Az uniós szerződések értelmében az Európai Bizottság vizsgálja az uniós jog végrehajtását. Ha egy tagállam nem teljesíti valamely kötelezettségét, a Bizottság jogi lépéseket tehet: kötelezettségszegési eljárást indíthat, majd ha kell, az Európai Bírósághoz fordulhat.
HIRDETÉSAz Európai Bizottság április 24-én tette közzé az áprilisi kötelezettségszegési eljárási csomagját, ennek alapján Magyarország három ügyben is érintett, a magyar kormánynak mindhárom esetben két hónap áll rendelkezésére válaszolni a Bizottság által megfogalmazott érvekre. A második alkalommal Bíróság elé kerülő ügyekben, amíg nem orvosolják teljes körűen a felrótt hiányosságokat, az első ítélet meghozatala óta eltelt időszakra visszamenőleg pénzügyi szankciók róhatók ki.
- autópálya-koncesszió: Spanyolország és Magyarország ellen egyszerre indul eljárás az autópálya-koncessziós szerződésekre vonatkozó szabályok miatt. A Bizottság szerint a Magyarország által megítélt, 35 évre szóló koncesszió nem volt átlátható a becsült szerződéses érték tekintetében, nem hárítja át kellő mértékben a működési kockázatot, és indokolatlanul hosszú időre kötötték, ami az uniós jogba ütközik.
- menekültügy: A Bizottság felszólította Magyarországot, hogy tegyen eleget az Európai Unió Bírósága által hozott ítéletnek, ami kimondta, hogy Magyarország nem teljesítette az uniós menekültügyi szabályokból eredő kötelezettségeit azzal, hogy nem biztosította a harmadik országbeli állampolgárok, vagy hontalan személyek számára a tényleges hozzáférést a nemzetközi védelmi eljáráshoz. Érvelésük szerint az volt a gond, hogy a magyar szabályok szerint a harmadik országbeli állampolgárok csak az Európai Unió területén kívül található magyar nagykövetségen kérhetnek menedékjogot. A magyar kormány válaszának fényében a Bizottság úgy dönthet, hogy az ügyet visszautalja a bíróság elé, és pénzügyi szankciók kiszabását javasolja.
- Lex CEU – külföldi egyetemek ügye: Az Európai Unió Bírósága 2020 októberében megállapította, hogy Magyarország megsértette az uniós jogszabályokat és a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezményt azzal, hogy előírta: nemzetközi szerződésnek kell léteznie az oktatási intézmény székhelye szerinti országgal, valamint az Egyesült Államokban is oktatási tevékenységet kellett volna folytatnia a CEU-nak.
Kulcsfontosságú döntések kisebb médiavisszhanggal
A nagy port felverő ügyekről – ilyennek számít az előbbiekben felsorolt három is – mindenki hall, hiszen ezeket kapja fel a média, legyen szó kötelezettségszegési eljárásról vagy éppen zöld átmenetről. Ezenkívül azonban születtek kisebb visszhangot kapott, mégis kiemelkedően fontos uniós döntések is az elmúlt öt évben.
Zsíros Sándor uniós szakújságírót, az Euronews brüsszeli tudósítóját arra kértem, mondjon példát ilyenekre is.
– Milyen olyan döntés jut eszedbe a mögöttünk lévő időszakból, amely minden uniós állampolgár mindennapjaira hatással van, de nem találkozunk vele olyan gyakran a híradásokban, mint az előbb említettekkel?
– Valóban több olyan jogszabály is született az elmúlt öt évben, aminek komoly hatása lesz mindannyiunk életére, de szinte alig hallottunk róluk. Két törvényt fogadtak el az internet átfogó szabályozásáról az EU-ban tavaly. Az egyik a digitális piacot, a másik pedig a digitális szolgáltatásokat szabályozza. Itt lényegében arról van szó, hogy a nagy tech-cégeknek mára jóval nagyobb hatalmuk lett, mint bármelyik kormánynak Európában. Sokan félelmetesnek tartják azt a jelenséget, hogy egy egyszerű internetes keresés után célzott reklámot kapnak a Facebookon.
– Mások amiatt panaszkodnak, hogy a közösségi média által használt algoritmusok titkosak, és önkényesen szabályozzák a nyilvánosságot.
– Az EU elsőként lépett fel ezen a területen a szabályozással, és komoly büntetéseket is kiszabtak már óriáscégekre ezek alapján. Szerintem ez az a terület, amely abszolút nincs látványosan jelen a hírekben, talán csak a szaksajtóban, ám eközben az EU a háttérben jóval hatékonyabban lép fel, mint bármelyik nemzetállam kormánya. Ide tartozik az is, hogy megindult a mesterséges intelligencia uniós szabályozása. Az erről elfogadott jogszabály azt írja elő például, hogy az emberek megfigyelésére alkalmas kamerarendszereket ne lehessen mesterséges intelligenciával összekötött arcfelismerő rendszerekkel összekötni, hiszen ebből súlyos jogsértések születhetnek. Elég a kínai társadalmi megfigyelőrendszerekre gondolni. A jogszabály eléggé világosan kimondja, hogy ilyesmit nem akarunk látni Európában.
– Milyen kézzelfogható, hatékony eszköz van az EU kezében, amivel betartathat dolgokat a tagállamokkal? És most nem feltétlenül a hosszadalmas kötelezettségszegési eljárásokra gondolok, hanem esetleg valamilyen "gyorsabban" cselekvést kikényszerítő eszközre.
– Az EU hagyományosan kötelezettségszegési eljárásokkal, uniós bíróság előtti perek megindításával, illetve az utóbbi időben Magyarország esetében pénzügyi szankciókkal lépett fel a jogszabályok megszegése miatt a jogállamisági mechanizmus segítségével. De van ennél hatásosabb módszer is: az Európai Tanácsban a decemberi és a február elsejei uniós csúcson is hirtelen irányváltásra kényszerítette a többi 26 ország vezetője Orbán Viktort, aki mindkét alkalommal hamar visszavonta a vétóját, előbb az ukrán csatlakozási tárgyalások, majd az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurós segélycsomag esetében. A részletek máig nem teljesen világosak, az sem derült ki például, hogy az uniós pénzek felszabadításának köze volt-e a döntéshez. De az világosan látszik, hogy hosszútávon egyetlen tagállam nem tud ellenállni a többi 26 nyomásának.
– Az, hogy a külpolitikában továbbra is vétójoguk van a tagállamoknak, érvényes a jogalkotásra is?
– Nem, a jogalkotásra ez nem igaz. A miniszteri szinten elfogadott törvényeket minősített többséggel fogadják el, és azokat kötelező alkalmazni: ez történt a migrációs paktum esetében is, ahol a tagállamok többsége elfogadta a jogszabályt, így azt az azt ellenző Magyarországnak is alkalmaznia kell majd, különben súlyos pénzbírságra számíthat.