rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Az álhírek járványa: hogyan hitelesíti a koronavírus a hazugságot

Az álhírek járványa: hogyan hitelesíti a koronavírus a hazugságot
Szerzői jogok  Ronald Zak/AP
Betűméret Aa Aa

A koronavírusnál is gyorsabban terjednek a világban a vele kapcsolatba hozott álhírek is. Pontos statisztika híján ezt a járványt nehezebb követni, pedig legalább olyan veszélyes. Új gazdatesteket és terjesztőket keresnek a téveszmék, éppen a világméretű fertőzést, illetve az annak nyomán kialakuló bizonytalanságot és az egyszerű válaszokra várók védtelenségét kihasználva. A járvány hírhullámjára felkapaszkodó dezinformátorok sok újat nem mondanak: az üzenetek ugyanazok, a pandémia témájával frissítve. A Political Capitalt a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos márciusi álhírek elemzésére kértük. A budapesti székhelyű független politikai elemző intézet a magyar dezinformációs portálok közösségi médiás (Facebook) posztjait vizsgálta, és kereste tartalmukban a valótlan elemeket.

Az intézet gyakorlatilag a koronavírusról szóló hírek megjelenése óta figyeli a téveszméket terjesztők tevékenységét. Már februárban figyelmeztettek arra, hogy a magyar portálokon is felbukkannak félrevezető állítások, ezek látványosan a hónap eleji visszaesést követően a kórokozó olaszországi és dél-koreai kimutatása után szaporodtak meg. Márciusra a teljes európai közéletet a vírust és annak terjedését bemutató hírek határozták meg. A járvány nyomában hozott korlátozó intézkedések és a gazdasági következmények pedig mindenki számára kézzelfogható közelségbe hozták a változásokat.

Ez tökéletes táptalajt biztosított az összeesküvés-elméleteknek és dezinformációknak: adott egy hosszú távú, mindenkit érintő váratlan esemény, amellyel kapcsolatban rengeteg a bizonytalanság – olvasható a Political Capital (PC) tanulmányában. Ráadásul a járvány célzottan, egy témára tereli az emberek érdeklődését, kíváncsiságát, és növeli a fogékonyságot az álhírekre is.

A módszertan

A politikai elemző intézet az Európai Unió Külügyi Szolgálatának (EEAS) gyűjtése és a SentiOne médiafigyelő szoftver segítségével térképezte fel a márciusban megjelent téves információkat. A Facebookon 15, ismerten dezinformációs portál és 4 vállaltan ellenzéki, baloldali véleményblog bejegyzéseit elemezték, kulcsszavas, illetve kézi kereséssel kiválasztva a témához kapcsolódó saját posztokat. A kiválasztott portálok között vannak több követővel rendelkező konspirációs platformok (például Mindenegyben blog, A Világ Titkai, Valóság, amit tudnod kell), és politikailag egyik irányba elkötelezett források (így egyebek mellett a Hiradó.hu, Pesti Srácok, Vadhajtások, OLKT, Balramagyar, vagy a Hírhugó). Az előbbiek esetében lehetett statisztikai, matematikai módszereket alkalmazni, az utóbbiaknál kézi összesítés történt. Ezek a Facebook oldalak 2020. márciusában több mint 3 ezer koronavírusos cikket tettek közzé.

Nőtt az étvágy

Egy hónap alatt megtöbbszöröződött a témában megjelent posztok száma, derült ki az összesítésből. Míg március elején napi húsz bejegyzés foglalkozott a vírus terjedésével, addig a hónap közepére 100-160 cikk jelent meg járványról, csak a vizsgált, dezinformációsként kezelt 15 portálon. Az elemzés a dezinformációs csatornák közé sorolja a például „Mindenegyben blog”, „A Világ Titkai”, „Valóság, amit tudnod kell” portálokat, míg politikailag elfogult hírcsatornának tekinti egyebek mellett a Hiradó.hu-t, a Pesti Srácokat, a Vadhajtásokat, a Pesti Bulvárt, a Hírhugót, az OLKT-t, Balramagyar.hu-t.

