A szavazatok várható eloszlása, a visszalépések, a fokozódó nacionalista hangnem és a felmérések is a hivatalban lévő elnök felé mutatnak, de vannak reménysugarak az ellenzék számára is. Interjú török kollégánkkal.
HIRDETÉSA törökországi elnök- és parlamenti választások előtt hosszabb beszélgetést folytattunk az EURONEWS Lyoni török munkatársával, Kamuran Samurral. Akkor összefoglaltuk a választási kilátásokat, most ennek a beszélgetésnek a folytatása következik. Az első körben nem született államfői elnöki eredmény, de a hivatalban lévő Erdoğan elnök eredménye erősen győzelem-közeli. (Az első rész itt olvasható)
Mi lenne a legjellemzőbb szó, amit kiemelhetnék a címben? Csalódottság? Remény? Keserűség? Elszántság?
Természetesen a csalódás. Az ellenzék erősen hitte, hogy nyerni fog, bár még mindig van némi remény. A választási eredmény mélyebb elemzése azt mutatja, hogy az ország csaknem fele szemben áll a kormányzó párttal, és a kampány is szembetűnően tisztességtelen volt, de most új lap nyílik.
Múltkor hajszálpontosan jósoltad meg a választás részvétel adatait. Némi túlzással szinte az egész társadalom megjelent a szavazásokon. Melyik bizonyult a legaktívabb és leginkább passzív rétegnek?
A Törökországban a választási részvétel általában magas. A lakosság 10 %-a, akik nem járnak a szavazásokra, többnyire azok, akik a kormány ellen vannak, azaz tartalékot jelenthetnek.
Korábban sokan tartottak attól, hogy a szavazást kormányzati befolyás, torzítás, esetleg csalás is kíséri. Láttad ennek jeleit, és ha igen, akkor azok befolyásolták-e jelentősen a végeredményt?
Igen, volt ilyen. A kormány az ellenzéki szövetséget "terroristáknak" nevezte, vagy folyamatosan azzal vádolta, hogy szövetkezik olyan szervezetekkel, mint a PKK. (A Kurd Munkáspártról van szó.) Még a kisgyerekek is "terroristának" hívták az ellenzéki vezetőket. A kormány - a hatalmas állami eszközök birtokában - kegyetlen kampányt folytatott az ellenzékkel szemben. Vélhetően ez sok ember véleményét súlyosan befolyásolta.
A hivatalban lévő elnök hajszál híján elérte az abszolút többséget, jelezve, hogy befolyása továbbra is szilárd. Melyek az ellenzék reális tervei a második fordulóban az eredmény megfordítására? Vannak-e olyan tartalékok, akiket még mindig mobilizálni vagy újra meg lehet szólítani?
Igen, az ellenzéki jelölt megkapta a Victory nevű, bevándorlásellenes (és szélsőjobboldaliként elkönyvelt) párt támogatását, ami a becslések szerint mintegy 2% pluszt hozhat Kemal Kılıçdaroğlu számára. Megfigyelhető, hogy a két forduló között az ellenzék is inkább a nacionalista retorikához fordult, hogy növelje támogatottságát.
Meg lehet ismételni a nagyszabású részvételt a második fordulóban? Megosztják-e a visszalépett jelölt és a harmadik helyezett szavazóit, vagy nagyjából ugyanabban a tömegben csatlakoznak egy blokkhoz?
Elbizonytalanító, hogy azok, akik az ellenzékre terveznek szavazni, nem feltétlenül kerülnek be a közvélemény-kutatásokba, vagyis az ő arányaikat nem lehet pontosan tudni. A második fordulóban a külföldön leadott szavazatok száma még a múltkorinál is nagyobb volt, a részvétel ismét magas lesz. Ezen lökhet a Victory támogatása. Igaz, hogy a harmadik helyezett Sinan Oğan Erdoğan-t támogatja, de jelenleg nincs túl nagy támogatottsága.
