NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Euroviews. Nem a külső, hanem a belső dezinformáció jelenti a legkomolyabb veszélyt a nyugati demokráciákra

Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Donald Trump amerikai elnök
Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Donald Trump amerikai elnök Szerzői jogok Evan Vucci/Copyright 2019 The Associated Press. All rights reserved.
Írta: Sohini Chatterjee és Krekó Péter
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
A cikkben kifejtett, az Euronewson publikált vélemények semmilyen módon nem tükrözik a szerkesztőség véleményét.

A dezinformáció célja, hogy káoszt teremtsen. Ha a legtöbb ember képtelen eligazodni az információrengetegben, a valóság hirtelen ködössé válik.

HIRDETÉS

A cikk az Euronewson korábban megjelent angol írás fordítása. A cikkre válaszolt Kovács Zoltán, a magyar kormány nemzetközi kommunikációért felelős államtitkára, szintén angolul, ennek fordítása itt található.

--------------------

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a dezinformáció mindig kívülről, jellemzően Oroszországból és Kínából érkezik. Bár megvan ennek az alapja, ha kizárólag a külső kihívásokra koncentrálunk, épp csak a lényeget tévesztjük szem elől: azt, hogy maguk a demokratikusan megválasztott vezetők válnak egyre inkább a dezinformáció fő forrásává Nyugaton.

Korunk dezinformációja más, mint a propaganda. Nem ideológiákon, de nem is tényeken alapul. Sok szempontból egy lényegesen pesszimistább és cinikus világképre épül, ahol – ahogy Peter Pomerantsev írja a Putyin-rezsim dezinformációs műveleteiről – „semmi sem igaz, és minden lehetséges”.

A dezinformáció egyre kevésbé a közönség meggyőzését, egy-egy konkrét üzenet sulykolását célozza, hanem inkább az emberek összezavarását, átláthatatlanul sok, egymásnak is ellentmondó üzenet segítségével. Ezért nincs is szükség ideológiára vagy tényekre a modern dezinformáció sikeréhez, és ez ezért is sokkal veszélyesebb a hagyományos propagandánál.

A tényeknek való megfelelés zavaró követelménye nélkül egyszerűen nyilvánosságra hozható bármilyen hamis vagy torzított „információ” abból a célból, hogy összezavarja a közvéleményt. Ezt egyre inkább politikai előnyök biztosítására használják a politikai vezetők. Olyan időket élünk, amikor a politikai kampányok egyre kevésbé az emberek racionalitására kívánnak hatni, általában inkább árokásással és a törzsi gondolkodás ösztönzésével igyekeznek népszerűbbé válni.

A dezinformáció célja, hogy káoszt teremtsen. Ha a legtöbb ember képtelen eligazodni az információrengetegben, a valóság hirtelen ködössé válik. Tiszta és megbízható információ nélkül az emberek visszatérnek a zsigeri, törzsi gondolkozáshoz, és csak az számít már, hogy melyik tábor narratívával tudnak leginkább azonosulni. A megosztottság erősödik, a dezinformáció küldetése pedig teljesül.

A nyugati demokratikus vezetők általában elítélik az autoriter vezetőket, akik megtévesztik saját állampolgáriakat, hogy felépítsenek és fenntartsanak számukra egy virtuális valóságot...Az államilag támogatott dezinformáció ma már mégsem az autoriter rezsimek és a diktátorok sajátja. Beszivárgott a nyugati világba, ami felkészületlenül ért mindannyiunkat, és különösen az intézményrendszert.
Sohini Chatterjee és Krekó Péter

A járvány újabb veszélyes lökést adott a hazai eredetű dezinformációs narratíváknak – a világ demokratikusabb oldalán is. A NATO- és EU-tag Magyarországon Orbán Viktor az Európai Unió történetének legközpontosítottabb médiabirodalmát hozta létre, ahol több mint 400 sajtóorgánum visszhangozza megbízhatóan a központi politikai üzeneteket. A magyar kormány és médiája például sikeresen kente iráni diákokra a járvány magyarországi felbukkanását, hamisan állítva, hogy a járvány elsődleges forrása az illegális migráció. Soros György is hamar célkeresztbe került, ezúttal a gyenge forintért tették felelőssé, míg a kormány egy hangos kritikusát, Donald Tuskot azzal vádolta, hogy nácik leszármazottja. Ezek a narratívák nem kizárólag hazai felhasználásra készülnek: Orbán az angolszász világban is terjeszti őket a V4NA hírügynökségen keresztül, a Nyugat-Balkánra pedig médiafelvásárlások segítségével juttatja el őket.

A Russia Today, az államilag finanszírozott orosz információs fegyver néhány éve Budapesten akart irodát nyitni. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter bejelentette a tervet – sőt, már a főszerkesztőt is kiválasztották. Végül az RT elvetette az ötletet. Vajon miért? Vélhetően azért, mert az orosz döntéshozók úgy ítélték meg, egyszerűen nincs rájuk szükség Magyarországon. Az állami média ugyanis önkéntesen és ingyenesen elvégzi a lakosság megtévesztését és a Kreml számára kedvező narratívák terjesztését. Ezt igazolja a Political Capital és a Euronews közös tanulmánya is, amely rámutatott, hogy az euroszkeptikus, Moszkva érdekeit képviselő narratívák (például az olyan üzenetek, mint hogy „csak Oroszország és Kína segít, az EU nem”) jelen vannak a magyar médiatérben, a Kreml erőfeszítései nélkül is.

