„Azt írták, Vučić egy időben a stadionokban verekedett. Nem vagyok büszke rá, de soha nem is titkoltam” – így reagált a szerb államfő arra a terjedelmes cikkre, amely az ország csúcsvezetésének és alvilágának egymásra utalt összefonódását boncolgatja.
HIRDETÉSA szerb belügyminiszter arra figyelmeztette a nézőket, hogy haladéktalanul küldjék el a gyermekeket a tévé mellől. Közvetlen főnöke, a miniszterelnök asszony és az államfő, Aleksandar Vučić társaságában tájékoztatta 2021 márciusában egy sajtóértekezleten Szerbia lakosait arról, hogy elvetemült bűnözőket küldtek a rácsok mögé.
A hatóságok legalább két bűnözői csoportot felszámoltak – vette át a szót a köztársasági elnök, aki arról is beszámolt, hogy megjelent a fiatal utánpótlás azzal a feltett szándékkal, hogy folytassa elődeik „dicsőséges tetteit”. A szabadlábon töltött napjaik azonban „meg vannak számlálva” – üzente Aleksandar Vučić, aki a rendőröket és a belbiztonság nyomozóit dicsérte a bandák kézre kerítéséért. Hajszál híján úszták meg, hogy a felderítés során velük is végezzenek – mondta.
Sokáig vita tárgya volt, hogy néhány elborzasztó fotót megosszanak-e a nyilvánossággal – közölte Aleksandar Vulin belügyminiszter. A gyerekeket tartsák távol a tévétől – üzente a szülőknek –, majd az állami vezetés triója mögött, egy nagy képernyőn megkezdődött a vetítés.
A bűnszervezetek fegyvereinek garmadát mutatták be, köztük egy katonai mesterlövész puskát, aztán egy szemmel láthatóan alaposan megkínzott, lefejezett emberi torzót, végül pedig külön a testtől elválasztott fejet. Az igazán erős idegzetűek itt megtekinthetik a sajtótájékoztató felvételét.
Sokkoló előadás volt még egy olyan országban is, ahol sok felnőttnek van fájdalmas emléke a kilencvenes évek balkáni háborúiról, és az ott elkövetett kegyetlenkedésekről – írta a New York Times terjedelmes, kisregénynek beillő oknyomozó riportjában. A sajtótájékoztató azonban csak a kezdete volt a hátborzongató felfedezéseknek. Nem sokkal a bűnözők őrizetbe vétele után kezdtek szivárogni a részletek, majd a rendőrség közzétett egy felvételt a Belgrád melletti Ritopekben található családi házról, ahol az áldozatokkal végeztek.
A „rémségek házának” rejtett henteskamráját minden gyilkosság után gondosan feltakarították. Ennek ellenére a helyszínelők az ipari húsdarálóban utóbb különböző DNS-mintákat azonosítottak, amiből csak következtetni lehet arra, hogy több emberrel végeztek.
Az elnök parancsára
A gyilkosságok sorozata azonban nem csak a brutális kegyetlenség miatt ragadta meg a szerbeket. A gyilkos banda vezetője egy testes futballhuligán és kokainkereskedő, Veljko Belivuk volt. Velja Nevolja, azaz Bajkeverő a Belgrádban rettegett bűnöző beceneve. Korábban gyilkossággal és egy sor más súlyos bűncselekménnyel vádolták, mégsem töltött sok időt börtönben. Azt híresztelik: jó kapcsolatokat ápolt a szerb rendőrséggel és a titkosszolgálattal. Őt és embereit befolyásos személyekkel fotózták le, köztük az elnök fia, Danilo Vučić társaságában, ami után az elnök azzal vádolta a riportereket, hogy igazságtalanul üldözik a családját.
Ennek ellenére Belivuk tavalyelőtt februárban nem úszta meg a letartóztatást.
Amikor a sokkoló sajtótájékoztató után a vádlottak padjára került, Belivuk a zárt ajtók mögött tartott bírósági meghallgatáson elmondta a saját verzióját. Bandáját „Aleksandar Vučić igényei szerint és parancsára” szervezték meg – ezt állította a bírósági jegyzőkönyvek szerint. Részletesen leírta, hogy az irányítása alatt álló bűnszervezet milyen háttérmunkákat végzett a kormánynak. Megfélemlítette például a politikai riválisokat, és megakadályozta, hogy a szurkolók Vučić ellen skandáljanak a futballmérkőzéseken. Ez értékes szolgálat egy olyan országban, ahol a stadionok dönthetnek az elnökről.