Az állami média és a Pesti Srácok egy hónap alatt mintegy 1700 bejegyzést tettek közzé a témakörben, ez több mint a vizsgált posztok fele. Az interakciókat is elemezve érdekes ellentmondás, hogy bár ők rendelkeznek a legbőségesebb erőforrásokkal, mégsem az ő cikkeik váltották ki a leghevesebb reakciókat. A PC összesítése azt találta, hogy ez a két portál posztonként kerekítve átlagban 130-200 kedvelést vagy kommentet hozott össze, addig például a „Valóság, amit tudnod kell” oldalának cikkei ennek több mint tízszeresét, nem utolsósorban a megosztások magas számának köszönhetően. Ez azt jelenti, hogy az utóbbi portál az írásait a saját követői körén kívülre is hatékonyabban juttatta el – figyelmeztet a Political Capital.

-- Political Capital --
A járvánnyal foglalkozó posztok száma a vizsgált portálokon-- Political Capital --

Csak látszólag kevesebb az álhír

A tanulmány arra jut, hogy lényegében nincsenek a tényeket jelentősen manipuláló állítások, teljesen valótlan közlések a vizsgált 3 ezer cikkben. Döntő többségükben az adatokat a hatósági forrásokból veszik át a portálok, a tudományos eredmények megbízható eredetűek. A politikai utalások a kormány, illetve az ellenzék megszólalásainak bemutatására korlátozódnak. Az írásokat, posztokat szenzációhajhász, kattintásvadász címekkel igyekeznek érdekesebbé tenni, ez elsősorban a konspirációs oldalakra igaz. Olyan túlzások kerülnek kiemelésre, mintha „máris kész” lenne a vakcina, vagy a BCG-oltás biztos immunitást nyújtana, ezeket a környezetükből kiragadott idézetekkel vagy nagyvonalú általánosításokkal igazolva. Ezeket aztán a cikkek belsejében teszik helyre, ott már a valóságnak megfelelő információk jelennek meg az egyelőre legfeljebb ígéretesnek mondható vakcinakutatásokról, és az immunitást nem, de a betegség lefolyását esetleg enyhítő korábbi védőoltás hatásáról.

A vizsgált, politikailag elfogult oldalakra márciusban egyáltalán nem volt jellemző a hivatalos adatok meghamisítása. A hónap első heteiben még nem volt súlyos a járványhelyzet Magyarországon, így sem ez, sem más érdek nem indokolta volna a tények felülírását. Szerepet játszhat ebben az is, hogy a magyar hatóságok kemény fellépést ígértek a koronavírusos álhírekkel szemben, és ezt látványos intézkedésekkel igazolták. A kormányzati szándék is a mértéktartásra utalt.

A hivatalos adatok azonban új szerepet nyertek ebben a médiatérben. Ezek hitelességére támaszkodnak a továbbra is fennmaradó dezinformációs narratívák, a valós tények egészítik ki és igazolják az álhíreket. Márciusban is megmaradtak a megtévesztések fősodrásai:

  • az Európai Unió életképtelensége,
  • a geopolitika konspirációs irányítása (az Egyesült Államok profitéhsége vagy egy „globális elit” világhatalmi törekvései, Ukrajna támogatása, Kína elnyomása),
  • a migráció veszélye,
  • a világvége vagy a világ megmentése,
  • a magyar kormány külső támadása,
  • az egészségügyi lobbi érdekei.

Igazat mondunk, mégis hazudunk

Amíg a járvánnyal kapcsolatos adatokat (fertőzöttek, halálesetek száma) torzítások nélkül közlik ezek a portálok, addig a fenti témáknál már felbukkannak a csúsztatások, féligazságok, vagy a tények elhallgatása. A jobboldalt támogató posztok szerint Brüsszel magára hagyta a tagországokat, és büntetést ígért azoknak, akik ezt szóvá teszik. Felemlegetik például az EU-s támogatások hiányát, de azt nem írják le, hogy erre korlátozottak a lehetőségek egy hétéves költségvetéssel gazdálkodó szervezetnél, amely ráadásul még külső hitelekre nem számíthat, de saját forrásain belül jelentős átcsoportosításokat hajtott végre. Érdekes, hogy a szélsőbaloldali, oroszbarát Bal-rad is Brüsszelt támadja, de nem a pénzügyi támogatás elmaradásáért, hanem amiért szemet huny az Orbán Viktor kormányfőnek szabad kezet adó „felhatalmazási törvény” felett, és ezzel „cserben hagyja a magyar népet”.

