rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Ezer francia telefonját figyelhette meg Marokkó a kémprogrammal

Access to the comments Kommentek
Írta: Noemi Mrav
App megnyitása egy okostelefonon
App megnyitása egy okostelefonon   -   Szerzői jogok  AP Photo/Jenny Kane
Betűméret Aa Aa

Marokkóban és Franciaországban is éveken át használták az izraeli NSO kémprogramját újságírók, ügyvédek és emberi jogi aktivisták telefonján a marokkói titkosszolgálatok - állítja a Pegasus-ügyet feltáró Forbidden Stories és francia partnere. A marokkói kormány szerint ez a vád "alaptalan és hamis", a párizsi ügyészség azonban két érintett újságíró feljelentése nyomán kedden vizsgálatot indított kiberkémkedéshez köthető potenciális bűncselekmény gyanújával. A France Culture eközben már arról ír, hogy a megfigyelés célpontjait leginkább az alapján választották ki, kötődnek-e a Nyugat-Szahara tabunak számító ügyéhez.

Nagyjából ezer francia, közülük 180 újságíró, vagy médiában dolgozó egyéb szakember és tulajdonos telefonjait érintheti a Pegasus-gate Franciaországban. A mértékadó Le Monde-tól a France Télévisions-on át egészen a France 24 hírcsatornáig vagy épp a Le Figaróig pártállástól és technikai platformtól függetlenül fertőzték meg az újságírók telefonjait. Mivel a kémprogram vevői között Marokkó is szerepel, a Forbidden Stories a vizsgált telefonok alapján úgy gondolja, hogy a marokkói titkosszolgálat lehet a program egyik legnagyobb felhasználója, és ők figyelhették meg a franciák telefonjait is - sokukat úgy, hogy semmilyen szinten nem kötődnek Marokkóhoz, még írni sem írtak róla soha - írja összegző cikkében a szintén érintett France Télévision.

Ki(k) érdekelték ennyire a marokkóiakat?

Marokkó bizonyítottan az izraeli fejlesztésű kémprogram legnagyobb vásárlói és használói között van - a Forbidden Stories által feltárt 50 ezer telefonszám közül hatezret marokkóiak figyeltek meg. Elsősorban saját országuk rendszerkritikus civiljeit vették célba, ám a kémszoftver használata nem állt meg itt: a Marokkóhoz ezer szállal kötődő Franciaország és a szomszédos Algéria is a látószögükben volt és van - ez utóbbiban magasrangú katonatiszteket, politikusokat, aktivistákat, hivatalnokokat figyeltek meg tudtukon kívül - írja a Le Monde.

A marokkóiakat azonban ez láthatólag nem zavarta - mint ahogy az sem, hogy bár a Pegasus kémszoftvere csakis okostelefonokon használható, az ezer telefonszám közé bekerült több vonalas szám is, például a Radio France szerkesztőségeiből.

Az Amnesty International (AI) biztonsági szakértői cáfolhatatlan bizonyítékokat találtak arra, hogy a számokhoz tartozó telefonokat valóban megfertőzte a kémszoftver. Összesen öt olyan újságíró vagy médiatulajdonos volt, aki miután megkereste őket az AI a telefonszámuk alapján, elfogadta, hogy részt vegyen az Amnesty vizsgálatában, és rendelkezésre bocsássák telefonjukat is. Köztük volt a Canard enchaîné szatirikus lap egykori bűnügyi tudósítója, Dominique Simonnot, (aki azóta posztját otthagyva szabadságjogi aktivista lett); a TSF Jazz Radio egykori igazgatója, Bruno Delport, (aki harmadik éve vesz részt és szervez humanitárius akciókat a marokkói prostituáltak érdekében); a Mediapart francia oknyomozó portál újságírója, Lenaïg Bredoux, aki a szexuális erőszak témájában publikál és aki néhány éve a marokkói titkosszolgálat vezetőjéről írt anyagot; a Le Monde egy újságírója, aki nem kívánta nyilvánosságra hozni a nevét és végül a Mediapart alapítója: Edwy Plenel, aki pár évvel ezelőtt egy marokkói kulturális fesztiválon vett részt és ott a Nyugat-Szahara iránti támogatásáról beszélt.

