EventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Várhelyi Olivér az Euronewsnak: kihúztuk az árokból a balkáni bővítés ügyét

Várhelyi Olivér az Euronewsnak: kihúztuk az árokból a balkáni bővítés ügyét
Szerzői jogok euronews
Szerzői jogok euronews
Írta: Zsíros Sándor
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Ha a szomszédos országok nem lesznek az Európai Unió részei, ezeknek a régióknak a sebezhetősége növekedni fog – mondta az Euronewsnak adott interjúban az EU szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős biztosa.

Ha a szomszédos országok nem lesznek az Európai Unió részei, ezeknek a régióknak a sebezhetősége növekedni fog – mondta az Euronewsnak adott exkluzív interjúban az EU szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős biztosa. Az interjú főbb pontjai:

  • A háború egyetlen pozitív hozadéka lehet az, hogy beindul a bővítés folyamata. 

  • Szerbia a kiszolgáltatottsága miatt nem csatakozott eddig az Oroszország elleni szankciókhoz, de ebben változás várható.

  • Szerbia előrelépést ért el a jogállamiság terén és a csatlakozási tárgyalások sebessége is ettől a fejezettől függ.

  • Koszovó vízummentességének ügyében még az idén döntés születhet.

  • Belgrád-Pristina párbeszéd végső célja az, hogy Szerbia elismerje Koszovót független államként.

  • A boszniai szerbek vezetője, Milorad Dodik szerinte szerepet vállalt az intézményrendszer stabilitásának megteremtésében.

  • Önmagát semleges szereplőnek tartja a bővítésben és visszautasítja az elfogultság vádját.

  • Nem tartja reálisnak azt, hogy a tagállamok lemondanának a vétójogukról a bővítési ügyekben.

  • Szerinte az előző, Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság hátat fordított a bővítés ügyének, de a mostani kihúzta azt az árokból.

  • Azt reméli, hogy még a hivatali ideje alatt befejeződhetnek a csatlakozási tárgyalások egy balkáni országgal.

 

Várhelyi Olivért az Euronews brüsszeli tudósítója, Zsíros Sándor kérdezte.

Euronews
Várhelyi Olivér biztos az Euronews-interjú előttEuronews

Brüsszelben vagyunk, napokkal az EU-Nyugat-Balkán csúcstalálkozója előtt. Először is, szeretném megtudni, hogy a mostani bizonytalanságban, amikor háború van Ukrajnában, Európában pedig energiaválság, miért lenne fontos feladat Európa számára a bővítés?

Úgy gondolom, ha van pozitív hozadéka ennek a háborúnak, ha lehet ilyen egyáltalán, akkor az az Európai Unió bővítésének szükségessége. Láthattuk, hogy az a három tagságért folyamodó ország, amelyet a leginkább érint Oroszország Ukrajna elleni háborúja, azonnal úgy döntött, hogy benyújtja tagsági kérelmét, mert az EU-tagságban látják a hosszú távú béke, biztonság és jólét egyetlen eszközét, lehetőségét és garanciáját. 

Ezért most már teljesen világos, hogy ha Európa meg akarja teremteni a saját hosszú távú békéjét, biztonságát és jólétét, akkor bővítenie kell.

Mert ha az Európai Uniót körülvevő régió nem az Európai Unió része, akkor egyértelmű, hogy ezeknek a régióknak a sebezhetősége csak növekedni fog. Ezért gondolom, hogy ez a háború az Európai Unió számára is megmutatta, hogy érdekünkben áll a Nyugat-Balkánnal, majd később a keleti partnerség országaival bővíteni.

És mit tehet hozzá ehhez a következő, tiranai EU-Nyugat-Balkán csúcstalálkozó?

