Erős vezetés nélkül azonban széteshet a mozgalom - nyilatkozta az Euronewsnak Jack A. Goldstone amerkai szociológus, politikai elemző.
HIRDETÉSMég messze vagyunk attól, hogy egy forradalom kezdetét lássuk az iráni tiltakozó megmozdulásokban, ahhoz számos feltételnek teljesülnie kell - nyilatkozta az Euronewsnak Jack A. Goldstone amerikai szociológus, történész, politikai elemző.
A tiltakozásoknak nincs meghatározott időtartama, amely egyértelműen eldöntené, mikortól fordulnak át forradalomba - mondta az Euronews kérdésére Jack A. Goldstone. A professzor szerint ami ilyenkor számít, az a tiltakozók és a rezsim közötti kölcsönhatás, amely ingadozhat, de csak akkor vezet forradalomhoz, ha a tiltakozók idővel megerősödnek, azaz nagyobb, szélesebb körű, reprezentatívabb tiltakozásokra képesek.
Számít az is, hogy a rezsim veszít-e erejéből és legitimitásából: az elnyomó intézkedések egyre nagyobb tüntetésekhez vezetnek, az elithez tartozók és az elnyomó erők lojalitása kezd megroppanni, egészen odáig, hogy dezertálnak, és nem védik tovább a rezsimet. Ez a dinamika napok vagy hetek alatt játszódhat le, mint a 2010-2011-es arab felkelések esetében, de akár hónapok vagy évek alatt, mint az 1959-es kubai forradalom esetében - mondott példákat a szakértő.
Goldstone a mozgalom tartós sikere szempontjából a legfontosabb tényezőnek a vezetők meglétét nevezte: rájuk van szükség ahhoz, hogy a rezsim tartós ellenállásával szemben a támogatókat összegyűjtse, és olyan fókuszt alakítson ki, amely mögött a legkülönbözőbb csoportok egyesülni tudnak.
Az úgynevezett 'vezető nélküli' forradalmak (...) megijeszthetik a rendszert, hogy megbukik, ha az elit és a biztonsági erők dezertálnak; de az ilyen forradalmak - az arab felkelésekhez hasonlóan - gyorsan szétesnek - állítja Goldstone az interjúban.
A tiltakozások jelenlegi fázisában, amikor főként nők tüntetnek a nők szabadságáért, a biztonsági erők pedig továbbra is hatékonyan lépnek fel a tiltakozások ellen, a szakértő nem látja valószínűnek, hogy a tüntetések kiterjednének. Azonban bármilyen váratlan esemény (pl. a biztonsági erők vadul lövöldöznek, mészárlást rendeznek a civilek között, Khamenei ajatollah meghal, vagy munkások hirtelen kiterjesztik a sztrájkot) a tüntetések növekedéséhez vezethet.
Ahhoz, hogy a tömegmegmozdulások kiterjedjenek és sikeresek legyenek, három tényezőnek kell teljesülnie Goldstone szerint:
- a tüntetések témáját a nők szabadságjogai mellett bővíteni kell a rezsim legitimitásával vagy a gazdasággal kapcsolatos olyan további kérdésekkel, amelyek Iránban sok különböző csoport támogatását élvezik;
- az olajipari és más kulcsfontosságú ágazatokban dolgozó munkások tartós sztrájkjainak valóban kárt kell okozniuk a rezsimnek;
- a biztonsági erőknek vonakodniuk kell erőszakkal fellépni a szélesedő tüntetésekkel szemben, és néhány dezertálásnak is láthatóvá kell válnia.
"A nőknek mindenhol és minden időben meg kellett küzdeniük a teljes emberi és polgári jogaikért. Remélem, hogy Iránban (...) ez a harc továbbra is erőszakmentes tiltakozásokból áll, hogy növekednek és kiterjednek, és arra késztetik a rezsimet, hogy megváltoztassa politikáját" - véli az amerikai elemző, aki azonban kontraproduktívnak tartaná a Nyugat részéről az iráni diplomaták kiutasítását, mint azt néhány iráni ellenzéki követelte.
"A béke elérésének, a félreértések elkerülésének legjobb módja a kommunikációs csatornák nyitva tartása. A szankcióknak elsősorban az iráni vezetőket és a nagyvállalatokat kell célba venniük, de ez elkerülhetetlenül sérelmeket fog okozni az iráni népnek is. A szankciókat lehet úgy megtervezni, hogy minimalizálják ezt a hatást, de a rezsimre gyakorolt nyomás a változás érdekében (...) áldozatok meghozatalával jár. Amit a nyugati nemzetek tehetnek, és tettek is, az az, hogy egyértelműen elítélik Iránt a széles körben elfogadott emberi jogok, köztük a nők jogainak megsértése miatt" - nyiilatkozta az Euronewsnak Jack A. Goldstone.