Az önkéntes hazatérési programot rendszeresen bírálják, az EU testületein belül és kívül is. Az Euronews két éven át követte egy benini férfi életét, hogy kiderüljön, működőképes-e az elképzelés.
HIRDETÉSFizet azoknak a migránsoknak az Európai Unió, akik egy önkéntes program keretein belül vállalják, hogy visszatérnek saját országukba. A program elindítói azt remélték, hogy sokan hazatérnek majd, hiszen az EU-tól kapott összeg - ha Európában nem is számít soknak - a menekülők anyaországában az újrakezdés alapja lehet. A program bírálói szerint az elképzelés kudarcot vallott, sok migráns bár elfogadja a pénzt, és hazautazik, később azonban ismét nekivág az útnak, hogy bejusson az EU-ba.
James története
Az Euronews a Beninből származó James életének alakulását követte 2018 óta. A fiatal férfi a kilátástalanság elől indult útnak egyedül Európa felé, fél tucat afrikai országon utazott keresztül, majd egy zsúfolt, lélekvesztő csónakkal nekivágott a Földközi-tengernek.
Hajótörést szenvedett, de túlélte, és egy líbiai menekülttáborban rekedt, két évre bezárták. Az Euronews riporterének heges sebeket mutat a lábán, meglőtték. Azt mondja, hogy a lövedék még mindig benn van a lábában. A líbiai tábort kegyetlennek írja le, állítja, hogy a durva bánásmód mindennapos, őt is megkínozták.
Az Európai Unió önkéntes hazatérési programja keretében utazhatott haza, a kapott pénzből egy egyszerű fodrászatot nyitott. Hajvágó géppel rövidre nyírja a férfi vendégek haját.
Az újrakezdés azonban keserves, mert a két évnyi líbiai fogság után hazatérve már nem volt meg a korábbi otthona, így az egy helyiségből álló fodrászüzletében alszik. Családja és barátai elfordultak tőle azóta, hogy megpróbált Európába menekülni, de kudarcot vallott.
Kezdetnek ez nem is lenne rossz, James hazájában ugyanis a legtöbben a teljes reménytelenséggel küszködnek a mindennapokban. A fiatal férfi azonban attól tart, hogy ami miatt el akarta hagyni országát, az az ő életében már nem változik meg
81 ezer afrikai migráns
James az egyike annak a több mint 81 ezer afrikai menekülőnek, aki az EU által finanszírozott program keretében tért vissza szülőföldjére. Az Európai Unió 357 millió eurós anyagi forrást biztosított, a lebonyolítást az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezete, a IOM végezte.
Az önkéntes programban (Voluntary Humanitarian Return), részvételt vállaló migránsoknak megszervezték és fizették a repülőutat hazájukba, ezen felül pénzt kaptak az újrakezdéshez. Az eredeti elképzelés szerint a pénzbeli támogatást kiegészítette volna az újrakezdés segítése reintegrációs tanácsadással, de az egyes országokban meglehetősen hiányos ennek a szervezeti háttere.
Kudarcot emlegetnek
Az önkéntes hazatérési programot rendszeresen kritizálják, az EU testületein belül és kívül is. Az elképzelés, miszerint jelentősen csökkenthető így az Európára nehezedő teher, csak akkor lenne működőképes, ha a hazatelepülési támogatást igénybe vevő migránsok valóban új életet kezdenének hazájukban.
A program bírálói szerint több oka van annak, hogy a támogatást igénybe vevő menekülők jelentős része ismét megpróbál Európába eljutni.
Migránsok beszámolói alapján civil szervezetek arról adtak visszajelzést, hogy bár a program neve is utal az önként zajló részvételre, sokan belekényszerültek, másokat belekényszerítettek a hazautazásba. Esetükben nem meglepő, hogy újra nekivágnak az útnak, és megpróbálnak eljutni Európába.
Az emberi sorsokat terepen megtapasztaló segítők arra figyelmeztetnek, hogy a kilátástalan helyzetbe került, alulképzett vagy iskolázatlan emberek többsége nem tud bánni a pénzzel. A nyugati társadalmakban is nagy kihívás egy vállalkozónak, hogy beindítsa első cégét, illetve egy munkavállalónak, hogy elhelyezkedjen.
Az egyszeri pénzadománnyal hazatérő migránsok kezében, ha nem kapnak gyakorlati segítséget anyaországukban az újrakezdéshez, hamar elolvad a beilleszkedési támogatás. Ahol a gazdasági kilátástalanság, az erőszak vagy az üldöztetés uralja a mindennapokat, különösen nehéz visszatérő menekülőként új életet kezdeni.
Kudarcra ítéli az EU programját számos migráns esetében az a tényező is, hogy aki egyszer elhagyta a szülőföldjét, többé már nem érzi magát odatartozónak, magyarázzák a menekülők sorsait ismerő szakemberek.
A 81 ezer menekülőből, akik részesültek az EU reintegrációs támogatásában, több mint 30 ezer kísérelt meg újra Európába jutni Líbiából.
Mégsem kapták meg a juttatást
A 24 éves Mohi három évet töltött Líbiában, egy zárt táborban. 2019-ben fogadta el az ajánlatot, hogy hazarepül Líbiából a szudáni Darfurba. Az Euronews kérdésére elmondta, hogy azóta sem kapott anyagi támogatást.
Mohi esete nem egyedülálló. Az IOM saját nyilvántartása szerint a Szudánba visszatért 2600 emberből csak 766-an kapták meg az anyagi támogatást.
A helyzetet súlyosbítja a Szudánban elszabadult infláció, ami miatt szinte azonnal elértéktelenedik a kapott pénz, illetve a mindennapos áruhiány, ami önmagában lehetetlenné teszi az újrakezdést.
HIRDETÉSA Friedensau Értékelési Intézet igazgatója, Kwaku Arhin-Sam irányítja a projektek kiértékelését. Eddigi tapasztalata alapján úgy becsüli, hogy az IOM reintegrációs programja fele részben vallott kudarcot: „Az emberek többsége napok alatt eltűnt” – mondta az igazgató.
Kwaku Arhin-Sam alapvető problémának tartja, hogy az érintettek nem örömmel térnek vissza szülőföldjükre, mert úgy érzik, semmi esélyük a boldogságra. Emiatt az újrakezdésben nem inspirálja őket a vágy, hogy saját országukban éljenek.
Kétharmaduk esetében sikertelen
Az IOM 12 ezer embernek segített hazatérni Nigériába 2017 májusa és 2019 februárja között. Közülük 9 ezer fővel tudták utána felvenni helyben a kapcsolatot, és csak 5 ezer részesült üzleti alapképzésben, hogy fel tudják használni a támogatást. Végül a 12 ezer emberből 4300 fő kapta meg a pénzt.
Az összesítés szerint a programban résztvevő migránsok kétharmada nem viszi végig sikeresen a reintegrációs folyamatot.
Az Európai Bizottság belügyi biztosa, Ylva Johansson az Euronews megkeresésére azt nyilatkozta, hogy „ez azon területek egyike, ahol javulást kell elérnünk”.
HIRDETÉS