A választások során, de korábban is sok pletykát hallottunk az elnök egészségi állapotáról. Mennyire lehet komolyan venni ezeket, és ha igen, akkor mennyire fogják befolyásolni a következő időszakot, ha ő a győztes?
Sok év óta vanna spekulációk Erdoğan úr egészségéről, de szerintem nem lenne helyes most beszélni erről a témáról. Azért sem, mert senki nem tudja pontosan, miről is van szó az ő esetében, és a közönséget sem tájékoztatják erről.
Ha Erdogan nyer, mit várhat Törökországtól maga a nemzet, Európa és a szélesebb világ? Állandóságot? Vagy lehetnek olyan jelentős új fejlemények, mint például az iszlám elemek további megerősítése, a központi hatalmi igények növekedése, vagy esetleg visszatérés a Nyugatra - tömören: milyen Törökországot fogunk látni az elkövetkező években?
Erdoğan mindig pragmatikus utat követett. Békét tud kötni még a legkeményebb ellenségeivel is, ha ez megfelel neki. Nemrégiben lépéseket tett a viszony normalizálására Izraellel, Egyiptommal és Szíriával, olyan országokkal, amelyekkel Törökországban a közelmúltig nem voltak diplomáciai kapcsolatai.
Erdoğannak az Európai Unióval való viszonya az önérdekre fog alapulni. A belső szempontokat illetően azt gondolom, hogy keményebb kormányzás következik, mert a legutóbbi választáson a radikális szervezetek képviselői szövetkeztek a kormányzó párttal, és bejutottak a Parlamentbe, (ami a törvényhozást erősen jobbra fogja billenteni).
Mi lehet az oka annak, hogy a török választások iránti nemzetközi érdeklődés korábban igencsak felfokozott volt, ám az első fordulós eredmények ismeretében gyorsan lanyhult. Annak a jele ez, hogy a szélesebb világ már elkönyvelte Erdoğan végső győzelmét, és nem lát jelentős perspektívát az ellenzék sikerében?
Erdoğan választással való leváltása a világpolitika történelmileg jelentős fejleménye lenne, és a választások előtti felmérések többsége azt mutatta, hogy az ellenzék nyerni fog. A külföldi országok meglepődve látták, hogy Erdoğan esetleg veszíthet. Ez az első fordulóban nem valósult meg. Viszont az a puszta tény, hogy az elnök nem nyert már az első fordulóban, vagyis megszorították, önmagában az ellenzék sikerének és erejének is tekinthető. Még akkor is, ha győzelme most vasárnap valószínűbb.
A külvilág számára sokkoló volt, hogy a választások eredménye annyira különbözött a legtöbb előrejelzéstől, és sok illúzió volt a hatalom földrengés-szerű átvételéről. Mi lehet az oka a várakozások és a valóság hatalmas különbségének?
HIRDETÉSSpekulációk voltak arról, hogy a választásokat elcsalják, de erre nincs bizonyíték. Egyelőre nem tudjuk, hogy miért tévedtek ekkorát a felmérések. Egyes elemzők szerint a nacionalista hangulat növekedését nem lehetett teljes mértékben előre bekalkulálni.
A parlament megszerzése szintén elmaradt, ami nyilvánvalóan eleve megszilárdítja Erdoğan pozícióit. Mondhatjuk úgy, hogy a török ellenzéknek legalább egy mandátumnyi időt még várnia kell, és fejlődnie is, mielőtt a hatalomváltozás reális lehetőséggé válik?
A török politika nagyon aktív és mozgalmas. Még 24 óra is nagyon hosszú idő a török közéletben. Normál körülmények között Erdoğan 5 év után nem lehet újra jelölt. Nagy kérdés, hogy az ellenzék képes lesz-e fenntartani az egységét addig. Ez nagyban attól is függ, hogy új Erdoğan korszak milyen fejleményeket tartogat az ország számára.