A teheráni tüntetések immár a 13. napja tartanak. Az évek óta legnagyobb kormányellenes tiltakozások közepette az interent lakapcsolásával korlátozzák a kommunikációt. Az Euronews felvázolja a lehetséges forgatókönyveket, hogy mi történhet ezután.
A teheráni utcai tüntetések már a 13. egymást követő napja tartanak. Csütörtök este óta az internet széles körű - egyes esetekben majdnem teljes - leállása miatt az Iránon belüli kommunikáció minimálisra csökkent.
A közösségi médiában és az üzenetküldő alkalmazásokon keresztül terjedő kis számú számú kép és videó arra utal, hogy a tüntetések az ország több városára is átterjednek. A súlyos korlátozások miatt azonban nem lehetséges minden jelentés független ellenőrzése.
A tegnap este Iránból érkezett képek a német közönséget a berlini fal leomlása előtti napokra emlékeztethetik, míg sok iráni számára a Reza Pahlavi sah rezsimjének utolsó napjaira, 1979-re emlékeztetnek.
Donald Trump amerikai elnök az eseményeket a legnagyobb tüntetéseknek nevezte, amelyeket valaha látott, és ez a megjegyzés nagy visszhangot kapott a nemzetközi médiában.
Tekintettel a fejlemények gyorsaságára, a kommunikációs blokádra és az országon belüli erőviszonyokról alkotott világos kép hiányára, elemzők több fő forgatókönyvet vázolnak fel a közeljövőre vonatkozóan.
A biztonsági intézkedések fokozódása
Az egyik legvalószínűbb forgatókönyv az elnyomás fokozódását vetíti előre. Pénteken az iráni Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács határozatot adott ki, amelyben "nagyon határozott választ" jelentett be a tüntetésekre.
A tanács - az ország legfőbb biztonsági döntéshozó testülete - azt állította, hogy a közelmúltbeli tüntetések "eltértek a legitim közkövetelésektől", és "Izrael és az Egyesült Államok irányítása és tervezése" révén az instabilitás felé terelték őket.
Bár ez a hivatalos narratíva élesen eltér a helyszínen tapasztalt valóságtól, azt jelzi, hogy a hatóságok nemzetbiztonsági fenyegetésként fogalmazzák meg a helyzetet.
A kritikusok arra figyelmeztetnek, hogy ez a keretezés megnyithatja az utat az erő szélesebb körű alkalmazása előtt, mivel a tüntetőket már nem elégedetlen állampolgárokként, hanem egy "ellenséges projekt" ügynökeiként kezelik.
Megnőtt a keményebb fellépések, a tömeges letartóztatások, sőt a halálos erőszak valószínűsége is. Bár az ilyen intézkedések rövid távon megnyugtathatják az utcákat, sok elemző szerint ezek csak elmélyítenék a rezsim legitimációs válságát és felerősítenék a felgyülemlett sérelmeket.
A pénteken közzétett képek arra utalnak, hogy a korábban Szisztánban és Beludzsisztánban megfigyelthez hasonló forgatókönyv ismétlődhet meg.
E képek szerint a biztonsági erők tüzet nyitottak a tüntetőkre a zahedáni Makki mecset környékén. Mindez annak ellenére történt, hogy Zahedan szunnita pénteki imavezetője - aki a kormány politikájának kritikusa - nemrégiben önmérsékletre szólított fel, és az erőszak elkerülésére szólított fel.
Sok megfigyelő számára e figyelmeztetések figyelmen kívül hagyása a közvetítési csatornák lezárását és a tisztán biztonsági alapú megoldások felé való határozott elmozdulást jelzi.
A fegyveres erőkön tagjainak átállása vagy további radikalizálódás
A biztonsági és katonai erők soraiban történő erózió az egyik legkritikusabb forgatókönyvet jelentheti.
