A MisMI teljes költségvetése 1.8 millió euró. Ebből 1.5 millió az EU kohéziós alapjából származik. Csaknem ötezer ember részesült belőle közvetlenül, több tízezren közvetetten. A projekt lefedi a franciaroszági Tarentaise-t és az olaszországi Valle d'Aostát.
A hegyvidéki területeken az elnéptelenedés és az idősödő népesség két állandó tényezőnek számít. Amikor Valle d'Aosta falvaiban felütötte a fejét a koronavírus, akkor hívták életre a MisMI-t, amely nem más, mint egy, a francia és az olaszországi hegyvidéki területeken az egészségügyre és a szociális ellátásra összpontosító európai projekt.
A járvány legnehezebb hónapjaiban az ápolók a kórházi munka mellett házról házra jártak és PCR-teszteket végeztek a lakókon.
Így tett Valentina Vittone is, aki állandó, angliai állását adta fel, hogy részt vehessen a már említett uniós projektben, mert saját bevallása szerint az egészség egy az egész közösség egészségét jelenti, nem bizonyos egyénekét.
"Egyszerűen érdekelt, hogy mi is ez az újfajta érintkezési mód emberek között, a családjukon, a közösségükön belül, egyáltalán az életükben mit jelent" - mondta.
A MisMI teljes költségvetése 1.8 millió euró. Ebből 1.5 millió az EU kohéziós alapjából származik. Csaknem ötezer ember részesült belőle közvetlenül, több tízezren közvetetten. A projekt lefedi a franciaroszági Tarentaise-t és az olaszországi Valle d'Aostát.
Hegyekben lakni nem feltétlenül jelent telszigetelődést, állítja a határokon átnyúló, a telemedicinát és az emberi kapcsolatokat ötvöző projekt koordinátora.
“A MisMI-t konkrét szükséghelyzet hívta életre, mert az, hogy valaki a hegyekben lakik, nem kell hogy egyenlő legyen a teljes izolációval. Ez csak azoknak jelent nagy problémát, akiknek krónikus betegségük van, vagy társadalmilag törékeny helyzetben vannak, úgy értem, akiknek nincs senkijük, aki segíthetne, ha kell” - mondja Anna Castiglion.
Vagyis egy orvosi és egy társadalmi pillér az, amelyen ez a projekt nyugszik. A hegyekben való túrázás az egyik legnépeszerűbb társasági tevékenység errefelé. Több mint hatszáz ember profitált ezekből a túrákból, amelyek júniusban indultak újra.
"A segítő szerepe ebben az összefüggésben nagyon fontos, mivel egyrészt ténylegesen segít ha kell, másrészt információk gyűjtésével megismeri a lakosság igényeit, és feltérképezi az adott közösség formális és informális forrásait" - mondja Aida Ndoja, szervező.
A 68 éves Claudio Massai 47 napon át lebegett élet és halál között. A túrázás teljesen mást jelent neki most, mint a járvány előtt.
"Minden egyes nap számomra az életet jelenti, minden egyes napot megbecsülök. Régebben rossz kedvem lett, ha esett, most pedig arra gondolok, hogy egy újabb napot élek meg, egy újabb esős napot, amit láthatok" - mondta.