Megismerte az éhezést az az ukrán régió, amely a háború előtt fekete termőföldjéről volt ismert, és a világ éléskamrájának számított.
HIRDETÉS**Megismerte az éhezést az az ukrán régió, amely a háború előtt fekete termőföldjéről volt ismert, és a világ éléskamrájának számított. A Harkovtól 51 kilométerre délkeletre fekvő Lebjazsé falu hónapokon át, a villámgyors ukrán ellentámadásig a háború frontvonalában feküdt, lakossága rettegett és szűkölködött. A falubeliek most sorban állnak az ételért.
**
Sok közöttük az idős ember, mint például Galina, egy 75 éves nő, aki könnyek között meséli, milyen volt a bombázások idején ennivaló nélkül létezni:
"Eleinte nem volt semmink, nem volt nyitva egy bolt sem, egyáltalán nem volt mit ennünk. Már csak 33 kiló vagyok. Tragikus, elpusztították az egész falut. Régen olyan szép volt, most pedig romokban van."
Az ENSZ Élelmezési Világprogram segélydobozaiban 12 kilónyi alapvető élelmiszer - olaj, rizs, tészta, bab- és húskonzerv - található. Étel most már van, de a tél közeledtével a falu energiahiányban szenved.
"Hat hónapja nincs áram. És most már három hónapja vagyunk gáz nélkül is, de majd csak lesz valahogy"- mondja optimistán egy asszony.
Lebjazse a háború előtt békés falu volt, hatalmas kiterjedésű napraforgótáblákkal. Minden háznál tartottak haszonállatokat és mindenhol volt veteményeskert is.
A szomszédok segítenek egymásnak cipelni a nehéz élelmiszeres dobozokat. Egyesek talicskán, mások kerékpáron viszik őket. A falubeliek örülnek egymásnak, köszönnek a szomszédoknak, és talán néhány órára elfelejtik a problémákat.