Az olyan városokban, mint Mashhad - Ali Khamenei ajatollah szülőhelye - a nagyszabású tüntetésekről szóló jelentések és Trumpnak a biztonsági erők meneküléséről tett megjegyzései komoly figyelmet keltettek.
A gazdasági nehézségek, a hasonló rezsimek bukása, valamint a széles körű korrupcióról, az elit életmódjáról és a tisztviselők gyermekeinek nyugati országokban való jelenlétéről szóló leleplezések mind olyan tényezők, amik gyengíthetik a lojalitást a fegyveres erők egy részén belül.
Ugyanakkor egyes elemzők szerint a tegnap esti fejlemények fordulópontot jelentenek. Véleményük szerint az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) arra a következtetésre juthat, hogy nincs más lehetősége, mint a teljes beavatkozás.
Míg egy ilyen lépés rövid távon félelmet és megfélemlítést kelthet, egy elhúzódó konfrontáció jelentősen növelheti a lojális erők körében az átállás kockázatát.
Ennek ellenére elemzők szerint még nem történt alapvető elmozdulás az erőviszonyokban.
Szerintük a kialakulóban lévő forgatókönyvek bármelyikében továbbra sem valószínű, hogy az Iszlám Köztársaság készségesen feladná a hartalmat - még akkor sem, ha az annak fenntartása hosszan tartó instabilitást és belső eróziót okozhat.
A fizikai elnyomás mellett az "internetes hadviselés" vált a kormány válaszlépéseinek központi elemévé.
Egyes szakértők szerint a hatóságok az internet teljes leállítása mellett olyan taktikákat alkalmazhatnak, mint a műholdas kommunikáció vagy a Starlink-infrastruktúra zavarása - ezeket a módszereket korábban a műholdas televíziós hálózatok ellen alkalmazták.
Ha így van, az azt jelezné, hogy Irán a kommunikáció ellenőrzésének egy magasabb fázisába lépett, és szándékos erőfeszítést tesz az ország információs terének teljes elszigetelésére.
Az ilyen intézkedések önmagukban is tükrözhetik a rezsimnek a tüntetések fennmaradása és kiterjedése miatti aggodalmának mélységét.
Trump, és Pahlavi visszatérésének lehetősége
Trumpnak a trónörökös Reza Pahlavival kapcsolatos megjegyzései újabb adtak a válsághoz.
Bár Trump "jó embernek" nevezte a sah fiát, úgy tudni, a korábbi jelzésekkel ellentétben -mégsem terveznek közvetlen találkozót kettejük között jövő kedden a Mar-a-Lagóban.
A lemondással kapcsolatos spekulációk a jogi megfontolásoktól kezdve egészen addig terjednek, hogy az iszlám köztársaságnak ne adjanak hivatkozási alapot "külföldi beavatkozással" a mégdurvább megtorláshoz.
Eközben több elemző szerint a közvélemény reakciója az sah fia által kiadott felhívásra felülmúlta az előzetes várakozásokat.
A tüntetések egy részén a jelszavak közvetlenül az iszlám köztársaság hatalmi csúcsát célozták, míg számos esetben a monarchia visszaállítására vagy a Pahlavi nevére való utalások is elhangzottak - ez a korábbi tűntetésekhez képest változást jelent a tiltakozó retorikában.
Ali Khamenei iráni legfelsőbb vezető pénteken megismételte, hogy a rendszer "nem fog meghátrálni". Az állami televízió által sugárzott felvételeken ismét "lázadóknak" bélyegezte a tüntetőket, és azt állította, hogy a tüntetések Trump érdekeit szolgálták, és az amerikai elnök kedvében akartak járni. A tüntetőket az országra nézve "káros egyéneknek" is nevezte.
Belső reform és a "bonapartista" forgatókönyv
Néhány nappal ezelőttig ez a forgatókönyv a valószínűbb lehetőségek közé tartozott.
