rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Luca Parmitano: "Földi életünk törékeny, amire vigyáznunk kell"

euronews_icons_loading
Luca Parmitano: "Földi életünk törékeny, amire vigyáznunk kell"
Szerzői jogok  euronews
Betűméret Aa Aa

Kevesebb mint 600 asztronauta járt az űrben az alatt a 60 év alatt, ami Gagarin űrbe repülése óta telt el. Stábunk a kölni Európai Űrhajózási Központban találkozott egyikükkel, aki nem más, mint Luca Parmitano. Ő az, akinek beszámolóját az Euronews nézői végig nyomon követhették, Föld körüli missziójának hat hónapjáról.

Euronews:

“Nagy öröm itt a Földön találkozni, miután végigkövettem az űrbéli krónikádat. Milyen tapasztalat volt ez neked?

_Luca Parmitano: _

Nagyszerű volt, hogy megoszthattam a tapasztalataimat, hogy ilyen széles európai közönséghez beszélhettem, hogy ennyi országba jutott el. Olyan lehetőség ez, amit soha nem hagytam volna ki. Valóban, imádtam ezt a fajta információcserét.

Euronews:

Térjünk vissza a leszállására. Itt a videó róla. Milyen fizikai és milyen mentális eufóriát éreztél?

_Luca Parmitano: _

Először is megkönnyebbülést, mert minden jól ment, aztán jött az öröm, hogy újra a Földön vagyok, érezni a nap melegét az arcomon, a hideget, a nedves föld illatát, a havat… Ezeket 200 napon át nélkülöznöm kellett. Szóval, nagy öröm volt, ami elmondhatatlan fáradtság keveredett, plusz a gravitációs különbségek, különösen az első napokban, azokat nagyon éreztem.

Euronews:

"Mi a helyzet az űrhajós programmal, miután visszatért a világűrből?"

_Luca Parmitano: _

Egyrészt folytatódnak a fiziológiai kísérletek, ahogyan az odafent is zajlott. Aztán ott a valódi rehabilitáció. A fizioterápia egy része, hogy újratanuljuk, hogyan is kell használni azokat az izmokat, amelyek a mikrogravitációs körülmények között nem aktívak annyira. És ott van a konkrét fizikai aktivitás, mint amilyen a súlyemelés, a futás, az úszás, a kerékpározás.

Euronews:

Küldetése 201 napja alatt egy csomó fotót posztolt a Földről. Onnan fentről hogyan látja bolygónk egészségi állapotát?

_Luca Parmitano: _

Ebben az évben példátlan pusztítást tapasztaltunk a karibi térségben, a Bahamákon és Puerto Rico-ban. A hónapok során dokumentáltuk az amazóniai tüzeket, ahogyan Afrikában és Ausztráliában is. Utóbbit szeptemberben kezdtem fotózni, és januárban de még februárban is készítettem felvételeket.

Euronews:

Ön részt vett vagy 50 európai és úgy 200 nemzetközi kísérletben. Milyen kísérleteket végeztek az űrben, és milyen következményekkel bírnak ezek a földi létünkre?

_Luca Parmitano: _

A tudományos munka ugyebár a fedélzeten zajlik, lehetővé teszi számunkra, megfigyelni, hogy a Földön természetesnek vett jelenségek, Föld körüli pályán, gravitációs környezetben másképp viselkednek. Ez egy extrém módon ellenőrzött környezet. Valójában, a környezet összes elemét képesek vagyunk ellenőrizni, a légkör összetételétől, a hőmérséklettől a gravitációs hatásokig. Ugyanis, ha akarjuk, centrifugákkal a Földön tapasztalható gyorsulásokat vagyunk képesek generálni a Holdon vagy a Marson is.

Euronews:

Ön a legelső olasz, és a harmadik európai parancsnoka volt a Nemzetközi Űrállomásnak. Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?

_Luca Parmitano: _

Ha a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka vagy, egy nagyon kicsi, jól képzett csapatot irányítasz. Persze nem bébiszitter az ember, nem utasítgat, hanem hátralép és megfigyel. Figyeli, hogy hogyan teremthető meg a legjobb légkör , amelyben mindenki hatékonyan végezheti a munkáját, úgy, hogy közben kommunikál és a lehető legjobb tudását nyújtja.

Euronews:

Hogyan látja az emberi űrutazás jövőjét? Mik az űrkutatás következő lépcsőfokai?

Luca Parmitano:

Jelenleg azon a pályán haladunk, hogy visszatérjünk a Holdra, ami még ebben az évtizedben be fog következni. Ehhez használnunk kell az űrben, a Nemzetközi Űrállomáson való tartózkodásból származó tapasztalatainkat. A Holdra szállás pedig egy újabb lépcsőfok ahhoz, hogy még tovább, még mélyebben az űrbe jussunk. Hitem szerint a Mars még mindig egy nagyon vonzó cél számunkra, mert a saját bolygónkhoz ez a bolygó hasonlít leginkább, ráadásul ez van a legközelebb. Ha bolygóközi fajjá akarunk válni, mi emberek, akkor ez kell legyen az egyik célállomás!

Euronews:

És mit tervez maga Luca Parmitano? Egy Hold-küldetést például?

_Luca Parmitano: _

Kicsivel többet, mint ami reálisnak tűnik. Szakmai életemnek a kellős közepén vagyok most, és nagyon jó tapasztalatokat tudhatok magaménak, amelyeket a Nemzetközi Űrállomáson szereztem. Ha a jövőben egy nemzetközi közösség, ha az Európai Űrügynökség Hold-missziót indít, szívből remélem, hogy esélyes jelöltként indulok, mint a legénység egyik tagja.

Euronews:

Mi hiányzott legjobban, fent az űrben?

_Luca Parmitano: _

A lányaimmal töltött idő, a szeretteim, a barátaim, a család, de legjobban tényleg a lányaim. Az emberi kapcsolatok azok, amelyek emberré tesznek bennünket, az ember már csak ilyen, szociális lény.

Euronews:

Az űrkrónikák, amelyet a Nemzetközi Űrállomásról küldött nekünk, nagyon népszerűek voltak, ezért arra kértük nézőinket, hogy tegyenek fel pár kérdést. Itt van néhány: Mira például arra volt kíváncsi, hogy mit érzett akkor, amikor lepillantott a Földre, és a végtelen űrből?

Luca Parmitano:

Vegyes érzelmeim voltak. A mély, végtelen űr szerintem nagyon vonzó. Az egyik legnagyobb rejtély, amit még meg kell oldani, hogy hol ér véget a horizont, hol van a végtelen vége. Ahogy az ember ott fent van, és végzi a munkáját, egészen elképesztően beszippantja ennek a végtelen sötétnek az érzése. A másik oldalon pedig ott van a bolygónk, ahol élünk, az élet bölcsője, az egyetlen bolygó, amelyen jelen tudomásunk szerint van élet. Szépsége sajnos leírhatatlan, vagy inkább szerencsére leírhatatlan.

Euronews:

Végezetül Corina kérdése: mit gondol a földi mindennapokról most, hogy több mint hat hónapot töltött az űrben?

_Luca Parmitano: _

Rendkívül értékesnek, rendkívül törékenynek látom, olyannak, amit meg kell őrizni.