Jellemző, hogy az EU-t érő kritikák zöme az egészségügyi intézkedéseket kéri számon, de azt nem részletezi, hogy ez a terület nemzeti hatáskörökbe tartozik. Ezeken a portálokon az sem kapott nagy nyilvánosságot, hogy Brüsszel közös közbeszerzést indított a védőfelszerelésekre, a tagállamok maszkokkal, védőruházattal segítették Olaszországot, átvettek határon túli súlyos betegeket, közösen gondoskodtak az európai polgárok hazaszállításáról, az EU és az Európai Központi Bank is gazdaságvédelmi lépéseket tett, munkahelyvédelmi hitelprogramot tart fenn. A jobboldali portálokon ugyanakkor kiemelt jelentőséget kapnak a Kínából és Oroszországból kapott segélyszállítmányok, de elsikkadnak az ezek „nagyon különböző minőségére” utaló megjegyzések.

Magyar szemmel nézve szórakoztatónak tűnhetnek, de nem kevésbé veszélyesek a köztudatra a vírus terjedését geopolitikai viszonylatba helyező álhírek. „Ugyan Kínában tört ki a járvány, de ez nem bizonyítja, hogy a kórokozó is onnan származna, vagy ott készítették volna” – pakol rá egy lapáttal a vírus amerikai eredetét hirdető tévhitekre Kína dél-afrikai nagykövetsége.

Az ezzel foglalkozó posztok közös vonása, hogy azt már nem tárják fel, hogyan lehetne irányítani egy emberről emberre terjedő betegséget, de azt előszeretettel hangoztatják, hogyan juthatott Kínába a fertőzés: Angela Merkel német kancellár vitte Vuhanba 2019. szeptemberi „titkos” látogatásakor. Ha pedig ő nem, akkor az amerikai hadsereg juttathatta a kínai városba a tavaly októberben ott rendezett Katonai Világjátékok alkalmával.

Hogyan működik egy „jó” álhír? Összezavar.

A dezinformálás anatómiai vizsgálata a koronavírus-járvány közben sem mutatott meglepően új megoldásokat. Az egyik módszer az összezavarás: a forrás egyszerre terjeszt a helyzet súlyosságát bemutató írásokat egy portálon, míg egy másikon az egész jelenséget csak kitalációnak állíttatja be. A PC tanulmánya szerint erre az oroszbarát oldalaknál látni jeleket, azaz a Kreml is egy félrevezető kampány mögött állhat.

Az EU Külügyi Szolgálata úgy véli, általános cél az Európai Unióba, a nyugati intézményrendszerekbe, illetve a tagállami kormányokba vetett bizalom megrendítése. Ezt olyan üzenetekkel érik el, mint „az EU és az USA csak a profitban érdekelt, Kuba, Kína és Oroszország viszont önzetlenül segít”, vagy „oltásokkal gyengítik az emberek agyát és ítélőképességét”, „a világelit a járvány gazdasági hatásával taszítja rabszolgasorba a nemzeteket”. Megfigyelhető, hogy az orosz propaganda viszonylag ritkán dicséri magát Oroszországot, de egyértelműen tehetetlennek írja le a Nyugatot, szemben az emberbarát Moszkvával. Ezt az üzenetet aztán a helyi Kreml-párti politikusoknak kell eljuttatniuk a tömegekhez saját országaikban – összegez a PC tanulmánya.

Az orosz törekvések felismerték, hogy a koronavírus-járvány jó alkalom a zavarkeltésre. Ha folyamatos dezinformációs támadások érik az európai politikai intézményeket (alkalmatlanságukat hangoztatva), az uniós tagállamok egészségügyét (felkészületlenségüket sugallva), az információs forrásokat (hitelüket kikezdve), akkor az emberek elvesztik bizalmukat az európai rendszerben, és új kapaszkodókat keresnek. Ennek eredményeként a nemzetközösség gyengül, befolyása csökken, Oroszország mozgástere nő.

Hogyan működik egy „jó” álhír? Kapcsolatba hoz.

