Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Pár kattintás, és már be is panaszolhatjuk az értelmetlennek tűnő uniós fejlesztéseket

Access to the comments Kommentek
Írta: Magyar Ádám
Az átadóünnepségek örök kelléke, a nemzeti színű szalag - képünk illusztráció
Az átadóünnepségek örök kelléke, a nemzeti színű szalag - képünk illusztráció   -   Szerzői jogok  MTI/Varga György

Aprócska kilátó az Alföldön, térkő a parkban, elektromos autóknak való töltőállomás zsákfaluban vagy kiépített bicikliút a sáros-kátyús földút mellett - szinte mindenki találkozott már olyan, az EU kohéziós alapjából finanszírozott fejlesztéssel, amely első és második ránézésre is teljesen értelmetlennek tűnt. Az uniós panasztételi eljárás segítségével azonban az állampolgárok maguk jelenthetik be, hogy az uniós forrásokat értelmes célokra költötték-e el vagy sem.

Bemutatkozik a panasztételi eljárás

Bár kevesen tudják, de az uniós állampolgárok a mérgelődésen túl konkrét lépéseket is tehetnek azért, hogy a támogatásokat ne haszontalan dolgokra használják fel. A megoldás az, ha panaszt nyújtunk be az Európai Bizottsághoz, ami történhet postán, emailben, de akár egy online űrlap kitöltésével is.

A panasztételt alapvetően arra az esetre találták ki, ha az állampolgárok azt észlelik, hogy egy tagállam eljárása sérti az uniós jogot. Ebbe pedig bőven belefér az, ha az adott tagállam nem az eredeti céloknak megfelelően használja fel az uniós forrásokat.

Magyarul is lehet panaszkodni

Panaszt magyarul is lehet tenni pár kattintással, bár néhány információt azért szükséges összegyűjteni hozzá: leginkább azt, hogy melyik az a magyar hatóság, amelynek hatáskörébe tartozik a kifogásolt uniós fejlesztés. Ideális esetben a bejelentő azt is tudja, hogy melyik konkrét uniós jogszabályt sérti meg a tagállami eljárás, de ez csak kevés esetben van így, nem is elvárás az űrlap leadásához.

A panaszt a Bizottság a beérkezést követő 12 hónapban vizsgálja ki alaphelyzetben, különösen bonyolult ügyek esetében ennél hosszabbra is nyúlhat az eljárás. A bejelentő személyazonosságát pedig nem fedik fel a vizsgált hatóság előtt - kivéve akkor, ha ehhez a panasztevő kifejezetten hozzájárult.

A tapasztalat alapján a helyi döntéshozók szoktak lenni a felelősek

Az uniós források furcsa felhasználásánál jellemző kifogás a döntéshozók részéről, hogy azért költötték el a pénzt valami nem túl hasznos dologra, mert csak erre tudtak pályázni. Az Európai Bizottság szerint ez azonban általában nem így van.

A magyarországi pályázatokkal foglalkozó bizottsági osztály egyik név nélkül nyilatkozó munkatársa az Euronewsnak azt mondta a Régiók és Városok Európai Hetén megrendezett beszélgetésen, hogy sokszor azért költik felesleges kilátókra vagy térkövezésre az uniós forrásokat, mert ezeket sokkal egyszerűbb lepapírozni egy bonyolult projektnél. A döntések meghozatalában emellett az is szerepet játszhat, hogyan lehet helyzetbe hozni, munkához juttatni az adott polgármesterhez lojális vállalatokat.

Azt mindenesetre forrásunk is hozzátette, hogy vannak olyan esetek, amikor tényleg az uniós kohéziós politika természetéből következnek kevésbé hasznos fejlesztések. Például előfordulhat, hogy egy olyan faluban is a napelemhálózatot fejlesztik, ahol az iskola felújítására ennél nagyobb szükség lenne, annak érdekében, hogy sikerüljön elérni a programokban kitűzött célszámokat. De ennél jóval gyakoribb az, hogy a pénzeket nem a pályázatkiírás miatt, hanem szándékosan költik el rosszul.

Magyarország profi az uniós pénzek lehívásában

A bizottsági tisztviselő arról is beszélt, hogy a kohéziós támogatásokkal foglalkozó magyarországi apparátus rendkívül professzionális. A rendszer teljesen központosított, és ezrek dolgoznak azon, hogy minden a lehető legolajozottabban menjen, sokan közülük rendkívül jó szakemberek. Ennek is köszönhető az, hogy Magyarország a legjobban teljesítő tagállamok között van a források felhasználását illetően.

Ahogy az az alábbi táblázatban is látszik, az uniós támogatásokat összefogó Európai Strukturális és Fejlesztési Alapokból az utóbbi négy évben rendre a tervezettnél is több pénzt sikerült lekötni. Az állam inkább vállalja a túlpályázást, és így esetleg azt, hogy a költségvetésből fizeti ki azt, amire már nincs pénz az uniós alapokból, minthogy bent hagyjon az uniós kasszában olyan pénzt, ami Magyarországnak járna.

Az Euronewsnak nyilatkozó tisztviselő szerint a hatékonysághoz az is hozzájárul, hogy Magyarországon viszonylag kevéssé jellemző, hogy valaki csal az uniós támogatások felvételénél - például úgy, hogy a kohéziós alapból pénzt kap eszközvásárlásra, számlát is ad a beszerzésről, de a valóságban nem veszi meg ezeket az eszközöket.

A magyar állam szigorúan figyel erre, ugyanis fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy az uniós pénzek ne vesszenek el a vállalkozók zsebében. A korrupció és az állami befolyás más kérdés, de a Bizottság úgy látja, hogy a kis csalások nem jellemzőek Magyarországon.