Budapesten élő ukrán kisfiú: "Nem hallom a repülőket és a rakétákat, biztonságban érzem magam"

Access to the comments Kommentek
Írta: Nóra Shenouda
Ukrán gyerekek karácsonyi ünnepsége Budapesten
Ukrán gyerekek karácsonyi ünnepsége Budapesten   -  Szerzői jogok  Shenouda Nóra/Euronews

Békés a délután a madridi úti menekültszállón, ahová az év eleje óta érkezhetnek olyan ukrán menekültek, akik néhány nap vagy hét után utaznak tovább. Annak ellenére, hogy még nem rendeződött az életük, a legtöbben hálásak az itt kapott segítségért. Köztük van Tatjana, aki két unokáját hozta el Ukrajnából, amikor elkezdődtek a bombázások.

"Napról napra élünk, inkább kivárunk, nem hozunk döntéseket. Vissza szeretnénk menni Ukrajnába, de még nincs hová és nincs miért, a körülmények nem engedik" - mesélte az Euronewsnak. Kicsit aggaszt minket a magyar kormány hozzáállása, de itt nagyon jó körülmények között vagyunk, főleg Ukrajnához képest, és nagyon köszönjük a magyar embereknek a segítséget."

Egy másik nő, Kristina azt mondta stábunknak, hogy hirtelen kellett elindulniuk, amikor bombázták Kijevet. Szülei ott maradtak, mert nem álltak készen rá, hogy új életet kezdjenek máshol, és most áram, fűtés és melegvíz nélkül töltik a napjaikat. Kristinának megnyugvás Magyarországon lenni, sokkal jobban van lelkileg, amióta átjött, és szeretne itt maradni.

"Amikor az ember ebben él, akkor valamilyen szinten hozzászokik ezekhez a dolgokhoz, belenyugszik, hogy ezt kell elfogadni" - mondta a bombázásokról. 

De amikor eljössz egy biztonságos helyre, akkor teljesen mást érzel, mert tudsz tervezni egy héttel, egy hónappal előre, és az nem normális, hogy az emberek nem tudnak tervezni a következő órákra sem.

A szálló vezetőségi tagja szerint az adományozási kedv jelentősen csökkent az év eleje óta, és ugyanígy megcsappant az önkéntesek száma is, ezért nehéz helyzetben vannak jelenleg: most úgy néz ki, hogy csak január közepéig tudják működtetni a két szállójukat.

"Újra egyre többen jönnek át, nincs fűtés, nincs áram, nincs munka, úgyhogy akik most jönnek, azok óriási kihívással állnak szembe, úgy vélem, életük legnagyobb kihívásával" - mondta Végh Alexandra. 

Attól még, hogy nem olvashatunk vagy nem hallhatunk róluk annyit, attól még jönnek, ahogyan februárban vagy márius- áprilisban.

... És mi szeretnénk nagyon-nagyon folytatni a munkánkat és legalább a tél végéig üzemeltetni a szállásainkat."

Úgy tudni, más jótékonysági szervezetek is hasonló cipőben járnak: a sajtóban megjelent hírek szerint a tavalyi évhez képest csaknem 20 százalékkal csökkent a felajánlott adományok mennyisége, miközben a segítséget kérők száma jelentősen nőtt. Ennek egyik fő oka az infláció és a válság, ami miatt beszűkültek az adományozók lehetőségei.

Az alábbi linken lehet adományt küldeni a szállónak

A háború a gyerekekre is hatással van. Rahili és Karina barátok lettek Magyarországon. Karina a kelet-ukrajnai Nikopolból jött, édesanyja meghalt, miután Magyarországra érkeztek.* 

"Sok mindent láttam, olyan is volt, hogy lövöldöztek, aztán bujkáltunk a pincében. Féltem. Most itt vagyok már két hónapja."

A 12 éves Nyikita Szumiból jött az édesanyjával, aki munka nélkül maradt, és attól félt, hogy nem fognak tudni megélni. Azt mondta, itt most sokkal jobban érzi magát: "Csodálatosan érzem magam, van internet és ennivaló, ami a lényeg. Vannak barátaim, tudok velük kommunikálni, és nem hallom a repülőket és a rakétákat, biztonságban érzem magam."

A menekültekkel foglalkozó Migration Aid szervezet egy másik helyszínén, ahol napközben oktatják az iskoláskorú gyerekeket, egy önkéntes tanárnő, Tetjána Rudovszka azt mondja, érezhető, hogy a tanulók traumatizáltak. Hiányzik az apuka a családi életből, és azt is érezni, hogy a gyerekek kiestek a tanulásból, ezért nagyon sokat jelent egy ilyen intézmény, ahol oktatásban részesülhetnek és velük egykorúakkal lehetnek együtt. Ráadásul van egy meglepő hatása is a háborúnak: "Nagyon látni a gyerekeken, hogy sokkal hazafiasabbak lettek, mint voltak. Amikor szabadfoglalkozás van, akkor sokszor rajzolnak ukrán zászlót, vagy ha énekelni kell, akkor saját maguktól ukrán dalokat akarnak énekelni."

Mindenesetre az átélt traumák kívülről nem látszódnak, a gyerekek vidáman táncoltak és énekeltek a karácsonyi rendezvényen.... 

*A gyerekek szüleik engedélyével szólaltak meg a riportban