Az álhírek előszeretettel építenek az összeesküvés-elméletek technikájára: összefüggés nélküli tényeket, véletlennek mondhat eseményeket, egybeeséseket kötnek úgy össze, hogy abból egy hamis kép rajzolódjon ki. Erre nagyon jó példa a vírus elterjedését a német kancellárhoz kötő írás. A tényeket sorakoztat fel az írás olyan eseményekről, amelyek időben egymáshoz közel esnek, de ezenkívül semmilyen bizonyított kapcsolat nincs közöttük: valóban Vuhanban járt Angela Merkel 2019. szeptemberében, valóban a közép-kínai város adott otthont a Katonai Világjátékoknak egy hónappal később, ugyanebben a hónapban New York-ban egy tüdőgyulladással járó járvány terjedését szimuláló gyakorlatot tartottak (Event 201) Bill Gates alapítványának a támogatásával, idén januárban pedig egy járványügyi sorozat tarolt a Netflix streaming szolgáltatón. Ehhez kapcsolódva azt állítják, hogy a német kancellár látogatását „igyekezett eltitkolni a világsajtó” (holott többek között az Euronews is beszámolt az utazásról).

https://www.facebook.com/167654416661674/posts/2901684096592012

Így már is összeáll „a több mint gyanús” kép, amelyet nem zavarnak olyan apróságok, hogy vírusterjedési szimulációból 2001 óta már hármat tartott az ideit is szervező amerikai Egészségbiztonsági Központ (Center for Health Security), amely nem az új koronavírust, hanem annak elődjét vette alapul az októberi, íróasztalok mellett modellezett gyakorlathoz. Az is inkább kételyt ébresztene az olvasóban, hogy egy tévésorozatot hónapokig, ha nem évekig készítenek elő a bemutatás előtt, mint ahogy arra sem adnak magyarázatot, hogy a kancellári látogatást vagy a katonai olimpiát követő hónapokban hol szunnyadt a kórokozó.

Hogyan működik egy „jó” álhír? Belemagyaráz.

Az álhír-portálok megközelítésében a migráció témája könnyen összeköthető a járvánnyal. A 2015-ös menekülthullám idején megfuttatott állítás, miszerint a menekültek betegségeket is magukkal hoznak Európába, ezeknél a „hírmagyarázóknál” most újfent megerősítést nyert azzal, hogy nálunk tanuló iráni diákok voltak az első igazolt magyarországi fertőzöttek. Ráadásul, a karanténba került irániakat később rendbontás miatt ki is utasították az EU területéről. Az álhírekre rásegített a kormányzati propaganda is, a megszigorított határőrizetre a járvány megfékezése volt a hivatalos magyarázat, amely elsiklott a tény felett, hogy a vírust nem a balkáni útvonalon érkező szíriai vagy afrikai bevándorlók, hanem nagy valószínűséggel a Kínából érkezett, legális utazók hurcolták be Európába. A posztok itthon és külföldön gyakran kötik össze a karantén miatti rendbontásokat a befogadott migránsokkal.

Bizonyíték ezekre aligha akad, de a belemagyarázás lehetősége adja magát: a kialakult és elfogadott rendet a kívülről érkezők bontják meg. Erre szeretett volna utalni Donáth Anna EP-képviselő is az ATV-ben, amikor azt mondta, a kormányzatnak jól jött, hogy nem magyar volt az első letesztelt magyarországi vírushordozó, mert ez a migráció elleni kampányt erősítette. Ez a félmondat a kormánypárti véleményvezéreknél rögtön olyan kirohanássá minősült át, hogy a politikus magyargyűlölő.

Hogyan működik egy „jó” álhír? Feljebb tekint.

Nem létezhet objektív és tudományos indoklás azoknál a cikkeknél sem, amelyek egy ember fölött álló, felsőbb hatalom ténykedésének eredményeként mutatják be a világjárványt. Az emberiség „a Föld legpusztítóbb vírusa”, a természet ezzel büntet a bolygó mértéktelen kihasználása miatt – szól az ezoterikus megközelítés. Az anyagias létet elutasítók pedig a hétvégi programmá váló bevásárlások, az egymástól elhidegült családok problémájára látják a megoldást a járvány miatti karanténban. „Átléptünk a digitális korba az oktatásban” – örvendeznek egyes portálok, de azt szemérmesen elhallgatják, hogy az elmaradottabb kelet-magyarországi térség valahogy botladozni látszik a küszöbnél.

De az orvostudomány alapjaival szakítanak azok a véleményblogok is, amelyek a csodaszerek között keresik a gyógymódot. Minden bizonyító erejű példa vagy érvelés helyett a medveepe vagy a C-vitamin hatásosságáról szólnak a szalagcímek. Az oltásellenesek a szabad rendelkezés feletti jogot féltik a járvány nyomában várható kötelezően beadandó vakcinától, miközben a közéjük tartozó Donald Trump amerikai elnök nem egyszer sürgette a védőoltás kifejlesztését, sőt egymilliárd dollárt ajánlott ezért egy német cégnek. Az emberfeletti eredetet vagy a csodaszereket kutató írások is gyakran használják a korábban említett technikát: létező, valós tudományos vitákról írnak, ezekre húzzák rá a koronavírus témáját.

