Vendégmunkások várják szinte kilátástalanul sorsuk jobbra fordulását.
HIRDETÉSTuristák helyett manapság hajléktalanná vált, ingyen ételre váró nélkülözők lepik el a londoni Trafalgar teret.
Köztük van a román Gheorghe is, aki a koronavírus-járvány előtt irodákat takarított.
- Megszűnt a munkám, így most nem dolgozhatok – mondja.
A portugál Paulót 8 hete bocsátották el. Egy étteremben dolgozott, most viszont nem csak munkanélküli, de otthona sincs.
- Nem tudom fizetni a korábbi szállásom bérleti díját. Nincs hova menjek, nincs étel, nincs semmi – mondja a férfi.
Mivel a hajléktalanok napközi otthonai a járvány miatt bezártak Londonban, jótékonykodók segítenek. Egy indiai étterem konyháján napi több száz adag ételt készítenek, a becsomagolt ételt pedig kiszállítják és szétosztják a rászorulók közt.
Az „Under one sky” alapítvány alapítója, Mikkel Juel Iversen szerint, most a legrosszabb hajléktalannak lenni, mert most nincsenek nyitva azok a szállások, ahol ezek az emberek átmenetileg meghúzhatnák magukat.
Az étel és az állampolgároktól érkező adományok nagyon sokat jelentenek a rászorulóknak.
Helyszíni tudósítónk, Luke Hanrahan úgy látja, a közelmúltban fölöslegessé vált emberek az Egyesült Királyságban most a senki földjén érezhetik magukat. Nem tudnak hazautazni, megtakarításuk alig van, és pénzt keresni sem tudnak a megélhetésükért.
A brit kormány tájékoztatása szerint a hajléktalanok 90 százalékát átmenetileg hotelszobákban helyezték el. Csak Londonban, 10 hotelben 1800 szobát bocsátottak a rendelkezésükre. De még azok is, akik átmeneti otthonra leltek, igencsak aggódhatnak a holnap miatt.
- Ezek a hotelek tudomásunk szerint még körülbelül hat hétig működhetnek. Egyáltalán nem tisztázott, hogy utána mi lesz. A most hotelekben lévők többsége kevesebb mint öt éve tartózkodik az Egyesült Királyságban, így nem számíthat állami segítségre és nem kaphat letelepedési engedélyt sem – mondja a hajléktalanokat istápoló Glass Door szervezet irodavezetője, Lucy Abraham.
A kijárási tilalom bevezetése óta sokan tengődnek Londonban. Vendéglátóipari dolgozók, építőipari munkások, takarítók reménykednek abban, hogy az életük egyszer talán majd visszatér a régi kerékvágásba.