A koronavírus-járvány miatti bevételkiesést nem tudja kigazdálkodni a múzeum, ahol a második világháború kódfejtői dolgoztak.
Legendás hely a London, Oxford és Cambridge háromszög centrumában található angol kastély, a Bletchley Park. A második világháború alatt a legélesebb elméjű brit tudósok fejtették itt az Enigma-kódokat a legnagyobb titokban. A koronavírus-járvány veszélyezteti a ma múzeumként látogatható intézmény működését.
A második világháború megnyerését gyakorlatilag itt intézték. A németek naponta változtatták az Enigma-kódokat, kommunikációjuk rejtjelezését. A brit tudományos élet kiválóságait szervezték be a Bletchley Parkban létrehozott kódfejtő intézménybe, a rejtjelek feltörésére.
Az Enigma-kódok megfejtése persze csak egy volt a sok feladat közül, számos titkosított kommunikációs csatornát figyeltek és dekódoltak a Bletchley Parkba hívott tudósok a második világháború idején.
Maga a kastély építészetileg nem jelentős, látványra sem nyújt különösebb élményt, de elhelyezkedése stratégiai szempontból kitűnő volt. Szinte azonos idő, nagyjából egy óra alatt lehetett elérni a három angol nagyvárosból, Londonból, Oxfordból és Cambridge-ből, így akár észrevétlenül, munkaidőben elugorhattak a titokban meghívott tudósok kódot fejteni.
Az észrevétlenség volt a legfontosabb. A folyosókon számos plakát emlékeztette a tudósokat a titoktartásra. Még a feleségeiknek vagy a férjeiknek, legjobb barátaiknak sem mondhatták el a beszervezettek, hogy miről szól titkos küldetésük, nem beszélhettek a kastélyban létrehozott dekódoló intézmény létezéséről sem.
A titoktartás olyan jól sikerült, hogy évtizedek elteltével, még a kétezres években is alig beszéltek a túlélők az újságíróknak. Képtelenség volt egy alapos interjút készíteni az egykori kódfejtőkkel, mert a titoktartás szinte a génjeikbe kódolódott. Ezrek működtek közre a kódfejtésben a háborús évek alatt, mégsem szivárgott ki semmi a kastély falai közül.
Szórakoztató anekdoták keringenek arról, amint a tanárok az egyetemekről, más tudósok civil munkahelyeikről mindenféle ürüggyel elugranak néhány órára, esetenként több napra Bletchley Parkba úgy, hogy se kollégáik, se barátaik, se munkáltatóik nem tudták, merre járnak.
A rejtjelek feltörése fárasztó agymunka volt. Kikapcsolódásként olykor esti táncmulatságot szervezett Bletchley Park a kódfejtőknek a kastély előcsarnokában, hiszen a nemzet legokosabb asszonyai és urai együtt törték a fejüket nap mint nap. Itt a nőknek nem kellett az egyenlőségért küzdeni, csak a képességek számítottak.
A tudós elmék számára azonban nem a mulatozás jelentette a szórakozást, hanem a szellemi játékok. Több órányi kódfejtés után sorba rakták az asztalokat, és kilenc, sőt olykor tizenkét sakktábla mögé ültek le a matematikusok, az asztalsor másik felén szimultán játszott egyikük a többiekkel. Akadt néhány tudós, aki gond nélkül verte rommá összes ellenfelét, akik szintén lángelmék voltak. Bletchley Parkban általános volt a vélekedés, hogy az élsportban, a nemzetközi sakkversenyeken is taroltak volna a kódfejtők.
A kastély kedvelt turistalátványosság. Ennek ellenére nem tehetős intézmény az itt működő múzeum. A főépületet övező kisebb házak közül több olyan romos állapotban van, mintha a második világháború óta nem újították volna fel, holott az európai történelem egyik legfontosabb fejezete játszódott a falak között.
A brit lottóalap támogatása eddig épp arra volt elegendő, hogy a történelmi hűséggel, de nem nagy pompával berendezett kiállítás nyitva tarthasson.
A belépőjegyekből származó bevétel önmagában kevés a fenntartáshoz, de mégis számottevő tétel. A koronavírus-járvány idején a kényszerű bezárás miatt hónapokon át kiesett ez az összeg az intézmény költségvetéséből, a munkatársak elbocsátásával fenyegető mértéket ölt a pénzhiány.
Bletchley Park nemrég ismét megnyitotta kapuit a látogatók előtt, de az intézmény vezetése egy esetleges második hullámban elrendelendő bezárástól fél, ami elkerülhetetlenné tenné több tucat munkatárs elbocsátását. A járvány okozta bevételkiesést önállóan nem tudja kigazdálkodni a múzeum.