NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

A volt atlanti főtitkár szerint egyes NATO-tagok akár csapatokat is küldhetnek Ukrajnába

Anders Fogh Rasmussen 2012-ben, még NATO-főtitkárként
Anders Fogh Rasmussen 2012-ben, még NATO-főtitkárként Szerzői jogok Yves Logghe/AP
Írta: Gábor Tanács és AP
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Anders Rasmussen arról beszélt, hogyha a NATO nem ad megfelelő biztonsági garanciákat Ukrajnának a közelgő vilniusi csúcson, akkor bizonyos tagállamok - leginkább Lengyelország és a balti államok - a saját kezükbe is vehetik a kezdeményezést.

HIRDETÉS

"Ha a NATO nem tud megegyezni egy világos útitervről Ukrajna esetében, akkor fennáll a lehetősége, hogy egyes országok önállóan fognak cselekedni" - mondta Rasmussen. "Jól tudjuk, hogy Lengyelország rendkívül elkötelezett abban, hogy konkrét segítséget nyújtson Ukrajnának".

A dán politikus, aki 2009-14 közt töltötte be a szervezet főtitkári posztját és előtte országa miniszterelnöke volt, úgy folytatta, hogy "nem zárnám ki azt sem, hogy Lengyelország nemzeti szinten ebben az összefüggésben még erősebben elkötelezze magát, és ebben a balti államok is kövessék, nem kizárva azt sem, hogy csapatokat küldjenek Ukrajnába".

A NATO alapokmánya nem foglalkozik ilyen helyzettel, de nyitva tartja a lehetőségét, tehát Rasmussen helyesen érvel

Az észak-atlanti szerződés nem tiltja el egyes tagjait a szövetségen kívüli vagy attól független hadviseléstől. A szervezet 1949-es megalapítása óta többször is tudomásul vette, hogy egyes tagállamai saját katonai műveleteket hajtsanak végre, akár egyedül, akár valamelyik tag közreműködésével. Erre leginkább az okmány 3. pontja ad lehetőséget. 

Arra nézve sem fogalmaz meg tilalmat a charta, hogy az önálló hadműveletek során valamelyik tag egy szövetségen kívüli ország területére lépjen.

Tipikus példája volt ennek a falklandi háború, amit az Egyesült Királyság vívott Argentína ellen, és amihez Ronald Reagan amerikai elnök logisztikai segítséget nyújtott. Példának hozható fel Törökország is, aki egyedül avatkozott be a szíriai és a líbiai polgárháborúba. Franciaország is a saját trikolórja alatt viselt hadat Maliban és más afrikai országokban. 

Jerome Delay/AP
Francia katonák járőröznek Maliban, 2013-banJerome Delay/AP

Megtörtént az is, hogy nem a NATO, hanem egyes tagjai kötöttek különszerződést harmadik féllel, ahogy történt 1988-ban, amikor 12 tag a Szovjetunióval állapodott meg a tengeri incidensek elkerüléséről.

A jelen helyzetet tekintve, az alapszerződés 2. és 4. pontja alkalmazható, ami előírja, hogy a felek tanácskozzanak és intézkedjenek olyan helyzetben is, amikor valamelyikük saját biztonságának veszélyeztető jeleket észlel. Rasmussen érvelése azért helytálló, mert Lengyelország és a baltiak érvelhetnek úgy, hogy az ukrajnai háború eszkalálódása saját szuverenitásukat és területi épségüket fenyegeti. 

A NATO csak olyan tilalmat állít, hogy tagjai más katonai szervezethez csatlakozzanak, vagy részt vegyenek olyan műveletekben, melyek ellentétesek az atlanti politika alapeszméivel. 

NATO
Dmitrij Medvegyev orosz elnök és Rasmussen Moszkvában, 2009 decemberébenNATO

A volt NATO-főtitkár Volodimir Zelenszkij ukrán elnök tanácsadójaként szólalt meg a júliusi vilniusi NATO-csúcs előkészítése során, amelynek egyik jelentős tétje, konkrétan milyen módon  közeledhet Ukrajna a NATO-hoz. Rasmussen szerint Ukrajnának írott biztonsági garanciákat kellene kapnia, amelyeknek ki kellene terjedniük a hírszerzési együttműködésre, a csapatok közös kiképzésére, a lőszerelőállítás közös felfuttatására és a hadifelszerelés kompatibilitására, valamint arra, hogy Ukrajnát kellő mennyiségű fegyverrel lássák el azért, hogy Oroszországot visszatartsák egy esetleges újabb Ukrajna elleni támadástól.

Rasmussen azzal érvel, hogy ha a NATO túl komótos lesz az Ukrajna melletti kiállásban, akkor a heves lengyelek, illetve a baltiak majd a saját kezükbe veszik az ügyet és esetleg csapatokat küldenek az ukrán harcoló alakulatok megsegítésére. Rasmussen szerint Ukrajna ezt teljesen legálisan elfogadhatná. Ezt Rasmussen szerint azzal lehetne elkerülni, ha Ukrajna megkapná a már említett biztonsági garanciákat és ezen kívül egy világos útvonaltervet is kapna arról, hogy hogyan és mikor lehetne NATO-tag. Rasmussen szerint abszurd érvelés az, hogy Ukrajna nem lehet a NATO-tagja, amíg a háború véget nem ér, mert ezzel gyakorlatilag vétójogot kapna Oroszország az ukrán tagság elodázására.

A volt NATO-főtitkár az ilyen beavatkozás lehetőségét még akkor is reálisnak látja, ha Ukrajna kap valamiféle biztonsági garanciákat, de a tagság kérdését tovább lebegtetik.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Stoltenberg: a NATO összes szövetségese egyetért Ukrajna felvételét illetően

Zelenszkij: Ukrajna vereséget szenved, ha nem kapja meg az amerikai katonai segélyt

A szolidaritás fontos a fronton harcoló katonáknak az ukrán elnök szerint