Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

A svéd szélsőjobb nyert ügye: a több bevándorló miatt terjed a bűnözés

Access to the comments Kommentek
Írta: Németh Árpád
Ulf Kristersson, potenciális miniszterelnök; a Svéd Demokraták ünnepelnek; a királycsináló Jimmie Åkesson
Ulf Kristersson, potenciális miniszterelnök; a Svéd Demokraták ünnepelnek; a királycsináló Jimmie Åkesson   -   Szerzői jogok  AP Photo

A Svéd Demokraták a külföldiekkel szembeni nyílt kritika helyett áttértek egy árnyaltabb üzenetre: a különböző kultúrájú emberek szerintük nem élhetnek egy országban. Álláspontjuk hangosan és világosan eljutott a választókhoz, akik 2010-ben juttatták be először a nacionalistákat a parlamentbe. Azóta folyamatosan erősödnek, és az idén már a jobboldal legmarkánsabb képviselőiként a második helyen végeztek az eddig kormányzó szociáldemokraták mögött. Ezzel az eredménnyel egyrészt megbuktatták a baloldali koalíciót, a hatalomra kerülő jobboldaliban pedig királycsinálóvá váltak. A kérdés csak az, hogy nyilvánosan, a kormányból, vagy a háttérből fogják-e irányítani a politikát. Egy választás előtt készült svéd felmérés a legnagyobb pártok 289 olyan politikusát azonosította, akik rasszistának, sőt nácinak tekinthető nézeteket fogalmaztak meg. Túlnyomó többségük, 214 a Svéd Demokraták tagja, akik a bevándorlók számának növekedésével és a bűnözés terjedésével, és azzal a vitatható állítással kampányoltak, hogy a két kérdés összefügg.

„Itt az ideje, hogy a svéd nép adjon nekünk egy esélyt” – kampányolt a szélsőjobb Svéd Demokraták vezetője Helsingborgban szerénynek mondható, néhány száz fős tömeg előtt.

„Itt az ideje, hogy esélyt adjanak nekünk arra: Svédországot újra naggyá tegyük” – harsogta a folytatásban Jimmie Åkesson, mire hívei lelkesen tapsoltak.

Jórészt a pártvezér ékesszólásának köszönhetően az SD támogatottsága a választások előtt folyamatosan és határozottan növekedett.

A végeredmény egyeseket meglepett, másokat sokkolt. A neonáci mozgalomból kinőtt párt 73 képviselői hellyel a második helyen végzett az eddig kormányzó, 107 helyet szerző szociáldemokraták mögött. Minden ötödik szavazó a Svéd Demokratákat támogatta.

A voksolás estéjén közzé tett exit poll felmérések még a 2014 óta kormányzó szociáldemokraták balközép koalíciójának győzelmét jelezték.

A szavazatszámlálás előrehaladtával azonban kiderült, hogy a liberálisokból, kereszténydemokratákból, mérsékeltekből és Svéd Demokratákból álló jobboldali tömb a szavazatok 49,5 százalékát szerezte meg, szemben a baloldali tömörülés 48,8 százalékával.

A baloldali koalíció összeségében alulmaradt: a 349 tagú törvényhozásban, a Riksdagban 173 helyet szereztek, a jobboldal pedig az SD üstökösszerű felemelkedésével 176-ot.

Magdalena Andersson miniszterelnök értett a választók üzenetéből, és lemondott.

Utóda egészen biztosan nem Jimmie Åkesson lesz. A jobboldali pártok már korábban bejelentették, hogy kizárólag a Mérsékeltek vezetőjét, Ulf Kristersson tartják alkalmasnak a kormányfői posztra annak ellenére, hogy a Mérsékeltek az SD-nél öt hellyel kevesebbet, 68-at szereztek a parlamentben.

Egy biztos: a Svéd Demokraták királycsinálók lesznek akár bejutnak a jobboldali kormánykoalícióba, akár kívülről támogatják a kisebbségi kormányzásukat. Nyilvánvaló, hogy Åkesson igyekszik majd maximális befolyást szerezni, akár egy kisebbségi kormány támogató pártjának vezetőjeként, akár egy új, szélesebb koalíció minisztereként. Az sem kérdéses, hogy a számukra kulcsfontosságú politikai területek, köztük a bevándorlás és a rendőrség ellenőrzését szeretnék átvenni.

A térségben Finnországban, Dániában és Észtországban a közelmúltban már voltak hatalmon az SD-hez hasonló, szélsőséges pártok. A Svéd Demokratákat azonban odahaza évek óta kiközösítették a politikai fősodorból, mivel múltja aktív neonáci csoportokból gyökerezik. Kulcsszereplővé válása a svéd politikai döntéshozatalban radikális megrázkódtatás a skandináv állam politikai rendszerében, amely az elmúlt évszázadban jobbára a konszenzusépítésen alapult.