Ha Vučić „folytatja az eljárást ellenem”, akkor még sok mindent el fogok mondani – fenyegetőzött a bandavezér. Az elnök elszántan tagadta, hogy bármilyen köze lenne a gyilkosokhoz.
Állami projekt
A Belivuk-ügy nem csak egy noir történet a lefejezésekről és a kokainról. A Vučić alatt virágzó gengszterizmus, és Belgrád időnkénti fenyegetései, hogy a Balkán térségében „oltalmazza” a szerbeket, végül felboríthatja azt a megállapodást, amely 1995-ben helyreállította a békét a Balkánon. Az európaiak tisztában vannak ezzel, akárcsak Putyin elnök, akinek újabb oka van arra, hogy megossza és elterelje a Nyugat figyelmét saját háborújáról. A Kreml régóta támogatja "ostromlott szláv honfitársait", a szerb nacionalistákat, és az ukrajnai háború miatt minden eddiginél több indítéka van arra, hogy tüzet szítson a Balkánon. Az Európát érintő kockázatok ennél súlyosabbak: Vučić etnikai sovinizmusa és demagógiája nagyban hasonlít szövetségesére, Putyinéra, miközben az illiberális demokrácia terjedése talán még baljósabb fenyegetést jelent. A Belivuk-ügy egy lehetséges komor jövőt vázol, amelyben Vučić belülről ássa alá az európai projektet, és egy olyan államot épít, ahol a demokrácia csak álca, a bűnözői bandák pedig félelemkeltésre szolgálnak. Történetesen ugyanezt a taktikát alkalmazták azok, akik három évtizeddel ezelőtt katasztrofális háborúba sodorták a Balkánt.
Az akkor már hátborzongató hírnévre szert tett Belivuk tavaly októberben először jelent meg a bíróságon. Bilincsben, fehér pólóban és farmerben vezették be a tárgyalóterembe. Ő és kéttucatnyi másik vádlott – jobbára izmos, tetovált és borotvált fejű férfi – nyugodtnak tűnt. Vigyorogtak, beszélgettek, és néhány alkalmi sértést vágtak egymás fejéhez. Talán arra számítottak, hogy a tárgyalás úgy fog végződni, mint a legtöbb korábbi: eljárási hibákkal, hibás bizonyítékokkal és gyors szabadulással.
A formaságok után egy ügyész felolvasta a vádiratot. Miközben leírta, hogy Belivuk és hadnagya hogyan hasították le „fejszével az egyik áldozat fejét”, a vádlott ásított, és unottan a plafonra meredt. Néhány vádlott-társa elbóbiskolt.
Amikor Belivuk lépett a tanúk padjára, két kézzel megmarkolta a pulpitust, és nyomban a lényegre tért. A bandája a kezdetektől fogva „állami projekt” volt – vallotta eskü alatt. Felidézte néhány szolgáltatását, majd beszámolt egy találkozóról, amit személyesen az elnökkel folytatott egy magánszemély otthonában. Megadta a lakás címét és a tulajdonos nevét. Hozzátette, hogy csak egyszer futottak össze, „mert – ahogy a főnök fogalmazott – ha valaki meglátna vagy lefilmezne minket, az nem lenne jó neki”.
A bizonyítékok zöme az Europoltól származik
Vučić azonnal tagadta a vádakat, sőt felajánlotta, hogy hazugságvizsgálatnak veti alá magát, bár valószínűleg a haja szála se görbülne. A Belivuk-ügy azonban szembesítette Szerbiát a közvetett bizonyítékokkal, amelyek arra utalnak: Vučić engedélyezte a gengsztereknek, hogy az állam virtuális pallosává váljanak. A bírósági tanúvallomások, a lehallgatott telefonbeszélgetések és a fényképek bőségesen dokumentálják, hogy Belivuk és cimborái az eltelt évtizedben milyen támogatást kaptak a rendőrségtől és a belügytől.
A felvetés, hogy mindez Vučić tudta nélkül történhetett, Belgrádban derültséget vált ki. Mielőtt átvette volna az elnöki tisztséget, kormányfő volt, és egy évtizeddel ezelőtt átszervezte Szerbia biztonsági szolgálatait. Mára teljes ellenőrzést gyakorol a közélet szinte minden területe felett. A parlamentben, a bíróságokon, a rendőrségen és az üzleti életben Vučićot hízelgő tisztelettel kezelik. Tulajdonképpen Belivuknak és bandájának letartóztatása az elmúlt évek azon kevés kulcsfontosságú döntései közé tartozik, amelyeket nem Vučić irányított.
