rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Hegyi-Karabah: örmény gyász, siralom, feldolgozhatatlan veszteségek

euronews_icons_loading
AP Photo/Sergei Grits
AP Photo/Sergei Grits   -   Szerzői jogok  Sergei Grits/Copyright 2020 The Associated Press. All rights reserved.
Betűméret Aa Aa

Kormányzati adatok szerint 2371 örmény katona halt meg a Hegyi-Karabahért Azerbajdzsánnal vívott hathetes háborúban. Baku nem hozta nyilvánosságra veszteségeit.

A jereváni katonai temetőben a sírásók hajnaltól napestig dolgoznak.

„A háború kezdetétől egymást érik a temetések, a megemlékezések, síremlék-állítások. A gyászolók könnyei áztatják a temetőt” - mondja egyikük.

Artak Jenokjant is ebben a földben helyezték örök nyugalomra néhány nappal ezelőtt.

Alig töltötte be a húszat…

„Bátor, eltökélt, céltudatos, erős fiú volt. Mindig állta a szavát” - emlékezik fiára Artak anyja.

A legyőzöttek számára a gyász különösen fájó, szívbemarkoló.

„Alapvetően pacifista vagyok. Ezt a háborút el sem kellett volna kezdeni. De ha már igen, minél hamarabb véget kellett volna vetni neki. És az a politikusok felelőssége, kudarca, hogy így történt” - állítja az anya.

Az örmény védelmi minisztériumban síri a hangulat. Egyre csak érkeznek az eltűnt hozzátartozójukat kereső emberek. A háború örmény halottainak száma lényegesen meghaladhatja a hivatalosan közölt adatot.

„Nem adjuk fel a reményt addig, míg nincsenek biztos információk” - tart ki ez a férfi.

Zaruhi a fiát keresi. Közel egy hónapja nem hallott felőle. Sorsa ismeretlen.

„Egy év négy hónapja szolgál a katonaságnál. Júniusban kellett volna leszerelnie” - panaszolja pityeregve az asszony, aki szintén a politikai elitet okolja fia sorsáért.

„Ha az oligarchák nem rabolták volna le országunkat az elmúlt 30 évben. Ha nem fegyvereket vásárolnak és halmoznak fel. Akkor a gyermekeink még élnének.”

Hosszú időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy begyógyuljanak a veszteség okozta örmény sebek. Talán eltart egészen addig, míg az azeriek is át nem érzik, hogy egy diadal nem csupán a másik fél kapitulációja árán élhető meg.

„Szerintem túl nagy áldozat, és a jövőnk elherdálása a fiam halála. De ezt máshol nem mondanám ki, mert a hazám szent számomra. És a fiam a hazájáért adta életét”.

Mint mindenki más, aki itt nyugszik a jereváni katonai temetőben.

És mire jutott áldozatukkal Örményország….