Stockholm bevándorlási politikája régóta liberális. Ezzel szemben az SD választási programja a menedékkérők számának nullára csökkentését tűzte ki célul. Svédország igazságszolgáltatási rendszere hagyományosan inkább a rehabilitációra, mint a büntetésre összpontosít. Ugyanakkor az SD hosszabb börtönbüntetéseket és a kitoloncolás szélesebb körű alkalmazását szorgalmazza.

A külföldi bűnözőket deportálni kell – üzente a párt a választások előtt.

Åkesson – kiváló előadóművészként – könnyedén lelkesítette a tömeget, ráadásul az üzemanyagárak csökkentését is belengette. A bűnözők által feldúlt Svédországról festett képet, ahol bandák járják a vidéket, betörnek a házakba, lopnak a kertekből és még az emberek „csónakmotorjait is elviszik”. Azt állította, hogy a szociáldemokrata kormány hagyta szétesni a jóléti államot, pártja pedig azért erősödik, mert felhívta a figyelmet a hiányosságokra, és „nevén nevezte a dolgokat”.

„Svédország nagyszerű ország volt, biztonságos, sikeres, és újra ez lehet” – ígérte.

Vidéken éljenezték, a fővárosban azonban azzal hurrogták le, hogy fasiszták és rasszisták pártját vezeti.

Vízválasztó

Svédország immár második legnépszerűbb pártja döntő szerepet fog játszani a kormányzó jobboldal támogatásában még akkor is, ha hivatalosan nem kap szerepet a kormányban. Ez lehet egyébként az első alkalom, hogy a nacionalista párt a hatalom közelébe kerül.

Ez mindenképpen vízválasztó pillanat egy olyan párt számára, amelyet náci szimpatizánsok alapítottak, ezért évtizedekig kiközösítették a politikából abban a Svédországban, amely évtizedeken át stabil és kiszámítható politikájáról volt ismert. Ennek ellenére az idén a legjobb helyezést érték el a jobboldali erők közül.

A változást „drámainak” nevezte a Göteborgi Egyetem politológusa, kivált ahhoz képest, hogy a Svéd Demokraták 2010-ben kerültek be először a parlamentbe.

A tömörülést elsősorban bevándorlás- és multikultúra-ellenes, nacionalista pártként jellemzi Johan Martinsson, de kerüli a szélsőjobboldali jelző használatát.

A csaknem három és fél évtizede, még 1988-ban alapított SD több mint húsz évig küzdött azért, hogy elegendő szavazatot szerezzen a parlamenti bejutáshoz. Azóta három egymást követő szavazáson folyamatosan növelte parlamenti jelenlétét, sőt az idén még ez eddig legnépszerűbb jobbközép pártot, a Mérsékleteket is maga mögé utasította.

A Svéd Demokraták a külföldiekkel szembeni nyílt kritika helyett áttértek egy árnyaltabb, az idén Tusnádfürdőn is elhangzott üzenetre: a különböző kultúrájú emberek nem élhetnek egy országban. Álláspontjuk hangosan és világosan eljutott a választókhoz.

Az eredmény „választóvonalat” jelent a svéd történelemben – állítja a politológus. A Svéd Demokraták sikere heves vitát váltott ki arról, hogy a párt ideológiája mennyit változott, és milyen szerepet játszott abban, hogy az egykori politikai kiközösített mára királycsináló erővé lépett elő.

Jimmie Åkesson 2005-ben vette át a párt irányítását. Tíz éve „zéró toleranciát” hirdetett a rasszizmussal és a szélsőségekkel szemben, hét éve, 2015-ben pedig a párt teljes ifjúsági tagozatát felfüggesztette a szélsőjobboldallal való kapcsolata miatt.

A párt gyökeres márkaváltáson esett át: az egyik elődszervezet jelszavát, a „Maradjon Svédország svéd” mottót mindörökre törölték, a szenvedélyesen lobogó lángot pedig egy svéd nemzeti színekben pompázó, szelíd virág logójával cserélték le.

Forrás: Wikipedia és a Svéd Demokraták hivatalos oldala
A Svéd Demokraták egykori harcias logója virággá szelidültForrás: Wikipedia és a Svéd Demokraták hivatalos oldala

A külcsínben bekövetkezett változások sokakat nem tántorítottak el attól, hogy felhívják a figyelmet: a Svéd Demokraták veszélyeztetik a kisebbségeket.

Antiszemita gyalázkodások célpontjává vált a Svéd Antiszemitizmus Elleni Bizottság elnöke, miután a televízióban bírálta a pártot.

