Az államfő vezette Szerb Haladó Párt minden jel szerint bebetonozza magát a hatalomban. Amióta Aleksandar Vučić irányítja az országot, Szerbiában negyedszer tartanak előrehozott választásokat, harmadszor az eltelt négy évben.
HIRDETÉS„Itt nagy a demokrácia. Sosem voltam autokrata. Felőlem minden szabad” – ezt állítja Slavoljub Blagojević, aki szerint a választások után sem várhatók változások. Biztos abban, hogy megőrzi tisztségét. Most Aleksandar Vučić tömörülésének, a Szerb Haladó Pártnak a színeiben húsz éve áll egy igencsak elmaradott dél-szerbiai, a bolgár határhoz közeli kisváros, Crna Trava élén. Azért „most”, mert a párt a radikálisból változtatta haladóra a jelzőjét.
A kihaló talán pontosabban minősíti a kisváros állapotát. „Innen már nem távoznak az emberek, hanem eltűnnek. Egy évben három-öt gyerek születik, miközben ötvenen halnak meg” – mondja a polgármester. Crna Trava lakosainak száma ezerre zsugorodott. A „nagy demokráciára” utal, hogy a kormánypárton kívül itt csak egy párt méretteti meg magát a december 17-re kiírt előrehozott választásokon: a nagy hagyománynak örvendő Szerb Szocialista Párt, az SPS az egykor uralkodó kommunisták utóda, nem mellesleg az államfő vezette kormánypárt koalíciós partnere.
A szoci lista harmadik helyén Marko Milošević áll. A vezetéknév nem véletlen: Marko junior az egykori teljhatalmú elnök, a háborús bűnökért a hágai bíróság elé állított Slobodan Milošević unokája.
A nyári bemutatkozásakor azt mondta: minden tőle telhetőt megtesz a párt és a társadalom felvirágoztatásáért.
Apja, szintén Marko, Slobodan Milošević fia kacérkodott a szervezett bűnözéssel, a többi között a cigarettacsempészet egyik irányítója volt a kilencvenes években, majd Oroszországba szökött, és ott kapott menedékjogot.
A másik unoka
A monarchiapárti Remény Szerbiáért mozgalmat egy másik unoka, Vojislav Mihailović vezeti. A történelmet ismerők fülében az ő vezetékneve is ismerősen cseng: nagyapja, Draža Mihailović volt a szerb csetnikvezér, akit a második világháború után egyesek által vitatott módon hazaárulásért és háborús bűnökért halálra ítéltek, majd mindmáig ismeretlen helyen kivégeztek. Egy belgrádi bíróság 2015-ben rehabilitálta, de leszögezte: nem háborús bűneiről döntöttek, csupán arról, hogy az ellene folytatott eljárás nem volt tisztességes.
Orbán Viktor Pekingben hivatalosan is találkozott Putyinnal, aki a szerb államfővel viszont nem fogott kezet – jegyezte meg az unoka, Vojislav Mihailović nemrég a közösségi médiában, és ebből azt a messzemenő következtetést szűrte le, hogy „Oroszország már nem számít Aleksandar Vučićra”. Arra kér mindenkit: „csatlakozzanak hozzá harcában”, hogy Szerbia visszakapja eredeti elnevezését, a Szerb Királyságot. Változásokat sürget – „amíg nem lesz túl késő” –, és ennek érdekében arra szólította fel az értelmiséget, a kultúra és a sport vezéregyéniségeit, hogy bal- vagy jobboldali hitvallásuktól függetlenül mozgósítsák a szavazókat.
A kisváros egyeduralkodó polgármestere és a két unoka minden jel szerint marginális szerepet fog játszani Szerbia jövőjének alakításában, de hűen érzékeltetik azt a széles politikai palettát, amely kirajzolódik a törvényhozás 250 képviselői helyéért és számos önkormányzat irányításáért folyó versengésben. A kampányt három kérdéskör uralja, a légkört azonban egységesen a nacionalizmus lengi be.
Az orosz kapcsolat
Támogatja-e, hogy Szerbia a lehető legszorosabb kapcsolatba kerüljön Oroszországgal, Kínával és a BRICS-országokkal? – a többi között ezt a kérdést tette fel egy belgrádi politikai kutatóintézet reprezentatív, ezer részvevős felmérésében, a válaszokat pedig egy hónappal a választások előtt tették közzé.
A válaszadók csaknem kétharmada, 63,4 százaléka egyértelmű igennel válaszolt a kérdésre, további 13,3 százalék pedig azt mondta: inkább igen, mint nem.
Szerbia lakosságának háromnegyede tehát a potenciális uniós csatlakozás küszöbén is szívesen fűzné szorosra kapcsolatait „Oroszország anyácskával”, sőt a távoli Kínával is, holott ezt leginkább csak a szélsőjobbra tolódott pártok szorgalmazzák, amelyeknek a támogatottsága épp csak arra elég, hogy átlépjék a bejutási küszöböt – még úgy is, hogy ezt 2020-ban a korábbi ötről három százalékra csökkentették.