Úgy gondolom, hogy van egy nagyon fontos elem, amiről mindig megfeledkezünk, mégpedig az, hogy a nyugat-balkáni partnereket teljes mértékben be kell vonnunk a saját vitáinkba. Így tudunk beszélni azokról a kérdésekről, amelyek mindannyiunkat nyomasztanak. Azokról a kérdésekről, amelyek mindkettőnk számára kihívást jelentenek. Például az energiáról. Az európai energiaválságnak nincsenek határai. A Nyugat-Balkánon is hasonló energiaválság van. A migráció. Ebben együtt vagyunk, mert a nyugat-balkáni útvonalon jelentkező migrációs nyomás Európára is nyomást gyakorol. És még sorolhatnám. De vannak olyan gyakorlatias dolgok is, amelyeket a Nyugat-Balkánnal közösen tehetünk, hogy előbbre tudjuk vinni a részvételüket számos európai ügyben. Például reméljük, hogy aláírjuk azt a roaming-megállapodást, amely a nyugat-balkáni országokat is beveszi a "roaming like at home" zónába, ami azt jelenti, hogy a Balkánra látogató európaiak és a Balkánról Európába látogató emberek is pontosan ugyanazokkal a tarifákkal használhatják majd telefonjaikat, mint otthon.

Van egy tagjelölt ország, Szerbia, amely nem hajlandó felsorakozni az unió Oroszország elleni szankciói mögé. Megtarthatják így a tagjelölt státuszukat, hogy közben kimaradnak a szankciókból?

Nem hiszem, hogy van lehetőségük a szankciók alól kibújni. Azt látjuk, hogy Szerbia sajátos helyzetben van a Nyugat-Balkán többi részéhez képest. Ne felejtsük el, hogy Szerbiának még rendeznie kell Pristinával való konfliktusát, hogy megállapodásra jussanak a békés egymás mellett élés mikéntjéről. Ezért Szerbia sebezhetősége sokkal nagyobb, amikor az Oroszországnak való kitettségről van szó. Nem szabad elfelejteni, hogy Szerbia a szövetségesünk. És Szerbiát szövetségesként kell kezelnünk. 

Szerbia velünk szavazott az ENSZ Közgyűlésének minden olyan szavazásán, amely elítélte Oroszországot az Ukrajnában elkövetett cselekmények miatt. Számomra ez egy nagyon erős politikai üzenet.

Ha a szankciókról van szó, akkor igen, kell majd látnunk egy fokozatos közeledést, de nagyon bízom benne, hogy ez is bekövetkezik. Előbb azonban azt is meg kell néznünk, hogyan tudunk hosszú távon biztonsági és stabilitási garanciákat nyújtani Szerbia számára.

Említette a Belgrád-Pristina párbeszédet, ami a kapcsolatok normalizálását célozza. Mi lehet az eredménye?

Azt hiszem, mindannyian tudjuk, mi lehet ennek a vége. Ennek az lenne a vége, hogy Szerbia elismeri Koszovót független államként. De ehhez még hosszú az út.

És ahhoz, hogy ez megtörténjen, úgy gondolom, hogy egy valódi politikai megállapodásnak kell létrejönnie, amely elegendő garanciát nyújt mind Szerbia, mind Koszovó számára. Amely hosszú távú békét és biztonságot teremt mindkettőjük számára.

Nemrég több sajtóhírben szerepelt egy francia-német javaslat a rendezésről. Látta ezt javaslatot? Ez előrelépést jelenthet?

Láttam. Úgy gondolom, hogy ez megalapozhat egy hosszú távú megállapodást. De vannak más elemek is, amelyeken dolgoznunk kell. De először is vissza kell állítanunk a bizalmat a párbeszédben. Ezért volt fontos, hogy megállapodásra jussunk a rendszámtábla kérdésében. Ezért volt nagyon fontos, hogy legalább a korábbi megállapodások végrehajtása terén előre tudjunk lépni.

Mikor törölheti el az Európai Unió a vízumkötelezettséget a koszovói polgárok számára?