Az általa vezetett testületnek problémája van azzal a párttal, amit nácik alapítottak – ismerte el Willie Silberstein, aki az Acta Publica svéd kutatócsoport múlt hónapban közzétett, széles körben nyilvánosságot kapott tanulmányára hivatkozott. A felmérés a legnagyobb pártok 289 olyan politikusát azonosította, akik rasszistának, sőt nácinak tekinthető nézeteket fogalmaztak meg.

Túlnyomó többségük, 214 a Svéd Demokraták tagja.

„Ijesztő, hogy nagy befolyásuk lehet a svéd politikában” – mondta Silberstein, akit nemcsak a zsidó kisebbség, hanem általában a bevándorlók helyzete aggaszt.

Alig egy hónappal a választások előtt, a kampány csúcspontján nagy vihart kavart az SD szóvivőjének, egy 26 éves parlamenti képviselőnek a Twitter-bejegyzése. Tobias Andersson a stockholmi metróról készült képet osztott be. Az egyik szerelvényt az SD pártlogói, az ártatlan kék-sárga virágok borították.

„Üdvözöljük a hazafelé tartó vonaton. Önnek egyirányú jegye van. A következő megálló Kabul.”

Egyesek bírálták a posztot, Åkesson azonban nem volt hajlandó bocsánatot kérni azzal érvelve: azokat gúnyolták ki, akiket a párt plakátjai sértettek.

A párt a rasszizmus vádját is tagadta.

„Mindez még születésem előtt volt jellemző” – mondta az SD ifjúsági mozgalmának, a Fiatal svédeknek az alelnöke.

Az, hogy 30 éve kétes emberek is hallatták hangjukat a pártban, nem befolyásolta a választási helyezést – állította a 21 éves Emil Eneblad.

Az ifjúsági kampányfőnök szerint majdnem megduplázták támogatottságukat a fiatalok körében, amit azzal magyaráz, hogy három témára összpontosítottak: a biztonságra, a foglalkoztatásra és a bevándorlásra.

A bevándorlással kapcsolatos kérdések régóta lappanganak, és senki nem adott rájuk választ – emlékeztetett Johan Martinsson politológus, aki felhívta a figyelmet, hogy egy főre vetítve az elmúlt években Svédországba érkezett szinte a legtöbb menedékkérő.

Ez a tény, valamint az erőszakos bűncselekmények érzékelt növekedése ad magyarázatot az SD támogatottságának megugrására, amely nemcsak kampányol a két kérdéssel, hanem azzal a vitatott állításával vált ismertté, hogy a kettő elválaszthatatlanul összefügg.

Álca

A Svéd Demokraták álságos együttérzéssel álcázzák neonáci ideológiájukat – ezt állítja egy török lap egykor üldözött szerkesztője, aki 2016 óta él Svédországban, ahol menedékjogot kapott. Bülent Keneş szerint az SD „titkos programot működtet”.

Más jobboldali-populista mozgalmakkal párhuzamosan úgy hirdette magát: „a kisemberek védelmében lép fel a korrupt elittel szemben a globális recesszió csúcspontján” – írta Danielle Lee Tomson a Svéd Demokraták felemelkedéséről szóló tanulmányában.

A párt 2010-ben a szavazatok 5 százalékával bukkant fel a Riksdagban. Térnyerése döcögött, mert sokáig páriának, kitaszítottnak számított. Megítélése a 2015-ös migrációs válság után változott meg.

A szíriai polgárháború idején Európa muszlim menekülthullámmal szembesült. Egy év alatt 1,3 millió ember menekült Európába. Svédország ebben az évben 163 ezer menedékkérőt fogadott be. Az egy főre jutó menedékkérelmek száma 2015-ben Európában a második legmagasabb volt Magyarország mögött.

Stig Ake Jonsson/TT via AP
Svéd rendőr ellenőrzi az érkező menekülteket 2015-ben, MalmöbenStig Ake Jonsson/TT via AP

Az állapot nagyban hozzájárult a párt térnyeréséhez.

„A párt sikerének fő oka az elmúlt évtizedben az volt, hogy Svédországban egyedülállóan magas a menedékkérők száma, következésképpen szokatlanul gyorsan változnak a demográfiai adatok az etnikai hovatartozás és a külföldön született állampolgárok aránya tekintetében” – Johan Martinsson politológus értékelése szerint.

A 2014-es és a 2018-as svédországi választásokon egyaránt a bevándorlás volt az egyik kulcskérdés. A Svéd Demokraták meglovagolták az aggodalmat. A „svédség” védelme hatásosnak bizonyult.

„Különösen az alulképzett emberek érzik fenyegetésnek a bevándorlókat és az olcsó munkaerőt. Úgy gondolják, hogy szociáldemokraták már nem képviselik az érdekeiket” – emlékeztett Keneş a közhangulatra.

