rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Egy napra bárkiből siklóernyős lehetett a Hármashatár-hegyen

euronews_icons_loading
Az első próbálkozások egyike a Hármashatárhegyi repülőtéren
Az első próbálkozások egyike a Hármashatárhegyi repülőtéren   -   Szerzői jogok  Euronews
Betűméret Aa Aa

A profi siklóernyősök sokszor szó szerint a felhőkön járnak. Több ezer méter magasra is fel tudnak emelkedni, és hosszú órákon át, kilométerek százait megtéve siklanak a levegőben. A mindössze néhány évtizede létező sportba néhányan most ingyen kóstolhattak bele Budapesten, egy egészséges életmódot promotáló uniós projekt keretében, amely Portugáliában, Litvániában és Romániában is kínál hasonló programokat.

A jelentkezők egy elméleti oktatás után maguk is megpróbálhattak néhány pillanatra a levegőbe emelkedni.

„Fú, hát nagyon izgultam az elsőnél, nagyon nem olyan, mint ahogy az ember kívülről látja. Amikor a másikat látja, azt hiszi, hogy menni fog. Aztán az ember beleáll, és nem úgy megy. De nagyon jó, nagyon élvezetes" - mondta az egyik résztvevő néhány másodperccel a második próbálkozása előtt, és azt is hozzátette, hogy épp azon zakatol az agya, hogy pontosan mit is kell majd csinálnia az indulás után.

Néhány érdekesség a siklóernyőzésről

A siklóernyő gondolata hosszú múltra tekint vissza, de a sportág kialakulása igazából a nyolcvanas évekre tehető. A közvetlen előzmény három francia hegymászó, Jean-Claude Bétemps, André Bohn and Gérard Bosson ötlete, akik felfelé nagyon szerettek menni az emelkedőkön, lefelé viszont már kevésbé. Ők találták ki 1978-ban, hogy a hosszú séta helyett akár le is ereszkedhetnének egy ejtőernyőszerű eszközzel a hegycsúcsokról.

A siklóernyős természetesen a szelet használja a repüléshez - szélcsendben nagyjából 30 kilométeres sebességre kell gyorsulnia ahhoz, hogy fel tudjon szállni, ezért szinte elengedhetetlen neki, hogy szembeszél fújjon a kifutópályán. A gyakorlott pilóta a levegőben ki tudja használni az emelkedő légáramlásokat, azaz a termikeket is. A felhőképződésért felelős, felfelé áramló meleg levegő segítségével több ezer méteres magasságra is fel tudnak emelkedni a siklóernyősök.

A sportág hatalmas fejlődésen ment keresztül, főleg Európában - Franciaországban az évtized elején már 25 ezer aktív pilóta volt. A technológia nemcsak kifejezetten biztonságossá tette a siklóernyőket, hanem nagyon könnyen hordozhatóvá is - a legkönnyebb ernyők alig egy kilót nyomnak, nem gond tehát felcipelni őket a hegy tetejére.

Minden a hegyi repüléssel indult, de ma már ennél sokkal többet jelent a siklóernyőzés. A pilóta autóval vagy motorcsónakkal is tudja húzatni magát, de egy motort is felvehet a hátára, amivel kevésbé lesz kiszolgáltatva a szélnek. A távrepülés és a gyorsasági repülés (speedflying) is külön szakággá fejlődött, csakúgy, mint a célra szállás, amikor egy célkörben kell a lehető legpontosabban leszállnia a versenyzőknek.

A kezdeti próbálkozások közül nem mindegyik jött össze, de Jenes Győző oktató és kétszeres magyar bajnok szerint, akit magával ragad a siklóernyőzés, azt egykönnyen nem ereszti el:

„Gyakorlatilag megkoronázza az összes szabadidősportot. Túrázol, kint vagy, hegyet mászol, és utána lerepülsz. Ez tényleg az egyik legcsodálatosabb dolog" - mondta a Free Air Siklóernyős Egyesület vezetőpilótája, aki a bajnoki címek mellett több magyar csúcsot is tart.

A programra több mint ötszörös volt a túljelentkezés, de csak nagyjából kétszáz ember számára tudtak helyet biztosítani. Aki azonban szeretné még kipróbálni magát a siklóernyőzésben, annak lesz lehetősége rá, később is lesznek majd hasonló nyílt napok a Hármashatár-hegyen.