Az elítélt háborús bűnös, a Vojislav Šešelj vezette ultranacionalista Szerb Radikális Párt egyenesen Szerbia BRICS-csatlakozását szorgalmazza, vagyis belépését Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság szövetségébe.
„Úgy gondoljuk, hogy Szerbiának végre egy merész lépéssel fel kell hagynia az európai integrációs folyamattal. Helyette jövőjét a BRICS-hez elsőként csatlakozó európai országként az Oroszországgal és Kínával kötött szövetségben kell keresnie” – jelentette ki a háborús bűnös fia, Aleksandar Šešelj, aki egyben a radikálisok elnökhelyettese.
A szélsőséges mozgalom valószínűleg nem éri el a parlamenti bejutáshoz szükséges három százalékos küszöböt, az „államalapító erőként” koalícióra lépett két szélsőjobboldali mozgalom, a Dveri és a Zavetnici azonban igen. Mindkét párt vezetői Oroszország mellett álltak ki eddig még minden tüntetésen, és elítélték az Ukrajna megtámadása miatt kivetett nemzetközi szankciókat.
Lépést kell tartania velük Vučić kormánypártjának, így az államfő kijelentette: az általa vezetett Szerb Haladó Párt „fenntartja kapcsolatait hagyományos barátaival”. Szerbia egyébként az ENSZ-ben – Magyarországgal együtt – elítélte az Ukrajna ellen indított orosz inváziót, ugyanakkor azon kevés európai országok közé tartozik, amelyek nem sújtották szankcióval az agresszort. Emiatt bírálták is Brüsszelből, mivel Belgrád hivatalosan uniós tagságra törekszik.
Az uniós kapcsolat
Támogatja Szerbia belépését az EU-ba? – ezt a kérdést is feltették a novemberi közvélemény-kutatásban.
A támogatók száma még az inkább igennel, mint nemmel szavazókkal együtt sem érte el a többséget. A válaszadók 38,8 százaléka úgy gondolja: Szerbiának az Európai Unióban a helye, 11,1 százaléka kissé bizonytalanul azt válaszolta: inkább igen, mint nem.
Ez összesen csupán 49,9 százalék, miközben ez előző infografikából kiderül: az ingadozókkal együtt a lakosság összesen 76,7 százaléka szorosabbra vonná a kapcsolatokat Moszkvával és Pekinggel.
HIRDETÉSEközben szinte ugyanannyian ellenzik Szerbia uniós tagságát, mint ahányan támogatják csatlakozását.
Az Európai Unió annak ellenére sem népszerűbb Szerbiában, hogy Ursula von der Leyen jólétet ígért a szerbeknek közelmúltbeli belgrádi látogatása során, miközben Oroszországból semmilyen segítség nem érkezik, Kína pedig drága hitelekkel köti magához a hozzá képest parányi, alig 7,1 millió lakosú országot. A többi között ilyen kölcsönből finanszírozzák a Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítésének szerbiai szakaszát.
Az Európa-párti tömörülés
Szerbia az erőszak ellen jelszóval tüntettek tömegek országszerte azok után, hogy egy ámokfutó 14 éves diák májusban nyolc társával és a biztonsági őrrel végzett egy belgrádi iskolában. A demonstrációk heti rendszerességgel szinte egész nyáron tartottak, és idővel a hatalom elleni tüntetéssé alakultak át.
Szerbia az erőszak ellen elnevezéssel tömörültek szövetségbe a haladó ellenzéki pártok, szám szerint tizenegy, amelyek a többi között az uniós tagságot tartják prioritásuknak. Idővel a tömeg a hatalom ellen fordult, és ezt felismerve jött létre ez a sajátos koalíció.
„Itt az ideje, hogy kimondjuk: elég volt!” – mondta az egyik rendezvényen Miroslav Aleksić, a Szerbia az erőszak ellen mozgalom egyik vezéralakja, aki szerint „elég volt az erkölcstelenségből, az arroganciából és az állam sárba tiprásából”. Olyan társadalom létrehozását sürgette, ahol a polgárok tisztességesen megélnek fizetésükből és nyugdíjukból, ahol a fiatalok a távozás helyett visszatérnek hazájukba.
HIRDETÉSAleksić szerint a teljes ellenzék országos szinten képes lesz a kormányalakításhoz szükséges számú támogatót szerezni, a fővárosban, Belgrádban pedig a Szerbia az erőszak ellen mozgalom egyedül is győzelmet arat, és megszerzi a polgármesteri tisztséget. Elemzők szerint ez nagy pofon lenne Vučić pártjának.
Az ellenzéki koalícióba tömörült mozgalom egyetlen magyar jelötje Öreg Anna, aki eddig is parlamenti képviselő volt. A lista 15. helyén áll, így nagy valószínűséggel megőrzi mandátumát. „Szégyen, hogy a Vajdaság a fasiszta eszmék inkubátorává vált” – nyilatkozta még az év elején a Nin című belgrádi hetilapnak.