A bizonyítékok zöme ugyanis az európai rendőrségtől származik – egészen véletlenül. Két éven át próbálták megfejteni a Sky ECC üzenetküldő alkalmazás titkát. Ez az észak-európai kikötőkben a kokainkereskedők kedvenc, titkosítottnak számító kommunikációs eszköze volt. Amikor végre feltörték az alkalmazást, a legalább hetvenezer felhasználóval rendelkező applikációról kiderült, hogy nemcsak a drogcsempészek, hanem a globális szervezett bűnözés központi eszköze, amely révén fényképes és szöveges üzenetek tömkelegét váltották a különböző nyelvek bábeli zűrzavarában. „Olyan volt, mintha egy ház előtt álltunk volna a sötétben, majd bementünk, és felkapcsoltuk a villanyt” – illusztrálta a felfedezést az Europol egyik tisztviselője.
A Sky bizonyítékainak nagy része a Balkánról, kivált Szerbiából származott. Nagyon érzékeny kérdés volt, továbbítsák-e Belgrádba, mert félő volt, hogy kiszivárognak. Bár a szerb rendőrség végül letartóztatta Belivukot és bandáját, a jelek szerint vonakodva tették. Napokkal a letartóztatása előtt ugyanis ő és pribékje még elhagyhatta az országot.
HIRDETÉSAz ipari húsdaráló
Az Europol által feltárt Sky ECC üzenetek jóvoltából megdöbbentő pontossággal lehet tudni, hogy mi történt azokkal, akik 2019-ben kezdtek eltünedezni Belgrádban. A Belivuk-banda néha kábítószer- vagy fegyverüzlettel csábította el az áldozatot, egy riválist pedig azzal csapott be, hogy társa elfogta Belivukot, és most végezhet vele. A Sky üzenetei gyakran percről percre nyomon követhetővé teszik a bűncselekményeket.
A banda kínzókamrát készített elő egy rejtett helyiségben, amelyhez a garázson át lehetett bejutni. Voltak ott bilincsek és szíjak, pengék, forró vasalók és eldobható munkaruhák. A helyiség egyik végében állt az ipari húsdaráló. Minden áldozat érkezése előtt új műanyag fóliát terítettek a padlóra és a falakra.
A vádirat szerint az egyik áldozatot kihallgatták, majd arra kényszerítették, hogy oldja fel a telefonját. Fogóval tépték le a körmeit, megverték, végül egy baltával lefejezték. Készítettek néhány fényképet, amelyeket elküldtek a telefonján talált ismerőseinek. „Látod, babám, ez itt Mexikó Belgrád kellős közepén, ha-ha-ha” – ezt az üzenetet írta (https://www.krik.rs/optuznica-protiv-belivuka-meksiko-usred-beograda/) maga Belivuk egyik barátnőjének a megtorzított holttestről készített fotó mellé.
Egy másik esetben, távollétében, arra kérte cinkosait, részletesen írják le neki a tortúrát, és ne hagyják ki a „szaftos részleteket”.
Az emberi maradványokat műanyag zsákokba csomagolva a közeli Dunába borították. Az áldozatok ruháit, a padlót takaró fóliát és a „szemeteszsákokat” elégették, a darálót pedig savval és fehérítővel mosták ki.
HIRDETÉSAz állam és a bűnszervezetek átfedése
A Belivuk-banda letartóztatása óta eltelt két évben Vučić többször fogadkozott, hogy az ügy szakítást jelent a múlttal. „Meg fogjuk tisztítani az állami intézményeket minden kollaboránsuktól” – jelentette ki a letartóztatások után. Az üzenetet egyrészt honfitársainak szánta megnyugtatásul, másrészt Brüsszelnek, ahol aggódtak a jogállamiságért Szerbiában. Az elnök azonban korábban is tett hasonló ígéreteket, ráadásul a szerb hatóságok változatlanul jóban vannak a bűnözőkkel. Belgrád közelében például egy kiterjedt kannabisz-ültetvényt fedeztek fel, amit az ügyészség szerint rendőrök és katonatisztek őriztek.
Vučić hatalma alatt a szerb futballhuligánok és a velük átfedésben lévő bűnbandák belekeveredtek a régió ingatag etnikai politikájába is, és nem kis mértékben járultak hozzá a szerb villongások kirobbantásához más balkáni országokban. Néhányan közülük Oroszország hűséges alattvalói, néhányan pedig a Wagner csoporthoz csatlakoztak.
A legnyilvánvalóbb kockázatok Koszovóban vannak. Szerbia vezetése képtelen megbékélni azzal, hogy az egykori, zömmel albánok lakta tartomány elszakadt Szerbiától. A visszacsatolási próbálkozás újabb háborút válthat ki. Még erőszak nélkül is, a daytoni rend összeomlása az etnikai szolidaritás és az autokrácia politikáját erősítené az egész Balkánon. Egy másik forgatókönyv szerint Vučić addig leplezi szándékait, amíg Szerbia nem csatlakozik az Európai Unióhoz.
