Az 1973-as belépést – a kilépéshez hasonlóan – kemény tárgyalások előzték meg. Csak sokkal tovább, egy évtizedig tartottak.
Nagy-Britannia 1973. január 1-én csatlakozott az unió elődjéhez, az Európai Gazdasági Közösséghez, és hivatalosan 2020. január 31-én lépett ki. A szigetország 47 évet, egészen pontosan 17 196 napot töltött az unióban.
HIRDETÉSA belépést – a kilépéshez hasonlóan – kemény tárgyalások előzték meg. Csak sokkal tovább, egy évtizedig tartottak.
A közvélemény megosztott volt a kérdésben, hogy Nagy-Britanniának hol a helye.
Az Európa-rajongó Edward Heath, konzervatív kormányfő számára egyértelmű volt a válasz. Azt mondta: Nagy-Britannia csatlakozása a tömbhöz „_nagyon megindító_”.
Harsonák Európáért
A közösséget hat állam alapította: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, az NSZK és Olaszország. Hozzájuk csatlakozott 1973-ban Nagy-Britannia mellett Dánia és Írország.
A csatlakozás utáni 10 napban a Harsonák Európáért elnevezésű rendezvénysorozatban 300 kulturális és sporteseményt szerveztek az EGK tagországainak népszerűsítésére.
A hat alapító tag fociválogatottja az „_újak_” csapata ellen játszott. Csak a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy az „_újak_” hazai pályán, a Wembley-ben 3:6 arányban alulmaradtak az „_alapítókkal_” szemben.
Olaszország egy Michelangelót kölcsönzött a kiállításra, Hollandia egy Rembrandtot. A felhőtlen örömöt csak a Louvre árnyékolta be, amely egy pillanatra sem volt hajlandó megválni a Mona Lisától.
A nagy nap előestéjén a vezető brit lapok természetesen a csatlakozásnak szentelték címoldalaikat.
A brit történelem sorsfordító pillanatival hasonlították össze
„_Ezeréves történelmünk egyik fejezete lezárult_” – írta a Sunday Times. A belépést a Sunday Telegraph olyan sorsfordítónak nevezte, mint amilyen a hastingsi vagy a waterlooi csata volt a brit történelemben.
A Daily Mail arra kérte fel olvasóit: kerüljék a parlagi szófordulatokat, amelyek sokkolhatnák a többi nyolc tagország állampolgárait.
Ezzel egyidejűleg a csatlakozás legvérmesebb ötszáz ellenzője fáklyás menetben, skót dudák zenei kíséretében vonult a Westminster-palota, a brit törvényhozás épülete elé – tiltakozásuk jeleként.
HIRDETÉS„Van saját kormányunk, és megválasztott parlamentünk”
A Hampton Court Palace-ban, a volt uralkodói rezidencián 258 meghívott részvételével „_európai_” gálavacsorán ünnepelték a közös jövőt.
Január 3-án Heath miniszterelnök, II. Erzsébet királynő és Fülöp herceg a Covent Gardenben megrendezett gála díszvendége volt. Érkezésükkor 200 tiltakozó bűzbombákkal támadott rájuk.
A közvélemény mélyen megosztott – így tudósítottak akkoriban a hírügynökségek Londonból.
A brit csatlakozást – a dán és az ír referendumtól eltérően – egy 1972-es parlamenti szavazás döntötte el.
„_Van saját kormányunk, és megválasztott parlamentünk_” – nyilatkozta akkoriban az AFP helyszíni tudósítójának egy angol nyomdász. „_Nem akarjuk, hogy ki tudja ki irányítson bennünket Brüsszelből. Minden jobb itt annál, ami önöknél van_” – mondta egy kicsit becsmérlően.
HIRDETÉS„_Tartok önöktől_” – fogalmazta meg fenntartásait egy taxisofőr. „_Felszippantanak bennünket, aztán ha csapdába ejtenek bennünket, elválasztanak igazi barátainktól, az amerikaiaktól, a kanadaiaktól és az ausztráloktól. Magukból kommunisták lesznek, és magukkal rántanak bennünket is._”
A lakosság attól tartott, hogy a brit VAT (a hozzáadott értékadó) a csatlakozás után növekedni fog, és drágulást von maga után; hogy a kamionok tömege vitás lesz, meg hogy az európaiak beözönlenek a szigetországba.
Ugyanakkor egy skót kamionos azt nyilatkozta, hogy imád Franciaországba utazni. „_Ott otthon érzem magam. Nem bízom az angolokban_” – magyarázta.
Fölényes többséget kapott a népszavazáson a bennmaradás
Az ellenzékben levő Munkáspárt nem titkolta, hogy hatalomra kerülése után újra tárgyalja a csatlakozási szerződést. Harold Wilson, a párt vezetője azzal vádolta a kormányt, hogy Brüsszel javára lemondott jogairól.
A Munkáspárt a következő évben, 1974-ben tért vissza a hatalomba. Ígéretéhez híven újra megnyitotta a csatlakozási tárgyalások fejezeteit, majd népszavazást kezdeményezett a bennmaradásról.
HIRDETÉS
A britek elsöprő többsége, kétharmada, egészen pontosan a népszavazáson részvevők 67,2 százaléka, 17,4 millió választópolgár 1975-ben igent mondott arra a kérdésre, hogy Nagy-Britanniának az EGK-ben a helye.
Negyvenegy évvel később, 2016. június 23-án a referendumon részvevő britek 51,9 százaléka, nem sokkal több, mint 1975-ben, szintén 17,4 millió választópolgár az unióból történő kilépésre szavazott.
A kilépés folyamata ezt követően három éves válságot okozott Nagy-Britanniában, amit még csaknem egy évvel megtoldott a kilépési feltételekről folytatott tárgyalás-sorozat.