Nagyon reméljük, hogy ez még ebben az évben megtörténik. Úgy tudjuk, hogy a Tanácsban a munka nagyon előrehaladott állapotban van, és úgy gondolom, hogy a cseh elnökség megtalálta a módját annak, hogy hogyan kell ezt megvalósítani. Alapvetően decemberre várjuk a döntést. Remélem, hogy nem érnek majd meglepetések az utolsó pillanatban, és hogy végre Koszovó számára is biztosíthatjuk ezt a lehetőséget, amely az utolsó ország vagy entitás a régióban, amely még nem élvezi ezt.

Beszéljünk egy kicsit Bosznia-Hercegovináról. Ott nagy veszélyt jelent a szeparatizmus. Ön nemrég találkozott a boszniai szerbek vezetőjével, Milorad Dodikkal. Ön szerint ő megbízható partner Bosznia európai integrációjában?

Nos, igen, természetesen a politika mindig a személyiségekről is szól, de nem csak azokról. És a látogatásom még számomra is meglepő volt, mert azt láttam, hogy a választások nagyon világos eredménye volt, egyértelmű többséggel mind a szövetségi, mind állami szinten és a boszniai Szerb Köztársaságban is. És azzal, hogy a Tanács elé terjesztettük a javaslatunkat, hogy Bosznia-Hercegovina kapjon tagjelölti státuszt, a dolgok elkezdtek megváltozni. És úgy tűnik - de ezt a boszniai hatóságoknak kell megmondaniuk -, hogy az év végéig még többre számíthatunk. És ha minden jól megy, akkor az új intézmények gyors beindítását láthatjuk majd. Azt hiszem, ez nagyon jó hír. És ebben el kell ismerni a Szerb Köztársaság elnökének szerepét is.

Civil szervezetek rendszeresen figyelmeztetnek arra, hogy Szerbiában szerintük leépül a demokrácia. Hogyan látja az ottani jogállamiság helyzetét?

Úgy gondolom, hogy sikerült alapvetően megváltoztatnunk nemcsak a kormány felfogását, hanem a jogállamisággal kapcsolatos hozzáállását is. És a főbb reformok is megvalósultak: mint például a bírósági rendszerről szóló népszavazás, az alkotmány módosítása az igazságszolgáltatással kapcsolatban, a Médiaszabadság Program. Ez természetesen azt jelenti, hogy ezt a munkát folytatni kell. És mostanra azt hiszem, a szerb hatóságok számára is világossá vált, hogy az új módszertan alapján folytatott csatlakozási tárgyalásokon elért általános előrelépés mindig a jogállamiság területén elért előrehaladás függvénye. Úgy gondolom tehát, hogy az ajánlatunk nagyon világos. Készek vagyunk gyorsabban haladni. Ezt az új módszertan hozta magával. De ehhez az is szükséges, hogy a tagjelölt országok is gyorsabban haladjanak. 

Tehát ha Szerbia gyorsabban halad a jogállamiság területén, akkor a csatlakozási tárgyalásokon is gyorsabban tudunk majd haladni.

Amikor szóba kerül a demokrácia és a jogállamiság kérdése a Nyugat-Balkánon, akkor Önt is rendszeresen bírálatok érik. Az Európai Parlament néhány képviselője szerint ön próbálja kisebbnek feltüntetni a jogállamisági gondokat néhány országban, köztük Szerbiában. Mit válaszol ezekre a vádakra?

Először is, az én javaslatom volt az, amely előtérbe helyezte a jogállamiság kérdését. Az új módszertant már 2020 februárjában elfogadásra javasoltuk a Tanácsban. Alapvetően a bizottság életében az első negyedévben ez azt jelenti, hogy ez most, ahogyan Szerbia esetében kifejtettem, a másik mérce a csatlakozási tárgyalások általános előrehaladásával kapcsolatban. 

Tehát engem azzal vádolni, hogy leértékelem a jogállamisági ügyeket, az inkább hangzik politikai játszmának, mint valós és megalapozott kritikának.

