rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Sötét időszakon mentek át a spanyol idősotthonok lakói

euronews_icons_loading
Sötét időszakon mentek át a spanyol idősotthonok lakói
Szerzői jogok  euronews
Betűméret Aa Aa

Alfonso Ariza and Cesarea Szezarea Andrés 56 évig voltak házasok. Amikor az asszonyt Alzheimer-kórral diagnosztizálták, nem volt kétséges, hogy Alfonso vele marad az otthonban, ahová került. Csaknem egyszerre haltak meg koronavírus miatt 87 és 85 évesen.

Aggódó gyermekeik napokon át próbáltak valamit megtudni róluk, mire kaptak egy hűvös hangulatú hívást az idősotthonból: mindkettejüket elaltatják. Egyedül haltak meg, családjuk vigasztalása nélkül.

“Nagyon fájdalmas” - mondja egyik lányuk, Almudena Ariza. “Az apám átélt egy polgárháborút, 40 évnyi diktatúrát. Élete utolsó napjaiban, amikor beteg lett, megtagadták tőle a kezelés lehetőségét. Megértem, hogy rangsorolni kell a betegek között, de nem érdemelte meg ezt a fajta halált. Sem ő, sem az édesanyám.”

Egyedül Madridban hatezer idősotthonban élő beteg halt bele a koronavírus-okozta betegségbe. Az ápolószemélyzet sok helyen rosszul bánt az idősekkel, és elhanyagolta őket.

Emiatt a vészhelyzeti katonai egységnek is be kellett avatkoznia több spanyolországi idősotthonban.

“Hét holttestet találtak” - mondja egy idősotthon lakója, Carmen Flores. “Miért voltak ott? Miért nem küldték őket kóhrázba? Miért nem értesítették a családjaikat? Rettenetes volt. Mint egy horrorfilm.”

Az egészségügyi dolgozók és a gondozók azzal vádolják a kormányt, hogy nem jut nekik elég védőfelszerelés, és hogy a hiányos intézkedések miatt terjedt el fénysebességgel a vírus az idősotthonokban. Azóta már új tervet dolgoztak ki.

"Azokat a bentlakókat, akiknek a koronavírus-tesztje negatív lett, ilyen hotelekben helyezték el, távol a gócpontoktól” - mutatja tudósítónk, Jaime Velazquez.

Mintegy 200 idős ember él most itt, koronavírus-mentes környezetben, miközben ugyanúgy gondoskodnak róluk.

“35-en vagyunk 12 emberre. Hárman vagyunk egy gondozottra. Ez kivételes. De be akarjuk bizonyítani, hogy ez működhet, és hogy megcsináljuk.”

Juan és Mari Ángeles szép, panorámás szobában rendezkedtek be, de nem tudják elfelejteni a barátaikat, akik az idősotthonban haltak meg.

“Három barátom is meghalt" - meséli Juan Reguero." Egy másik barátom nagyon szenvedett. Amikor bekerült a kórházba, azt hitte, hogy soha nem hagyja el élve azt a helyet. Utolsó nap arra gondolt, hogy vége. De végül kikerült onnan.”

Mások álmodoznak arról a napról, amikor mindennek vége lesz.

“Az első dolog, amit csinálni fogok, ha vége ennek, hogy elmegyek a Plaza Mayorba, és megeszem egy tintahalas szendvicset meg csokis churrost" - álmodozik María Rivas Arroyo. "De még előtte elmegyek meglátogatni az unokáimat, még akkor is, ha nem érinthetem meg őket...”