Nem magyar jelenségről van szó. Lengyelországban például az állami média azt híreszteli, az ellenzéki polgármesterek olyan szakpolitikai döntéseket hoztak, amelyek hozzájárulnak a vírus terjedéséhez. Magyarország mellet Románia és Bulgária is szigorúan büntetni kezdte a rémhírterjesztést.

Még az Egyesült Államok is – korábban a demokratikus értékek világszerte tisztelt képviselője és a demokratikus államok legfőbb szövetségese – masszív dezinformációs kampányokba kezdett, főképp a koronavírussal kapcsolatosan. Amerikában is láthattuk, ahogy demokratikusan megválasztott vezetők dezinformációs narratívákkal árasztották el a közbeszédet.

Donald Trump amerikai elnök részben dezinformációs narratívákkal igyekszik eltolni magától a vírus elharapózása miatti felelősséget és mobilizálni saját választási választási kampányát. Ahelyett, hogy a közvéleményt érthető és feldolgozható tényekkel segítené, kétes gyógymódokat dicsér, gyakran a tudósok és az adminisztráció alsóbb szintjeinek véleményével szembemenve. Trump az Egyesült Államok tesztelési képességeit minimum eltúlozza, az amerikai fertőzöttek és elhunytak számáról citált adatai pedig finoman szólva nem tűnnek megbízhatónak. Az újságírói kérdésekre, az elnök idegesen reagál, az újságíró vagy a média hitelességét támadja és „álhírt” kiált.

Trump emellett ismert konspiráció-hívőket reklámoz a Twitter falán. Nemrég az MSNBC egy hírolvasóját, Joe Scarborought vádolta meg gyilkossággal, de olyat is állított, hogy a fiatal gyermekek zavarják a levélvoksolást, hogy megkérdőjelezze annak hatékonyságát és eltántorítsa tőle a szavazókat. Trump szintén nyilvánosan osztott meg koronavírussal kapcsolatos konspirációs elméleteket, amiket a Diamond & Silk páros támogatott, két híresség, akiknek a Twitter-fiókját felfüggesztették dezinformáció-terjesztés miatt. Az elnök a közelmúltban kijelentette, hogy egy 75 éves buffalói tüntető, akit a helyi rendőrök fellöktek és ennek következtében súlyos sérüléseket szenvedett, az Antifa provokatőre.

A hagyományos történelmi képlet szerint eddig a diktatúrák és az autoriter rezsimek hatékonyan használták az államilag támogatott dezinformációt, a demokratikusan megválasztott nyugati vezetők pedig hevesen elítélték őket. Az amerikai kormányok és az Európai Unió proaktívan fellépett az autoriter dezinformációs stratégiák ellen, mivel alapvető és súlyos veszélyt jelentenek a hosszú ideje létező demokratikus értékekre. A nyugati demokratikus vezetők általában elítélik az autoriter vezetőket, akik megtévesztik saját állampolgáriakat, hogy felépítsenek és fenntartsanak számukra egy virtuális valóságot: Hitler, Sztálin, Pol Pot, a 21. századból pedig Kim Dzsong Un és Vlagyimir Putyin lehetnek példák.

Az államilag támogatott dezinformáció ma már mégsem az autoriter rezsimek és a diktátorok sajátja. Beszivárgott a nyugati világba, ami felkészületlenül ért mindannyiunkat, és különösen az intézményrendszert.

Az Egyesült Királyság utóbbi parlamenti választásai (és a Brexit-népszavazás) során a hivatalban levő konzervatívok árasztottál el álhírekkel a közbeszédet, olyannyira, hogy végül a technológiai óriásoknak (beleértve a Google-t) kellett közbelépniük azzal, hogy eltávolították néhány félrevezető hirdetésüket.

Fel kell ismernünk a fájdalmas valóságot, hogy szinte semmilyen lehetőségünk nincs a dezinformáció megállítására – még a nyugati demokráciákban sem – akkor, ha az legfelsőbb szintekről érkezik. Az angolszász világban és Európában szinte minden intézményes fellépés a külső forrásokból származó dezinformációt célozza. A belső dezinformáció ellen nincsenek eszközök, normák, intézmények.

Mivel az ilyen széleskörű, belső forrásból származó dezinformációs kampányok nagyrészt új jelenségnek számítanak a II. világháború utáni Nyugaton, egyelőre nincsenek meg a megfelelő normáink és/vagy intézményes gyakorlataink, hogy szembeszálljunk ezzel a kihívással. Nincsenek intézmények, amelyek szembeszállhatnának a belföldről származó, politikai témájú dezinformációval – sem az Egyesült Államokban, sem az Egyesült Királyságban, sem az EU-ban. Bár politikailag sokkal kényelmesebb csak a kívülről jövő álhírekről beszélni, napjaink egyre komolyabb kihívása az államilag finanszírozott belső dezinformáció.

HIRDETÉS
  • Sohini Chatterjee a Kolumbiai Egyetem Köz- és Nemzetközi Ügyek Iskolájának oktatója és a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának főmunkatársa. Krekó Péter a budapesti Political Capital igazgatója és a bécsi Humán Tudományok Intézetek és az Erste Alapítvány közös „Europe’s Futures” programjának ösztöndíjasa.

_____________

Elismert szakértője ennek a területnek? Az Euronewsnál hiszünk abban, hogy minden vélemény számít. Írja meg nekünk a view@euronews.com e-mail címre ötletét vagy ellenvéleményét, vegye ki részét a párbeszédből!

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Több mint száz egyetemi oktató állt ki a félrefordított mondat miatt támadott Krekó mellett

Kovács Zoltán: Nicsak, ki beszél álhírekről?!

Az elméket is fertőzi a járvány: jobboldali álhír, baloldali fake news