NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Egyre több megrettent menekült érkezik Ukrajna távolabbi vidékeiről is Magyarországra

Egy asszony a gyerekeivel Tiszabecsen
Egy asszony a gyerekeivel Tiszabecsen Szerzői jogok Shenouda Nóra
Írta: Nóra Shenouda
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Helyszíni riportunk az ukrán-magyar határról. Sokan sírva, sokkos állapotban szállnak le a buszról Tiszabecsnél, ahol civil önkéntesek várják őket.

HIRDETÉS

**Az ukrán-magyar határnál járt stábunk, ahol sokan egész nap rokonaikat, barátaikat várják Tiszabecsnél. Türelmetlenül figyelik, mi történik a túloldalon, vajon nem az ő szerettük száll-e fel egy buszra. Ottjártunkkor az ukrán Maria édesanyját és bátyjának családját várta a kelet-ukrajnai Zaporizsjéből. **

Testvére nem jöhetett velük, mert katonaköteles korú férfi. Maria Csehországból érkezett ide, hogy elvigye őket.

"Nagyon nehéz ez lelkileg" - mondja nekünk. "Félnek, és szeretnék úgy élni az életüket, mint annak előtte. Normálisan. Szeretnék, ha a gyerekük boldog lenne, ha nem látna háborút vagy ha nem kéne azon aggódnia, hogy a férje él-e vagy meghalt-e. A bátyám Ukrajnában maradt az édesapámmal. Visszamennek Zaporizzsjába, mert meg akarják védeni a városukat és az országukat. Az ukrán férfiaknak ezt kéne tenniük."

A határon át autóval érkezőknek élemiszercsomagot adnak át önkéntesek, akik napok óta a menekültek ellátásán dolgoznak. A református egyház szervezésében 10-15-en vannak általában ennél a határátkelőnél.

"A Hajdúböszörményi Kálvin téri Református Egyházközséget képviseljük hárman" - mondja nekünk Somogyiné Gyüre Mária "Mara". "Istentől, Jézus Krisztustól való indításképpen gondoltuk, hogy jövünk és segítünk, hiszen megrendültük azon a helyzeten, ami érte az ukrán testvéreket és a magyar ukrán testvéreket. A szívünkben hordozzuk őket, imádkozunk értük. És nagyon fontosnak tartottuk azt, hogy ne csak imádsággal, hanem kétkezi munkával és segítséggel is támogassuk őket. Itt a helyszínen civil szervezetekkel összefogva vagyunk jelen. Amint lehet látni, sokféle élelmiszert, tisztálkodási szert, kisbabáknak való szerek vannak, amiket csomagolunk, illetve gyümölcsök." - sorolja.

Azokat, akik nem önállóan, autóval jönnek, hanem bármilyen más módon, a tiszabecsi általános iskolához szállítják busszal. Azt tapaszjuk, hogy sokan zokogva szállnak le a járműről, amikor meglátják őket váró rokonaikat. Találkozunk itt olyan nővel, akinek családtagjai azt mondják: ne is kérdezzük őt, nem lehet vele beszélni, sokkos állapotban van, amióta el kellett indulniuk Ukrajnából. Egy önkéntes is azt mondja nekünk, hogy habár a kárpátaljaiak is idegesek és fáradtak, de az Ukrajna távolabbi vidékeiről érkezők, akik már harcokat is tapasztaltak, sokkal rosszabb állapotban vannak lelkileg, nagyon megrázták őket a történtek. 

A tiszabecsi általános iskolánál meleg teával, keksszel, csokival várják az érkezőket az önkéntesek, a konyhán pedig levest is főznek. Sokan be sem mennek az épületbe, inkább kint várják a rokonaikat fagyoskodva. Akiknek azonban hosszú időn át kell várniuk, az iskola aulájába húzódnak. Civilek és a Baptista Szeretetszolgálat is segít ezen a helyszínen. Akinek nincs fuvarja, pénze szállásra, a tornateremben aludhat. De a legtöbb embert elviszik még aznap, hogy megérkezik. Egy magyar fiatalember azt mondja nekünk, hogy nagy szükség lenne olyanokra, akik olcsón tudják elszállítani az embereket a nagyvárosokba, mert sok úgymond "hiéna" is megjelent, akik akár több száz eurót is elkérnek egy rövid fuvarért.

