A narratív, gyakran brutális, képregényszerű jelenetsorok mementókként fedik fel a történteket, állítanak nekik emléket és szembesítenek velük a napokban nyíló tárlaton.
HIRDETÉSA Magyar Nemzeti Galéria falaira került jórészt eddig ismeretlen műegyüttes csaknem 30, a fasiszták által üldözött magyar származású képzőművész munkái: akár már a helyszínen, a gettóban, a munkaszolgálatban, a koncentrációs táborban alkottak, vagy a hazatérés után, kirajzolva magukból az átélteket.
"Figuratív, szinte képregényszerű albumokat láthatunk. Az alkotók nem absztrakt módon, inkább reflexiószerűen közelítenek a holokausztban átélt tapasztalatokhoz. Külföldről is érkeztek művek: Izraelből és Németországból. Sok művész emigrált a háború után, az ő művészeti hagyatékuk a mai napig Izraelben van, és nagyon jelentősnek tartom, hogy most az itthoni közönség is láthatja" - magyarázta Farkas Zsófia művészettörténész, a kiállítás kurátora.
Az idő múlásával, a túlélők emlékezetének halványulásával ezek az alkotások rendkívüli mementókká is válnak - hangsúlyozzák a szervezők. Ahogyan azt is, hogy zömmel 1944 és 47 között készült grafikák rácáfolnak arra az állításra, hogy a háború után tabu övezte volna a holokausztról való beszédet.
A háború szenvedéseit nyíltan megmutató jelenetsorok több szempontból is eltérnek azoktól a későbbi évtizedekben született művektől, amelyek címükben és/vagy tartalmukban burkoltan, immár inkább a kulturális (kollektív) emlékezet részeiként, elvontabb, absztrakt módon érzékeltetik a holokauszt tragédiáját. A narratív, gyakran brutális, képregényszerű jelenetsorok mementókként fedik fel a történteket, állítanak nekik emléket, szembesítenek velük.
A tárlat közel 30 szemtanú művész, többek között Kádár Béla, Bálint Endre és Gedő Ilka munkáit mutatja be, a műtárgyak nagy része a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményéből érkezik, melyeket más, magyarországi intézményekből és külföldről kapott művek egészítenek ki.
A különleges kiállítás április 17. és július 21. között látogatható a Magyar Nemzeti Galériában.