Plenel telefonjának aprólékos analízise azt mutatta, hogy 2019 júliusától kezdve legalább három hónapon át figyelték a kémszoftverrel. A készüléket valószínűleg akkor fertőzhették meg, mikor hazajött Marokkóból, ahol egy kulturális fesztiválon vett részt Essaouira-ban, és ahol nyilvános támogatásáról biztosította a Rif börtönében raboskodó, a Nyugat-Szahara függetlenségét követelő marokkóiakat. A fesztivál alatt a marokkói sajtószabadság ügye is szóba került, és Plenel nem túl hízelgő véleményét sem rejtette véka alá.

Plenel-t a fesztiválra a Mediapart marokkói partnere, a független Le Desk hívta meg. Itt dolgozott akkoriban Omar Radi marokkói újságíró is, akinek telefonját szintén bizonyíthatóan megfertőzték a programmal, és aki jelenleg is előzetes letartóztatásban van szexuális erőszak gyanúja miatt. Több megfigyelő szerint az ellene felhozott vád koholt, semmilyen alapja nincs.

Abdeljalil Bounhar/Abdeljalil Bounhar
Omar RadiAbdeljalil Bounhar/Abdeljalil Bounhar

A francia Rosa Moussaoui, a L’Humanité nagynevű riportere volt az, aki Omar Radi ügyében tudósította a lapot, az ő telefonján is megtalálták a kémprogramot. A nő még mindig a felfedezés okozta sokk hatása alatt áll: "Ez egy elképzelhetetlenül erőszakos formája a betolakodásnak egy újságíró életébe és munkájába. Olyan, mintha kiraboltak volna, mintha megerőszakolták volna az intim, munkához nem kötődő privát szférámat. Minden egyes Marokkóról szóló anyagomat úgy készítettem, hogy közben éreztem az állandó és mélyreható, szemmel látható megfigyelést. De teljesen más az, amikor látjuk és tudunk róla, hogy megfigyelnek, mint amikor nem. Ez a láthatatlanság az, ami engem megrémiszt."

Ha nem tudják őket a munkájuk miatt perbe fogni, a magánéletükben kell találni valamit

A marokkói királyságban több mint egy évtizede alapvetés, hogy a független sajtó ellen annyi pert indítanak, és annyi büntetést szabnak ki, hogy az amúgy sem túl erős pénzügyi lábakon álló lapok szépen lassan tönkremenjenek. A kivéreztetés kedvelt módszere a rezsimnek. A közösségi média megjelenésével azonban már nem tudják ezt a gyakorlatot maradéktalanul bevetni a más véleményen lévők ellen, így új módszerekre álltak át - magyarázza egy szintén megfigyelt marokkói újságíró, Omar Brouksy, az Agence France Presse egykori marokkói tudósítója, aki több, Marokkóban betiltott könyvet is írt a királyságról.

"Még csak azt se mondanám, hogy meglepődtem, mert egy totalitárius rezsimben az ilyen praktikák bevett dolognak számítanak" - mondta Brouksy arról, hogy az ő telefonján is megtalálták a Pegasust - "Egy olyan országban, mint Marokkó, nagy árat kell fizetni a szabadságért és a függetlenségért. Ha jól akarjuk csinálni a munkánkat, tisztában kell lennünk azzal is, hogy szinte mindennap meg kell fizetnünk az árát."

Miután ugyanis a munkahelyükön sokszor nem tudják "megfogni" a rendszerkritikus elemeket, a rezsim Boursky szerint a magánéletükön keresztül próbál hozzájuk férni. Tucatnyi újságírót tartóztattak le így. A függetlennek aligha mondható, királyhű igazságszolgáltatás pedig minden esetben el is ítélte őket. Így járt a fent már említett Omar Radi mellett a 49 éves Szulejmán Rajszuni is, aki az ország egyik legismertebb újságírója, és akit bizonyítékok hiányában épp 2021. július 10-én ítéltek öt év letöltendő börtönre szexuális agresszió miatt. Akárcsak Radi esetében, az ő ügyében is sokan minden alapot nélkülöző vádakról beszélnek. Kérdés, hogy a hónapok óta éhségsztrájkot folytató férfi túléli-e a következő öt évet a marokkói börtönben.

