Tarr Zoltán, a Tisza Párt alelnöke, kulturális miniszter közösségi oldalán jelentette be a múzeum alapítójának felmentését. Ezzel egyidőben a Terror Háza Múzeum ideiglenesen bezár, amíg a kiállítás tartalmi átvilágítása le nem zárul.
„Ezzel egyidőben a Terror Háza Múzeum ideiglenesen bezár, amíg a kiállítás tartalmi átvilágítása le nem zárul, a jogok nem tisztázódnak. A Terror Háza Múzeum még idén újra látogatható lesz, amint kialakulnak a végleges szakmai, gazdasági és működtetési keretek” – írja a miniszter.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Schmidt már augusztus végén jelezte aggodalmát, mivel akkor vette át a gyűjtemény feladatát a Kulturális Vagyonkezelő Korlátolt Felelősségű Társaság, amely kormányfelügyelet alatt áll.
A Schmidt vezette kulturális-történeti csoporthoz több intézmény tartozik, így maga a Terror Háza Múzeum, a XX. Század Intézet, a XXI. Század Intézet, a Kertész Imre Intézet, a Kommunizmuskutató Intézet, a Habsburg Történeti Intézet, az Eötvös József Intézet, a Szabad Európa Intézet és a Deák Ferenc Műhely. Schmidt szerint ezek működése „mindvégig átlátható, hatékony és jogszerű volt, ezt bizonyítja az átadás-átvételi dokumentáció is”.
A Terror Háza 2002. februári megnyitása óta egyszerre múzeum, emlékhely és a magyar emlékezetpolitika egyik legfontosabb csatatere
Már létrejöttének időzítése is vitát váltott ki: az első Orbán-kormány közvetlenül az országgyűlési választás előtt adta át az intézményt, ellenfelei ezért kezdettől a Fidesz politikai történelemértelmezésének látványos eszközét látták benne. Támogatói viszont azzal érveltek, hogy a kommunista diktatúra áldozatai a rendszerváltás után sem kaptak méltó, központi emlékhelyet, a múzeum pedig egy korábban elhallgatott vagy relativizált történelmi tapasztalatot tett átélhetővé.
A legfontosabb szakmai vita arról szól, miként helyezi egymás mellé a kiállítás a nyilas és a kommunista diktatúrát. Bírálói szerint a tárlat aránytalanul nagyobb teret ad az 1945 utáni rendszernek, miközben a német megszállás, a magyar állam felelőssége a holokauszt történetében jóval kisebb hangsúlyt kap. Karsai László holokausztkutató többször kifogásolta, hogy a bemutatás lényegében 1944. március 19-ével kezdődik, így alig jelenik meg benne a megszállást megelőző magyar antiszemita politika, a zsidótörvények és a magyar közigazgatás szerepe.
A kritikusok szerint ebből olyan kép rajzolódhat ki, amelyben Magyarország elsősorban két külső hatalom – előbb a náci Németország, majd a Szovjetunió – áldozata, a magyar társadalom és az állami intézmények saját felelőssége pedig háttérbe szorul.
Schmidt Mária és az intézmény ezzel szemben mindig azt hangsúlyozta, hogy a múzeum nem a két rendszer azonosságát akarja bizonyítani, hanem az áldozatok szenvedését és a diktatúrák szabadságellenes természetét mutatja be. A Terror Háza saját meghatározása szerint annak a két korszaknak állít emléket, amelyben Magyarország előbb a német, majd a szovjet birodalmi uralom következtében elveszítette függetlenségét.
A múzeum hívei azt is az intézmény javára írják, hogy erős vizuális eszközökkel, személyes történetekkel és az Andrássy út 60. eredeti helyszínének felhasználásával olyan közönséget is elért, amelyet egy hagyományos történeti kiállítás nehezen ért volna el.
A bírálatok az utóbbi időben személyesebb és konkrétabb formát is öltöttek. Ungváry Krisztián történész azt állította, hogy a kiállítás egyes, a kommunista megtorlás áldozataiként bemutatott személyek korábbi szerepét elhallgatja vagy megszépíti; Bilkei Pap Zoltán bemutatása miatt 2026-ban még ügyészségi bejelentést is tett. Schmidt Mária több alkalommal visszautasította Ungváry kritikáit, valótlanságokkal és politikai elfogultsággal vádolva a történészt.