Hangosak és büdösek voltak, de hiányozni fognak a városképből. Nem véletlen, hogy sok szülő még a gyermekét is kivitte az utcára, hogy megmutassa ő mivel járt iskolába.
HIRDETÉSSzinte minden budapesti ismeri a dízel motor hangos kerregését, vagy a csilingelést az ajtó bezáródása előtt. Vasárnap hallhattuk utoljára ezeket a hangokat, a BKV ugyanis fél évszázad után nyugdíjazta a kék Ikarus buszokat.
A legtöbb legendás típus még futhatott néhány tiszteletkört a fővárosban, hogy az utasok elbúcsúzhassanak a mindig szakadt műbőr ülésektől és kattogó jegylyukasztóktól. A Széll Kálmán teret ellepték a fotósok, akik még egyszer utoljára meg szerették volna örökíteni a kelet-európai közlekedéstörténet legikonikusabb darabjait.
Tóth István közlekedésgépész volt, és kívül-belül ismeri a Ikarusokat. Szerinte a gyár Magyarország büszkesége volt, buszait örömmel használták mindenfelé, hiszen nagyon strapabírók és igénytelenek voltak. Azt is elmesélte, hogy nem csak városi, elővárosi és csuklós szériák voltak, hanem távolsági, sőt úgynevezett tárgyalóbuszok is, amikben már légkondicionáló és olvasólámpa is volt.
Egy magyar világsiker
A Finta László kézjegyeit is magán viselő 200-as családot 1967-ben mutatták be, és a típus számos nemzetközi elismerést kapott. Volt év, amikor 13 ezer darabot gyártottak ezekből, így az Ikarus a világ 4. legnagyobb gyártójává nőtte ki magát. Ikarus 286-osokkal mindenfelé lehetett találkozni az Egyesült Államoktól Kazahsztánig. Mára azonban ez már történelem.
Vitézy Dávid, a Technológiai és Ipari Minisztérium közlekedési államtitkára a közösségi médiában emlékeztetett: 2012-ben indították útjára a Budapesti Közlekedési Központ létrehozásával azt a buszcsereprogramot, melynek révén néhány éven belül 600 darab új, alacsony padlós busz érkezett Budapestre, és „elindult a fővárosi utcaképet évtizedeken át meghatározó 200-as Ikarusok utolsó generációjának igencsak időszerű búcsúja”, mely november 12-én ért a végéhez.