A trójai faló forgatókönyve részben Magyarország illiberális miniszterelnöke, Orbán Viktor miatt vált hihetővé, aki Vučić közeli szövetségese, és buzgón lobbizik Szerbia felvételéért. Úgy tűnik, abban reménykedik: Vučić segíthet Magyarországnak egy populistább és kevésbé demokratikus irányba terelni az európai klubot – írta a New York Times.
Robert Worth, a cikk szerzője felidézte: mielőtt megérkezett Szerbiába, helyi újságírók arra figyelmeztették, hogy hívásait figyelni fogják, követik, esetleg megállítják, és kihallgatják. Saját tapasztalataik alapján adták a tanácsokat, őket ugyanis rendszeresen zaklatták a bűnözők és a szerb belbiztonsági szolgálat nyomozói egyaránt. Ez nem meglepő, mert az országban van némi átfedés az állam és a bűnszervezetek között.
HIRDETÉSA futballhuligánok
Vučić és Belivuk egyaránt a szurkolói csoportokban kezdte pályafutását. A szerbiai stadionok a hatalom legvadabb formájának helyszínei – a zsoldosok és a bűnözők toborzóhelyei. A stadionok voltak a Jugoszláviát szétromboló etnikai nacionalizmus olvasztótégelyei. A szenvedélyes erőszak formálta Vučićot és kortársait.
A huligánok az elsők között indultak háborúba a kilencvenes évek elején, és ők voltak azok, akik egy évtizeddel később az erőt képviselték a Slobodan Milošević megbuktatását célzó mozgalomban. A szerb politikusok azóta is rettegnek a stadiontól, és igyekeznek a huligánokat maguk mögött tudni.
A szurkolók kemény magjából származó, a neve elhallgatását kérő egyik veterán huligán – a New York Times B.-nek nevezi – azt állította, hogy a háborúk kezdete előtt az összes fiatal focihuligán, Vučićot is beleértve, „bimbózó nacionalista” volt. „Szerbia, nem Jugoszlávia” – skandálták. Egy 1988-as meccs után „vadászatra” indultak Belgrádban abban a reményben, hogy megleckéztetik az albánokat, és szétverhetik néhány üzletüket. „Vučić elnök is benne volt ebben” – mondta B., aki most ugyan nem kedveli, de akkor az utcai verekedésben bátornak tartotta.
Vučić elismerte, hogy ott volt a zágrábi lelátón 1990-ben, amikor a helyi, horvát Dinamo vendége a belgrádi, szerb Crvena zvezda volt. Az ott kitört tömegverekedést egyesek a balkáni háborúk valódi kezdetének neveznek.
A politika fortélyait a háborúban sajátította el
Vučić jellemét a futballstadion formálta, a politika fortélyait pedig a háborúban sajátította el. A jogi egyetem után, 1991-ben annak a szélsőjobboldali Vojislav Šešeljnek a tömörüléséhez csapódott, akit később háborús bűnökért ítéltek el. Vučić lelkesen támogatta Šešelj Radikális Pártját, és nem sokkal később ő lett a szerb parlament legfiatalabb képviselője.
HIRDETÉS
„Ha bombáznak minket, ha megölnek egy szerbet, száz muzulmán megölésével válaszolunk” – jelentette ki 1995-ben, napokkal a nyolcezer boszniai muzulmán lemészárlása után Srebrenica környékén. Az azóta eltelt évtizedek alatt Vučić soha nem kért teljes bocsánatot a Szerbia nevében elkövetett bűnökért vagy saját szavaiért. Néhány elítélt háborús bűnözőt hősként kezelt, miután kiszabadultak a börtönökből.
Milošević alatt, 1998-ban Vučić lett a tájékoztatási miniszter. Ez volt az első igazi hatalmi pozíciója. Ő irányította a sajtóval szembeni kemény fellépést, és méretes bírságokat szabott ki a kormányt bíráló szervezetekre. Milošević bukása után saját politikai jövőjével kapcsolatban is kételyek gyötörték. Aztán Vučić és Radikális Pártja az országban felgyülemlett népharag hangadójává vált. Először, 2007-ben, a Vučić vezette tüntetők a Balkán mészárosának nevezett Ratko Mladićot, egy évvel később pedig a háborús bűnökért letartóztatott Radovan Karadžićot éljenezték.