"Tiszabecsről szeretnénk információt küldeni az ország felé, hogy ha önkéntesként bárki, akár benzináron, térítés fejében országon belül el tudnának szállítani innen embereket, azt nagyon megköszönnénk, erre lenne jelenleg a legnagyobb szükség" - mondja Thuróczi Gergely, aki napok óta önkénteskedik. "Sokan várnak, akik csak átutazóban vannak Szerbia, Szlovákia, Lengyelország, Csehország felé, de országon belül egyelőre még nem túl megoldott ez a helyzet." 

Az aulában nagyon sok a gyerek, a nő és az idős. Vannak, akik háziállatukat is elhozták. A kárpátaljai magyarok többnyire jobb helyzetben vannak, mint az ukránok, közülük a katonakorú férfiakat átengedik Magyarországra, ahol többnyire élnek rokonaik, és van olyan is, aki már egyébként is évek óta a határ innenső oldalán dolgozik. Bara Sándorék Munkács környékéről menekültek el több gyerekkel. 

"Mi is csak a televízióból tudjuk, mi van, meg az internetről" - mondja. "Nálunk még békesség van hálistennek. De a családok nem nyugodtak, mert jönni kell... Csak az idősek maradtak otthon. A fiatalok mind jöttek."

Euronews: 

"Hányan jöttek akkor?"

Bara Sándor János: 

"Én jöttem, a lányom, a fiam, meg a barátom a lányával. Sajnos az anyjuk már elhunyt. Együtt dolgoztunk otthon, jöttünk, mert úgy vagyok vele, hogy ez a gyerekeknek mégis csak biztonság. Vissza fogok menni, mert ott van anyukám is még."

Euronews: 

"Ő nem akart eljönni?"

Bara Sándor János: 

"Nem, mert jószágunk van, falun vagyunk, vidékiek, de nekünk muszáj volt eljönnünk."

HIRDETÉS

Shenouda Nóra, Euronews:

"Nagyon sokan érkeznek Kijevből és környékéről, ők nagyon meg vannak rettenve, többekkel beszéltem. Ők általában rosszabb helyzetben vannak, mint a kárpátaljai magyarok, hiszen nekik nincsenek kapcsolataik Magyarországon és sokat kell várni a rokonaikra, akik Szlovákiából, Csehországból, Lengyelországból érkeznek ide értük. Egy asszony azt mondta nekem, leírhatatlan, milyen érzés az, amikor az embernek néhány perc alatt kell összepakolnia az egész életét. " 

Dora, 14 éves, Zsitomirból jött, ami Kijevtől mintegy 140 kilométerre fekszik. Édesanyja engedélyt adott rá, hogy válaszoljon a kérdéseinkre, mert ő maga nem beszél angolul. "Megijedtem, amikor egy hangos dörrenést hallottam"- idézi fel. "Akkor megértettem, hogy elkezdődött a háború. Éppen aludtam, amikor a nagymamám egyszer csak megrázott, és azt mondta: kitört a háború. És akkor azt gondoltam, hogy ne pánikoljunk, össze kell pakolni, és el kell hagyni a várost és az országot. Először féltem, de inkább a barátaim és a rokonaim miatt, akik ottmaradtak. Nagyon nehéz, hiányoznak."

Euronews: 

"Talán egy nap visszamehetsz majd."

HIRDETÉS

Dora:

"Igen, ha a legrosszabbnak vége van, akkor mindenképpen visszatérek majd..."

További források • Rónay Ferenc

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Szijjártó: az ukrán menekültek nem illegális migránsok

A nemzetközi sportszövetségek is kiállnak Ukrajna mellett

Háborús traumák feldolgozásában segít gyermekeknek egy különleges mobilapplikáció