"Miért lehetnek ezek a irreális állítások alkalmasak a köznyugalom megzavarására? Egyrészt azért, mert ha az emberek úgy gondolják, hogy akár kormányok, akár nemzetközi szervezetek szándékosan indították útjára a járványt, esetleg létezne eltitkolt csodagyógymód, az csökkentheti a hatósági intézkedésekbe vetett bizalmukat. Másrészt az ilyen narratívák...

olyan félelmeket korbácsolhatnak fel a lakosságban, hogy egy új járványt bármikor mesterségesen útjára indíthatnak azok a bizonyos valakik

– olvasható a PC tanulmányában.

Összességében három tanulság biztosan levonható az álhírek világának márciusi elemzésével. A portálok óvatosabban fogalmaznak, vélhetőleg a beígért hatósági szigornak is köszönhetően. A dezinformálás sem technikájában, sem főbb csapásirányaiban nem változott. Az eddigi narratívákat pedig a vírus terjedésének valós tényeivel hitelesítik a félrevezető platformok.

Az álfotó visszavág

Az álhír generálásába illik egy hétvégi hazai példa is, mellyel a PC tanulmánya nem foglalkozhatott, de témája és jellege miatt mégis ebbe az összeállításba illik. „Az a Tusk nácizza Orbánt, akinek a nagyapja valóban náci kollaboráns volt” – ezzel a címmel jelent meg egy cikk egy kormányközeli portálon.

Alátámasztására egy fényképet is közöltek:

Forrás: Facebook

A képaláírás szerint: „Donald, kicsit szerényebben a nácizással! A vezetőülésen állítólag az Európai Néppárt elnökének nagyapja, Józef Tusk látható az SS biztonsági szolgálata, az SD tisztjeinek társaságában. Arról, hogy valóban Tusk látható-e a képen, vita folyik Lengyelországban, de ez mit sem változtat a tényen: az öreg Tusk kollaboráns volt. A kép eredetije egyébként fellelhető hiteles német archívumban, a rajta lévők azonosítása nélkül.

A megbélyegzés előzménye, hogy Donald Tusk, az Európai Néppárt frakcióvezetője a Spiegelnek nyilatkozva a többi között azt mondta: a nácik főjogásza büszke lenne Orbánra.

Ezt követően született meg a fenti cikk, amit több más kormányközeli média, köztük a Magyar Nemzet is átvett.

A Political Capital elemzője szerint azonban a Tusk nagyapjáról szóló állítás egyszerűen nem igaz. A közösségi médiáról idézzük:

A problema az, hogy az illusztracio egyertelmuen hamis. Roviden: a Magyar Nemzet altal hasznalt kepen biztosan nem Donald Tusk nagyapja van. Pont.

Rácz András, érvelését részletesen kifejtette a Facebookon. Ebben egyebek között azt is írja, hogy „... Donald Tusk nagyapja, Jozef Tusk valoban Wehrmacht katona volt (tehat nem SS!), ez jol dokumentalt teny. Es nem is uj informacio, mert mar a 2005-os lengyel elnokvalasztasi kampanyban elokerult, ergo mintegy 15 eves "hir". Egyebkent az elerheto lengyel forrasok szerint kenyszer-sorozottkent szolgalt, 1944 augusztusa es oktobere kozott, tehat nem onkent - elotte pedig koncentracios taborban raboskodott. 6) Az, hogy a Magyar Nemzet ehhez a jol ismert Whrmacht sztorihoz illusztraciokent egy SS-eket abrazolo fotot hasznal, raadasul ot evvel korabbrol, az egyertelmu es ostoba hamisitvany. Meg akkor is, ha a terepjarot vezeto katona arca valamelyest hasonlit is Donald Tusk-ra (nota bene: Jozef Tusk viszont nagyon nem hasonlitott Donald Tuskra.).

A fotót a magyar jobboldali média, bizonyára tudtukon kívül, a demotywatory.pl oldalról vehették, ami nagyjából a lengyel napiszarnak felel meg” – írta az Index.