Aztán megfordult a széljárás. Párttagságának zöme az unióhoz akart csatlakozni, így Vučić létrehozta a Szerb Haladó Pártot. Kritikusai szerint csupán új külsőt öltött a régi párt. Ennek ellenére négy évvel a megalakulása után Vučić koalíciója többséget szerzett a parlamentben.
Az elnök beiktatásán a focihuligánok egy csoportja volt a karhatalom
Vučićhoz hasonlóan Belivukot is a boszniai háború következményei formálták. Közvetlenül nem vett részt a háborúban, mert még túl fiatal volt. Apja azonban 1995 telének végén már veteránnak számított, és depresszió gyötörte. Belgrádi családi házában összeveszett a feleségével, ezért a konyhai fiókból kivett két ott tárolt kézigránátot, amelyeket az öngyilkosság szándékával felrobbantott. Feleségét és anyósát közönyösen járulékos kárnak nevezte egy helyszínelő. Fiúk, a kilencéves Veljko néhány karcolással megúszta, az összeroncsolódott holttestek mellett vergődött át segítségért a szomszédokhoz. Szokatlan eset volt, mert általában „csak egy gránátot használnak” – mondta egy nyomozó.
Belivuk felnőtt, és kidobóember lett a belgrádi éjszakai életben. Talán kisstílű bűnöző maradt volna, ha életét nem keresztezi Aleksandar Vučić felemelkedése. Csatlakozott a Janicsárokhoz, a belgrádi Partizan focicsapat szurkolói huligánjaihoz, a banda a belügyminisztérium pártfogását élvezte. Utóbb, rendhagyó módon, tanúk szerint Vučić személyes felkérésére, a Janicsárok szavatolták a belgrádi melegfelvonulások biztonságát. Az elnök rájött, hogy az erőszak hátráltatja Szerbia uniós csatlakozását, így az erőszakosakat kérte fel az erőszakmentesség körülményeinek megteremtésére. Nem ingyen persze. Cserébe ígéretet tett, hogy minden korábbi, ellenük folyó büntetőeljárást felfüggesztenek.
HIRDETÉS
A 2017-es elnökválasztást Vučić meggyőző fölénnyel nyerte, ráadásul pártja a törvényhozást is uralta. Beiktatásán a focihuligánok is képviseltették magukat a rendteremtésben. Vučić vezetési stílusa egyre nyíltabban tekintélyelvűvé vált, szövetségesei pedig fejet hajtottak előtte.
Miután egy 2016-os belgrádi merényletben végeztek a Janicsárok és Belivuk közvetlen főnökével, a támadást túlélő Belivuk vette át a szurkolói csapat irányítását – belügyi utasításra. Első intézkedéseként a banda nevét Principire változtatta. Így tisztelgett Gavrilo Princip, a boszniai szerb nacionalista emléke előtt, aki 1914-ben Ferenc Ferdinánd főherceg szarajevói meggyilkolásával kirobbantotta az első világháborút. A szerbek mind a mai napig hősként tartják számon.
Nem vagyok büszke rá, de nem is titkoltam
„Tisztában vagyok azzal, hogy a New York Times cikkét megrendelték, és itt készült. Megértettem az üzenetet, de nem félek, és nem is nyűgöznek le a benne terjesztett hazugságok” – így reagált a szerb elnök nem sokkal a cikk megjelenése után egy kereskedelmi televízióban. „Azt írták, Vučić egy időben a stadionokban verekedett. Nem vagyok rá büszke, de soha nem is titkoltam” – tette hozzá az államfő.
Nyilatkozata kapcsán a Nova portál közvetlenül a New York Times szerkesztőségéhez fordult.
„A New York Times Magazine cikke a szerbiai perről, valamint az ország legfelsőbb vezetése és az erőszakos drogbandák közötti kapcsolatokról több tucat interjún, dokumentumokon, bírósági átiratokon és Robert Worth helyszíni tudósításán alapul. Minden más állítás hamis” – írta a szerkesztőség válaszában.
HIRDETÉSA május elején elkövetett szerbiai vérengzések után megtartott sajtótájékoztatón egyébként az egyik újságíró felidézte, hogy az elnök azt javasolta: a gyerekek ne tévézzenek. Ugyanakkor két évvel korábban éppen ő mutatott a gyerekeknek megcsonkított holttestet, és ledarált emberi maradványokról beszélt. Vajon az ámokfutások után újra bemutatná a szörnyű fotókat? – kérdezték tőle.
Válaszát könnyű lefordítani: paffá vált a kérdéstől, és hosszú másodperceken át meg sem tudott szólalni.
Becsületére váljon, hogy legalább a kérdésektől nem futamodott meg.