rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Egy Szíriából elmenekült újságíró visszaemlékezései

euronews_icons_loading
Egy Szíriából elmenekült újságíró visszaemlékezései
Szerzői jogok  euronews
Betűméret Aa Aa

"Amikor megérkeztem Spanyolországba, egy nyugodtabb életet reméltem, mert nyugalmat szerettem volna oly sok emléktől. De ahogy idejöttem, az összes rossz emlék visszatért. Minden, ami velem történt - egyfolytában csak az járt a fejemben" - kezdi mondanivalóját Mohamed Subat, a szíriai születésű újságíró.

Már tíz éve annak, hogy a szíriai nép békés felkeléssel tiltakozott Bashar al-Aszad uralma ellen. Az ország polgárháborúba süllyedt, ami félmillió emberéletet követelt és a lakosság felét tette földönfutóvá. Mohameddel is ez történt.

“A háború miatt vagyok Spanyolországban. Diákként szerettem volna idejönni, meg hogy utazzak, meccsekre járjak...Nem menekültként. De ilyen az élet" - mondta.

"Amikor láttuk, hogy az emberek eltakarítják az Aszad-képeket és jelképeket az utcákról, bátorságot éreztünk, hogy hallassuk a hangunkat" - tette hozzá.

A kormányzati korrupció, az igazságtalanság és a munkanélküliség visszaszorítása - a kezdeti sikerek inspirálták a tüntetőket. A cél az volt, hogy megszabaduljanak a diktátoroktól és átalakítsák az arab világ arcát.

Az elején nem volt félelem. De a félelmet nem lehetett elkerülni. A szíriai rezsim válaszával egyértelműen jelezte: mindenáron meg akarja tartani hatalmát.

Több mint 6000 katonát küldtek Darába, a város ostroma 10 napon át tartott. Több tucatnyi embert öltek meg, és ezer személyt tartóztattak le, Mohamed kétszer is megjárta Aszad börtönét.

“Egy kis helyen, összezárva több mint 100 emberrel. Sokkolóval vallatták őket, kínozták őket. Volt hogy 9-10 órára fellógattak valakit fejjel lefelé, úgy verték. Annyi volt a bűne, hogy tüntetett, hogy szabadságot követelt magának. Ennyi" - idézte fel az átélteket.

Ahogy a háború egyre jobban elharapózott, Mohamed közel 8 éven át elkerülte a rendőröket, a bombázásokat - ezt az időt a konfliktus dokumentálásával töltötte. Addig a napig, amikor menekülnie kellett.

“Rég nem láttam ezeket a képeket" - mondta a fiatal férfi, régi családi képeket tartva kezében. "Nagyon nehéz most. Sok dolgot juttatnak eszembe. Ez a hazám. A családom. A barátaim. A mindenem."