Tehát ön semleges szereplőnek látja magát a bővítési folyamatban?

Miért ne tekintenék így magamra? Különben nem végezném ezt a munkát.

Rendben, beszéljünk Észak-Macedóniáról, hiszen az ország a megrekedt bővítési folyamat jelképévé vált. 17 éven át vártak a csatlakozási tárgyalásokra, ezek most megkezdődhetnek. De Bulgária mégis blokkolja az ügyet. Ön szerint túl lehet lépni szomszédokkal folytatott nacionalista vitákon a Balkánon?

Mit ért nacionalista viták alatt?

A bolgárok alapvetően a bolgár nyelvet és a kisebbségeket érintő jogok miatt blokkolják a tárgyalásokat.

Szerintem ennél sokkal összetettebb a dolog. Először is, teljesen világos, hogy a koppenhágai kritériumokban, a politikai feltételekben is szerepel a kisebbségekhez tartozó emberek jogainak tiszteletben tartása. Észak-Macedónia és Bulgária esetében ez a kérdés már jó ideje fennáll. A koppenhágai kritériumok másik politikai feltétele a jószomszédi kapcsolatok fenntartása. Ez mindig is feltétel volt. És ne felejtsük el, hogy minden bővítéshez az összes tagállam egyhangú támogatására van szükség, mert ez nem külpolitikai kérdés. Ez nem csak a jó kapcsolatok vagy a fejlesztési együttműködés kérdése. Ez ennél sokkal többről szól. Ez sokkal alapvetőbb. Arról van szó, hogy új tagokat fogadunk be a saját struktúráinkba. Ez az Európai Unió belpolitikájáról is szól. Ezért kell ezeket a kérdéseket mindig nagyon komolyan venni. Nagyon örülök, hogy a francia elnökséggel együtt sikerült egy olyan keretet, egy olyan politikai és jogi keretet letenni az asztalra, amelyen keresztül mi és ők, a két ország, képesek leszünk kezelni ezt a kérdést, és leküzdeni minden nehézséget. És mondanom sem kell, hogy a Balkánon az ilyen jellegű kérdések mindig visszatérőek.

Ön szerint a Nyugat-Balkáni bővítés lehetséges az unió mostani jogi szabályai között? Beszélt az egyhangú döntéshozatalról. Az Európai Parlament ezt megváltoztatná.

Az Európai Parlament, mint mindig, most is nagyon jó ötleteket ad a Tanács munkájával kapcsolatban. Én a Tanácsra hagynám annak eldöntését, hogy milyen szabályok és feltételek szerint szeretne dolgozni. Én biztosan nem adnék javaslatokat a Tanácsnak, hogy hogyan dolgozzon. Nem tartom reálisnak, hogy olyan fontos kérdésekben, mint a bővítés, amelyhez az alapszerződések módosításának ratifikálása is szükséges, a tagállamok lemondanának az egyhangú döntéshozatalhoz való jogukról.

Macron elnök javaslatot tett az úgynevezett Politikai Közösség létrehozására, ami valósággá is vált. És sokan azt gondolják, hogy ezeknek az országoknak nem kellene teljes jogú tagságot adni, elég lenne egy megerősített együttműködés. Hogyan látja ezt? Ez reális felvetés?

Nem emlékszem, hogy ezt Macron elnök úr mondta volna. Arra emlékszem, hogy amikor ez a javaslat elhangzott, nagyon-nagyon világossá tették, hogy ez nem a tagság helyett történik. Nem a bővítés helyett. Véleményem szerint, és ezt már az első találkozón láttuk: ez csak megerősítette, mennyire fontos, hogy a szomszédainkkal közeli kapcsolatot ápoljunk. Ha a szomszédaink nem a legközelebbi szövetségeseink, akkor hogyan lehetne Európa globális tényező?