A Nyugat-Szahara ügye áll az egész kémkedés hátterében?

Vissza Franciaországba. A 65 éves volt földrajz-történelem szakos tanár Claude Mangin telefonszáma is a megfigyeltek között van. Sőt, az elkötelezett katolikus asszony telefonja rendkívüli módon érdekelte a marokkói titkosszolgákat: a telefon elemzése során 2020 októbere és 2021 júniusa között összesen 128 behatolásra utaló nyomot fedeztek fel rajta . Amikor a Forbidden Stories francia partnere ezt a nő tudomására hozta, azt tanácsolták neki, hogy cserélje le a telefont. Ő így is tett, új iPhone-t vett, amit kíváncsiságból pár nappal később ismét vizsgálatnak vetettek alá. A teszt elképesztő eredményt hozott: a marokkóiak ezalatt a rövid idő alatt is több mint négy alkalommal próbálkoztak a Pegasus telefonra történő telepítésével, utoljára épp július 6-án. De vajon miért ilyen fontos ez az idős asszony?

A válasz a vitatott Nyugat-Szahara lehet. Az a Nyugat-Szahara, ami a VI. Mohamed által vezetett királyság egyik legnagyobb szívügye, és amiről még beszélni is tabu Marokkóban. Az 1975-ben, a spanyol kolóniák felszámolása után Marokkóhoz csatolt terület státusza évtizedek óta vitatott, lakói ugyanis függetlenséget akarnak kiharcolni maguknak. Egy 1991-ben aláírt nemzetközi jogi megállapodás értelmében Marokkónak népszavazást kéne kiírnia a függetlenség kérdésében, melyet 22 éve nem tesz meg, az ENSZ BT viszont nem lép az ügyben.

Claude férje pedig az a Naâma Asfari, aki a függetlenségi törekvések egyik legnagyobb szószólója, jelenleg is börtönbüntetését tölti Marokkóban. 2010-ben ugyanis az arab tavasz hullámában mintegy 20 ezer nyugat-szaharai gyűlt össze Gdeim Izik-ben függetlenséget és a társadalmi-gazdasági elnyomás felszámolását követelve. Az ő szószólójuk volt Naâma Asfari, akit még aznap este letartóztattak, a "felkelést" pedig vérbe fojtották. A marokkói hivatalos beszámoló szerint az akcióban 11 rendőr vesztette életét, a civil áldozatokról nincs hír. Az azonban bizonyos, hogy az üggyel összefüggésbe hozható aktivisták, képviselők és ügyvédek azóta is a titkosszolgálat radarja alatt vannak.

Marokkó mindent tagad

Párizsi nagykövetségén keresztül a marokkói hatóságok a következőt tették közzé július 17-én: egy évvel korábban már cáfolták a kémkedéssel kapcsolatos vádakat Omar Radi esetében. Mint írják: Az Amnesty International akkor sem volt képes bizonyítani, hogy bármiféle kapcsolat lenne Marokkó és az izraeli NSO között. Most azonban nem csupán egyetlen újságíró, hanem több tízezer telefonszám érintett, így ennél jobb magyarázatot kell találniuk.

A párizsi ügyészségen tettek feljelentést az érintettek, vizsgálatot indítanak az ügyben

Kedd délelőtt a párizsi ügyészség bejelentette, hogy vizsgálatot indítanak a Mediapart két újságírójának panasza nyomán.

A marokkói kormány hivatalos közleményben utasította vissza a vádat, amelyet "alaptalan és hamis állításnak" minősített. A párizsi ügyészség eközben nem említette Marokkót, csak annyit közölt, hogy a kiberkémkedéshez köthető számos potenciális bűncselekmény gyanújával kezd vizsgálódni. A Mediapart beadványához hasonló panaszt fog tenni várhatóan a Le Canard Enchainé című lap volt újságírója is.