Tekintettel a rendszerváltás magas költségeire az USA számára, a beavatkozást követő venezuelai tapasztalatokra, valamint arra, hogy az Iszlám Köztársaság fennmaradása bizonyos regionális és globális érdekeket szolgál, felmerült az az elképzelés, hogy egy, a rendszeren belülről érkező személyt bíznak meg a reformokkal - a gazdaság stabilizálásával, a hatalmi struktúra alapvető megváltoztatása nélkül.
A legfontosabb bizonytalanságot egy ilyen személy megtalálása jelentette. Egyesek Hasszan Rouhani volt elnökre utaltak; mások egy kevésbé ismert katonai vezető - egy "napóleoni" megmentő - megjelenésében bíznak, aki a rend helyreállításába kezdene.
Több elemző azonban irreálisnak minősítette Rouhani visszatérését, azzal érvelve, hogy bármilyen kísérlete a hatalomba való visszatérésre valószínűleg az ajatollahhoz közel álló keményvonalasok eltávolítását eredményezné.
Trump közelmúltbeli megjegyzései az iráni ellenzékről - különösen Pahlavi trónörökösről - befolyásolták ezt az egyenletet.
A Pahlavi legutóbbi felhívására adott széles körű nyilvános reakció, különösen csütörtök óta, azonban jelentősen gyengítette ezt a forgatókönyvet, bár teljesen nem szűnt meg a valószínűsége.
Sem Szíria, sem Venezuela?
Egy másik, egyre gyakrabban emlegetett forgatókönyv az Iszlám Köztársaság vezetőinek esetleges távozását vagy menekülését feltételezi, ami a szíriai modell elemeit idézi.
Gyanús orosz járatokról, állítólagos iráni aranytranszállítmányokról, valamint Khamenei és családja Moszkvába való esetleges áttelepüléséről szóló spekulációkról jelentek meg.
Meg nem erősített jelentések jelentek meg Mohammad Bagher Ghalibaf parlamenti elnök és családja franciaországi vízumkérelméről, illetve Abbász Araghcsi családjának jelenlétéről libanoni útja során.
Ezzel szemben a Nicolás Maduro vezette Venezuela tapasztalatai azt mutatják, hogy a korábbi várakozásokkal ellentétben a hatalmi struktúra nem omlott össze, és eddig sértetlen maradt.
Ez egyes megfigyelők szerint mindez arra enged következtetni, hogy Trump elsődleges célja Khamenei eltávolítása lehet, majd a hatalom átruházása egy, a rendszeren belüli személyre, aki az átmenetet irányítja.
A tiltakozások felgyorsuló és növekvő jellegét tekintve azonban nem világos, hogy ez a lehetőség még mindig ugyanolyan valószínű-e.
A most tárgyalt, kiemelkedőbb lehetőség egy olyan modell, amely sem nem Szíria, sem nem Venezuela, hanem egy olyan modell, amely a Nyugathoz szorosabban igazodó vezetés megjelenését eredményezi.
Még mindig bizonytalan, hogy mi követné a Legfelsőbb Vezető eltávolítását, halálát vagy leváltását.
Irán széttöredezettséggel, bizonytalansággal vagy az etnikai és kisebbségi igények felerősödésével nézne szembe? Vagy egy "megmentő" figura képes lenne legyőzni az ország mély strukturális válságait?
Eközben Kína - és kisebb mértékben Oroszország - valószínűleg nem maradnak passzívak, és szinte biztosan szerepet kérnek majd ebben a történelmi átrendeződésben.
Végső soron, ha a Teheránból az elmúlt órákban érkezett jelzések a valóságot tükrözik, akkor egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a kormány mégkeményebb erőszakhoz folyamodik.
Mivel azonban az internet nagyrészt le van kapcsolva, ezek az információk az Iránon belüli hangoknak csak egy kis részét képviselik, így nehéz felmérni, hogy teljes mértékben befolyásolják-e a tüntetők döntéseit.