És hogyan tarthatja meg a régió az emberek támogatását az európai perspektíva ügyében? Hiszen néhány balkáni országban nő a szkepticizmus, az emberek úgy érzik, Európa túl messze van.

Nos, ezzel vitatkoznék, de elfogadom a kérdése alapjául szolgáló állítást. A mögöttes állítás szerintem az, hogy nem látják, mikor és hogyan fog ez ténylegesen megtörténni. És ez egy nagy politikai hiba, amelyet az előző bizottság követett el. Mert ne felejtsük el, hogy az előző bizottság azzal kezdte, hogy azt mondta, nincs bővítés. Tehát alapvetően Európa hátat fordított a Nyugat-Balkánnak és a szomszédainak. Nem csoda, hogy ez azóta is érezteti hatását. Nem csoda, hogy az emberek emlékeznek erre.

De ha megnézzük a jelenlegi bizottság eredményeit, azt láthatjuk, hogy egyrészt mi mindent megtettünk azért, hogy kihúzzuk a bővítést abból az árokból, amelyben az előző bizottság hagyta.

Másrészt visszahelyezzük azt a legfontosabb politikai napirendi pontok közé. Harmadszor pedig, hogy ne csak arra összpontosítsunk, ami a brüsszeli intézményi buborék megközelítése, vagyis az, hogy „hány fejezet, mely országok? Melyek a jelöltek, melyek nem?” Hanem a valódi kérdésről beszéljünk. 

A valódi kérdés pedig a valódi integráció a helyszínen. Tehát az, hogy mikor tudnak ezek az országok felzárkózni Európához a társadalmi és gazdasági fejlődés szempontjából.

Mikor élvezhetik ezeknek az országoknak az emberei az európai piacokhoz való hozzáférés azonos szintjét? És mikor élvezhetünk mi is ugyanolyan szintű hozzáférést ehhez a régióhoz? Ezért is tettük az asztalra az új módszertant, amely az egész bővítési politika hitelességét visszaállította.

A Nyugat-Balkán számára egy szilárd, érdemi gazdasági és beruházási tervet dolgoztunk ki, amely 30 milliárd eurót mozgósít, ami az egész régió GDP-jének egyharmada. És ezáltal kezeljük a szűk keresztmetszeteket, amelyek a következők: kereskedelmi útvonalakra van szükség, autópályákra, vasutakra van szükség. Új energiarendszer kell. Megújuló energiára, alternatív gáz- és áramforrásokra van szükségünk. Új oktatási rendszerekre van szükségünk, hogy az emberek megfelelő készségeket szerezzenek, amelyekkel el tudnak helyezkedni. És mindezek révén fel kell tudnunk gyorsítani a növekedést és a munkahelyteremtést.

Egy másik nagyon fontos elem pedig az, hogy a regionális együttműködést is előmozdítjuk, hogy a régión belül - mivel úgyis tagállamok lesznek - pontosan ugyanazt a bánásmódot kell majd biztosítaniuk, mint amit mi az Európai Unión belül biztosítunk a tagállamokban. És csak a regionális együttműködés révén a GDP további egyharmadát lehetne megteremteni. Tehát van egy tervünk, amelynek most már kezdeni látszódni az eredményei. Az emberek is látni fogják, először a roamingot, aztán az új autópályákat, és az új energiaprojekteket is, amelyekben Európa vezető szerepet fog betölteni.

Az ön becslése szerint melyik ország léphet be legközelebb az EU-ba és mikor?

Nem foglalkozom efféle jóslatokkal. Remélem, hogy lesz legalább egy ország, amelyik a mandátumom végére befejezi a csatlakozási tárgyalásokat.

Újságíró • Zsíros Sándor

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Palesztin segélyezés: Várhelyi Olivért támogatja az Európai Zsidó Szövetség

Metsola: bővíteni kell az EU-t, hogy megmaradjon a világpolitikai ereje

EU-bővítés: lépéskényszerben Putyin agressziós háborúja miatt