Ebben az esetben a szocialistáknak automatikusan ki kellene maradniuk egy ilyen koalícióból?

Nincs mód arra, hogy bármilyen megállapodás, alku vagy bármi más legyen a szélsőjobboldallal. Ezt világosan megmondtam. Nekem is feltűnt, hogy a Néppárt többféle kategóriába sorolja a szélsőjobboldali pártokat: szerintük vannak tisztességesek és páriák. Amikor az úgynevezett "tisztességes" szélsőjobboldalt nézem, felteszem a kérdést, hogy kik ezek az emberek? Ők a Vox. Ők Franco tisztelői. Ők Mussolini csodálói. Ők a Jog és Igazságosság párt, amely a jogállamiság eltörlésére készült Lengyelországban, és amelyet a Bizottság szankcionált. Hol van tehát a tisztességes szélsőjobboldal? Nincs ilyen. Ezért nem köthetünk egyezséget csak azért, hogy szavazatokat vásároljunk. Mert a szélsőjobboldal intelligens. Nem fogják a semmiért odaadni a szavazataikat. Hatásköröket fognak kérni annak érdekében, hogy meghatározzák az európai politikát.

Von der Leyen sem lenne már mérsékelt?

Én nem mérsékelt, hanem bátor megközelítést szeretnék.

A szélsőjobbal szemben.

Igen, mert egy olyan időszakban, amikor annyi nehézséggel és problémával küzdünk, ők tényleg megpróbálják befolyásolni a napirendet. Az ő elképzelésük, az ő Európa-felfogásuk alapvetően különbözik a miénktől, a szociáldemokratákétól. A Néppárt alapkoncepciójában most már nem vagyok biztos, mert az elvileg erősen kötődik a korábbi kereszténydemokratákhoz. És tudom, hogy az igazi kereszténydemokraták számára nincs mód arra, hogy a szélsőjobbal bármilyen formájával szövetségre lépjenek. És ez a mi álláspontunk is. Én nagyon világosan fogalmazok. Nincs mód arra, hogy itt bármilyen egyetértés legyen.

Mit gondol, lehetséges, hogy a Tanács ezúttal sem tartja magát a csúcsjelölti rendszerhez, és valaki mást választ majd ki bizottsági elnöknek?

Nem akarok spekulációba bocsátkozni. Várjuk meg az eredményeket. A döntéseket ezután kell majd meghozni, és biztos vagyok benne, hogy lesznek erők, amelyek azt fogják hangsúlyozni, hogy ragaszkodni kell a szavazók akaratához.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Terry Reintke: a Green Dealre szükség van Európa biztonságának garantálásához

Mike Pence volt amerikai alelnök: "Az orosz agresszió komoly veszélyt jelent Európa békéjére nézve"

Roberta Metsola: "Választhat, ki ül a Parlamentbe - vagy azt, hogy mások döntsenek Ön helyett"