A Svéd Demokraták vezető tisztségviselői a kampány során folyamatosan a svéd társadalom „iszlamizálódásának” veszélyeiről traktálták a hallgatóságot, és kertelés nélkül a muszlim bevándorlókat okolták Svédország számos társadalmi és gazdasági problémájáért – köztük a lövöldözésekkel és erőszakos támadások sorozatával járó bűnözési hullámot, elsősorban az ország azon részein, ahol nagyszámú bevándorló telepedett le.

„A bevándorlás az oka annak, hogy egyáltalán léteznek” – magyarázza Pontus Odmalm, az Edinburgh-i Egyetemen politikát oktató svéd professzor.

A terjedő bűnözés és a bandaháborúk is szerepet játszottak a Svéd Demokraták felemelkedésében. A párt a 2014-es választásokon a szavazatok 13 százalékával megduplázta, 2018-ban pedig 18 százalékkal megháromszorozta 2010-es, 6 százalékos támogatottságát. Ennek eredményeként a jobbközép Mérsékeltek már 2019-ben megállapodtak a Svéd Demokratákkal az együttműködésről, ami megalapozta a kormányzásba való esetleges bejutásukat.

Királycsinálók

Ezzel összhangban a bevándorlásellenes Svéd Demokraták már az idei választások másnapján megkezdték a kormányalakítási tárgyalásokat a többi, parlamentbe bejutott jobboldali párttal.

Jimmie Åkesson, a Svéd Demokraták vezetője ebédidőben találkozott Ulf Kristerssonnal, a Mérsékeltek vezetőjével – jelentette az Aftonbladet.

A tárgyalások előtti nyitányként még azt is felvetették: Åkesson fontolóra vehetné a miniszterelnöki tisztséget, bár ezt előreláthatóan a Mérsékeltek vezetője, Ulf Kristersson fogja végül betölteni. A kérdés azonban az, hogy milyen áron? Vajon milyen miniszteri bársonyszék(ek)re tartanak igényt, politikai programjukkal mennyire kívánják feltölteni a hivatalos kormányprogramot? Nagy valószínűséggel Jimmie Åkesson a legnagyobb kormánypárt vezetőjeként fogja-e mozgatni a szálakat.

„A hatalomváltásban központi szerepünk lesz” – ígérte már a választások éjszakáján.

Világossá tette, hogy a bevándorlás a legfontosabb prioritás, amellyel pártja szerint a következő kormánynak foglalkoznia kell.

„Nagyon keményen fognak alkudozni” – nyilatkozta az Euronewsnak, és hozzátette: rendkívül szövevényes lesz a választások utáni helyzet.

Úgy tűnik, országos szinten a Svéd Demokraták nagyon jól teljesítettek. Alaposabb vizsgálat után derül csak ki, hogy támogatottságuk nem egyenletesen oszlik el. Stockholmban a szavazatok 10, Göteborgban 14,7 százalékát kapták. Ezzel szemben a déli Skåne régióban a szavazatok csaknem egyharmadát, legnagyobb városában, Malmöben pedig a szavazatok 16,4 százalékát szerezték meg, ami rávilágít a dél-svédországi vidéki területek szerepére, ahol a bevándorlás és a bűnözés miatt aggódnak, így a Svéd Demokraták üzenete nagy visszhangra talált.

Fordítottan arányos az SD szerepelésével a Zöldek hajrája. Még az is kérdéses volt, bejutnak-e parlamentbe, de végül épp a nagyobb városokban szerzett támogatottságuknak köszönhetően összeségében a szavazatok 5,1 százalékával 18 helyet szereztek.

Ettől függetlenül Greta Thunberg hazájában – abban az országban, ahol sajátos svéd, a szégyenteljes repülést jelentő flygskam kifejezéssel ítélik a repülőgépek túlzott használatát – a környezetvédelem és klímaválság kérdése az idei választásokon háttérbe szorult.

A világszerte a progresszív liberalizmus jelképének tekintett Svédország a nemek közötti egyenlőség és a szexuális kisebbségek teljes jogainak országa.

Vajon megítélése csorbát szenved?

Ez a közeli jövőben fog eldőlni. A Mérsékeltek a potenciális új miniszterelnök, Ulf Kristersson vezetésével várhatóan gyorsan lépnek, hogy megnyugtassák a nemzetközi közvéleményt: józan ész irányítja a svéd államot.

Végső soron azonban a tettek alapján lehet ítélkezni. A svéd kormány átlagosan 18 nap alatt alakul meg. Ezek után fog kiderülni, hogy helyet kapnak-e a kabinetben vagy háttérhatalomként a színfalak mögül irányítják a szálakat.

A parlamentbe jutott nyolc párt közül egyébként egyik sem kérdőjelezi meg Svédország NATO-csatlakozásának szükségességét.