rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Diklofenák miatt vannak veszélyben az európai keselyűk

FILE: a vulture looks out from its caring room at Kasetsart university pet hospital in Bangkok, Thailand - March 7, 2007.
FILE: a vulture looks out from its caring room at Kasetsart university pet hospital in Bangkok, Thailand - March 7, 2007.   -   Szerzői jogok  Apichart Weerawong/AP2007
Betűméret Aa Aa

Haszonállatok kezelésére használt, diklofenák hatóanyagú gyulladáscsökkentő gyógyszer miatt pusztult el egy keselyű Spanyolországban. A természetvédők szerint itt azonban nincs vége az ügynek, mert a szer Európa keselyűinek jelentős részét kiirthatja.

Számos európai ország, köztük Banglades, India, Pakisztán és Nepál már korábban betiltotta a diklofenák alkalmazását az állatgyógyászatban, miután a szerrel kezelt haszonállatok tetemeiből táplálkozó keselyűk elhullottak. A brit The Guardian írásából kiderül, hogy a szakemberek szerint több tízmillió keselyű pusztulhatott el így - és vannak fajok, melyek populációi 99,9 százalékkal lecsökkentek Dél-Ázsiában.

Mindezek ellenére Spanyolországban, Olaszországban engedélyezték a diklofenákot, mivel a gazdák, a gyógyszergyárak és a szabályozó szervek azzal érveltek, hogy Európában másképpen kezelik a szarvasmarhatetemeket, mint Indiában, ami azt jelenti, hogy a keselyűk nem férnek hozzá a szerrel kezelt állatok tetemeihez.

"Beigazolódott, hogy ez nem igaz. Egy fiatal barátkeselyű esetében megerősítették, hogy diklofenák okozta mérgezés miatt pusztult el a spanyolországi Boumort Nemzeti Vadászterületen" - mondta a Royal Society for Protection of Birds, a BirdLife International partnerszervezetének munkatársa.

Egyetlen marhatetemből sok keselyű ehet, és ha a marhát diklofenákkal kezelték, akkor az összes madár elpusztul, akár egyetlen "falat" miatt. Ez valószínűleg így megy már egy ideje, nem egy keselyű pusztult el emiatt.
John Mallord
Royal Society for the Protection of Birds

Egy közelmúltbeli kutatás szerint a diklofenák nem csupán a keselyűkre veszélyes, hanem az Aquila nembe tartozó sasokra, köztük a szirti sasokra és az ibériai sasokra, melyekből ma már csupán 300 pár él.

Dél-Ázsiában, ahol több országban már több mint tíz éve betiltották a diklofenák állatgyógyászatbeli alkalmazását, a keselyűk számának csökkenése súlyos ökológiai következményekkel járt. Az elhullott szarvasmarhák tetemei a szabad ég alatt bomlanak, mivel nincs elég dögevő keselyű, hogy leszedje a csontokról a húst. Helyettük vadon élő kutyák "végzik el a munkát", ami miatt a veszettség kockázata is nagyobb. Ráadásul megnőttek a varjú-populációk is, ami fokozza a fertőzés átterjedésének kockázatát a szárnyasokra és az emberre.

John Mallord szerint mivel a diklofenáknak teljesen hatékony, biztonságos alternatívái is léteznek, Európában azonnali hatállyal be kellene tiltani a használatát az állatgyógyászatban.