A svájci kormány szerdán délután jelentette be, hogy kiszáll azokból a tárgyalásokból, amelyek azért folytak, hogy a most számtalan szerződés által szabályozott jogi és kereskedelmi kapcsolatai egyszerűbbé és erősebbé válhassanak az Európai Unióval.
HIRDETÉSA svájci szövetségi kormány szerdán délután jelentette be, hogy kiszáll azokból a tárgyalásokból, amelyeket azért folytatott Brüsszellel, hogy a most számtalan szerződés által szabályozott jogi és kereskedelmi kapcsolatai egyszerűbbé és erősebbé válhassanak az Európai Unióval.
A felek kulcsfontosságú kérdésekben nem tudtak megállapodni. Ignazio Cassis svájci külügyminiszter hangsúlyozta: országa ennek ellenére reméli, hogy a továbbiakban is megmaradnak a szoros kapcsolatok az Európai Unióval.
"Az EU Állampolgári Jogokról szóló direktívájának bevezetése paradigmaváltást jelentett volna a migrációs politikában, amelyet a svájci lakosság és a kantonok széles körben elfogadnak" - mondta a svájci külügyminiszter. "Ráadásul következményei lettek volna a szociális segélyek kiadásaival kapcsolatban is."
A svájciak az Euronews által készített összeállítás szerint részben attól tartanak, hogy ha életbe lépett volna a megállapodás, amelytől végül visszaléptek, az országukban foglalkoztatott uniós állampolgárok kevesebb fizetéssel is megelégedtek volna, mint egy átlag svájci, ez pedig levitte volna az átlag svájci fizetési színvonalat is. Félelmük nem teljesen alaptalan, hiszen már így is több tízezer, a francia, olasz és osztrák határ mentén élő uniós állampolgár jár át Svájcba dolgozni, ott jóval magasabb fizetést kapnak, mint amit saját országukban kapnának, majd hazájukban költik el a svájci bér összegét: ott bérelnek lakást, ott vesznek élelmiszert és szolgáltatásokat jóval alacsonyabb áron. Az akadályok elhárulásával pedig az úgynevezett "frontaliers"-k (nagyjából: határmenti emberek) száma megsokszorozódhatna. Újságírónk néhány hónapig élt a svájci határ mentén a francia oldalon, és Genfben dolgozott a repülőtéren. A határőrök előtt természetesen jólismert a minden nap a határon átjáró munkaerő jelensége, és szigorúan ellenőrzik is a határon átkelőket. Nem egyszer feltartják a buszokat, autókat, átvizsgálják a csomagokat, ez pedig minden napos szinten elég fárasztó a két ország között gyakran ingázók számára. Ugyanakkor a svájciak szempontjából érthető, hogy nem szeretnék, ha az extramagas áraik mellett a fizetésük színvonala csökkenne, ezért igyekeznek korlátozni és megnehezíteni az uniós állampolgárok áthaladását és munkavállalását.
A hét éve zajló tárgyalások pedig amiatt futottak zátonyra, hogy az Európai Unió teljes hozzáférést kért a svájci munkaerőpiachoz az uniós állampolgárok számára, Svájc pedig ebbe nem egyezett bele. A hivatalos indoklás szerint a felek között továbbra is jelentős nézetkülönbségek vannak alapvető fontosságú kérdésekben. Megfigyelők ugyanakkor arra emlékeztetnek, hogy az egyezkedésnek igen erős a belföldi ellenzéke Svájcban, ami szintén szerepet játszik abban, hogy a kabinet visszatáncolt. Az uniós kapcsolatok szorosabbra fűzését ugyanis sokan veszélyesnek érzik: Svájc önállóságának, nagyra értékelt, gazdaságilag is sokat érő, a történelem során nem egyszer életmentő, de legalábbis stratégiai előnnyel járó különállásának elvesztésétől tartanak.
Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy Svájc nem csak, hogy nem írja alá a dokumentumot, hanem a tárgyalásokat sem hajlandó folytatni még annak ellenére sem, hogy az ország külkereskedelmi forgalmának nagy részét az Európai Unióval bonyolítja több mint száz, különálló kétoldalú szerződésnek megfelelően. Ez az, amit leegyszerűsített volna a most elutasított megállapodás.
Azt, hogy Svájc csatlakozzon az Európai Gazdasági Térséghez, a lakosság népszavazáson utasította el 1992-ben.