A kisebbségi képviselet
A rohamosan morzsolódó magyar kisebbséget a Vajdasági Magyar Szövetség képviseli, amelynek irányítását a nemrég elhunyt Pásztor István után szintén egy utód, a fia, Pásztor Bálint vette át.
A magyar miniszterelnök nem sokkal a temetés után már a Karmelita-kolostorban fogadta a VMSZ megbízott elnökét. A találkozón – piros-fehér-zöld, piros-fehér-zöld zászlókkal a háttérben „megerősítették a magyar kormány és a VMSZ közötti szövetséget”.
A VMSZ öt képviselői helyével a szerb kormánypárt koalíciós partnere volt. Megbecsülni nehéz, hány helyre számíthat a választások után.
HIRDETÉSA magyarokon kívül a Szerbiában élő más kisebbségek, a többi között albán és muzulmán szervezetek is indulnak a választásokon, amelyek a Szerb Haladó Párt hatalomra kerülése, 2012 óta negyedszer is előrehozottak. A szerbiai állampolgárok az eltelt négy évben harmadszor járulnak majd az urnákhoz.
A nemzeti érdek
Jóllehet Aleksandar Vučić államfőnek, illetve az általa vezetett Szerb Haladó Pártnak koalíciós partnereivel stabil többsége van a törvényhozásban és számos településen, mégis úgy döntöttek, hogy előrehozott választásokat írnak ki.
A kormány ezúttal azzal érvelt: az új választások „megteremthetik a demokrácia magasabb szintjét, csökkenthetik a feszültséget a társadalomban, elutasíthatják a kizárólagosságot és a gyűlöletbeszédet, megerősíthetik a szabad véleménynyilvánítás jogát”, egyszóval „erősítik az európai értékeket”.
A köztársasági elnök jogával élve már a bejelentés másnapján feloszlatta a törvényhozást, és rendeletbe foglalta a rendkívüli parlamenti választások kiírását olyan „nehéz időkben”, amikor „mindenkinek egységesen kell harcolnia a köztársaság létfontosságú nemzeti és állami érdekeinek megőrzéséért”. Vučić rendeletével egyidejűleg a leköszönő parlamenti elnök 65 önkormányzati választást hirdetett ki.
A gordiuszi csomó
Az egyik létfontosságú nemzeti és állami érdek a koszovói kérdés rendezése.
HIRDETÉSAz egykori, még 2008-ban elszakadt tartomány függetlenségének elismerését Brüsszel többször is hiába sürgette. A jelenlegi körülmények között politikai öngyilkossággal érne fel a deklaráció, amellyel – ami a múlt tapasztalatai alapján szintén nem kizárt – a politikus saját életét kockáztatná. Elég csak visszaemlékezni Zoran Đinđić kormányfőre, akit egy orvlövész golyója 2003-ban tévedhetetlenül szíven talált, miközben szolgálati kocsijából szállt ki miniszterelnöki hivatala előtt.
A koszovói függetlenség elismerésének kérdése így érthető okokból nem szerepelt a novemberi felmérésben. Helyette azt kérdezték: „Ön szerint a jelenlegi hatalom létrejötte óta a koszovói szerbek helyzete javult?”
A válaszadók több mint fele szerint nem, és csak tíz százalékuk ítélte meg úgy, hogy Vučić hatalomra kerülése óta az ottani maroknyi szerb lakosság helyzete jobbra fordult. Érdekes ugyanakkor, hogy a megkérdezettek többsége, 33,6 százaléka úgy gondolja: jobban él, mint korábban.
Valamivel kevesebben vélik csak úgy, hogy az eltelt tizenegy évben sanyarúbb lett a sorsuk, és pontosan ugyanannyian azt, hogy ebben az időszakban semmi sem változott az életük.
A kilátások
A válaszok ismeretében szinte bizonyosra vehető, hogy Szerbiában a helyzet változatlan marad, és beválik a Crna Trava-i polgármester jóslata. Ezt igazolja a közvélemény-kutatás is, amelyen csak azok a pártok szerepelnek, amelyek a bejutási küszöb felett vagy környékén teljesítenek. Miután a kisebbségek képviselőire nem vonatkozik a küszöb, nem mérték a támogatottságukat sem.
HIRDETÉSA Szerb Haladó Párt támogatottsága megközelíti a negyven százalékot. Ha pontosak az adatok, a Szerbia az erőszak ellen koalícióba tömörült tizenegy párt a szavazatok valamivel több mint egynegyedére számíthat.
A többi ellenzéki párt jobboldali vagy szélsőjobboldali, és eddig sem szövetkeztek a kormánypárttal. Biztos partnernek számít viszont a VMSZ mellett a Szerbiai Szocialista Párt, így Aleksandar Vučić államfőnek nincs sok oka az aggodalomra.