Antonio Tempesta ritkaságnak számító alkotását már elveszettnek hitték, egy raktárban találtak rá. Évekig dolgoztak rajta a restaurátorok.
HIRDETÉSBemutatták a közönségnek Antonio Tempesta nemrég felfedezett kétoldalú festményét Budapesten. A drágakőre festés legnagyobb mestere a 17. század elején, lápisz lazulira alkotta meg Éva teremtését és az átkelést a Vörös-tengeren.
A vászon helyett használt, Afganisztánból származó tömb mindössze egy milliméter vastag, és néhol még a fényt is átereszti. A művésznek jelenleg csupán három lápisz lazulira készült munkája ismert a világon a kiállítás kurátora, Gálos Miklós szerint. Ezek közül egy a párizsi Louvre-ban, egy pedig egy római magángyűjteményben van.
„Ez még a kőre festett képek között is különlegességnek számított, általában inkább különböző mészkövekre, márványokra, alabástromra festették ezeket az alkotásokat" - magyarázta Gálos.
Kidobásra ítélték
A műtárgy története is egyedi. Az Iparművészeti Múzeum leltárából az 56-os forradalom után törölték, romos állapota miatt. Ezt követően a feledés homályába veszett, de a dolgozók nem szabadultak meg tőle. Három éve, egy raktár kiürítésekor találták meg újra, apró darabokra törve, a hiányzó részek helyén pedig gyenge minőségű utánzatok álltak.
A restaurálásán másfél évig dolgozó Kuna Ágnes eleinte nem is gondolta, hogy egyszer újra kiállítható lesz a mű, de az már az első pillanattól látszott, hogy különleges darabról van szó.
„Nemcsak a festő alkot itt, hanem a teremtő, vagy a természet is, ha úgy tetszik. A festő a figuráit és az egész jelenetet úgy alakítja ki, hogy a hordozó, ez az élénk kék színű, mintázatos lápisz lazuli kőzet is részét képezi a kompozíciónak."
A kő mintázata és a művész munkája között sokszor észrevehetetlen a határ, egyes figurákon csak a kontúrokat rajzolta meg Tempesta, a befogadó fantáziájára bízva, hogy festéket, vagy drágakövet lát. A különleges technika miatt a művész gyakorlatilag nem hibázhatott.
A művész
A kép festője, a firenzei születésű, de Rómában alkotó Antonio Tempesta a 17. század első évtizedeinek elismert művésze volt. Hírnevét elsősorban grafikái biztosították. Különféle állatokat, csatákat ábrázoló metszeteit, nagyszabású bibliai és történeti sorozatait még Németalföldön is másolták.
Működésének másik fontos területét jelentették a főúri megbízók számára különféle színes kőlapokra készített képei. Ezeket az alkotásait ma olyan neves gyűjtemények őrzik, mint a párizsi Louvre vagy a bécsi Kunsthistorisches Museum, de római nemesi gyűjteményekben és magántulajdonban is találkozhatunk velük. A budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzött, szintén a zsidók vörös-tengeri átkelésének jelenetét ábrázoló, ovális mészkőbreccsa lapra készült festményhez Magyarországon másodikként csatlakozik az Iparművészeti Múzeum eddig ismeretlen képe.
Út az Iparművészeti Múzeumig
Tempesta festménye 1944-ben a Nemzeti Múzeumból került az Iparművészeti Múzeumba a két intézmény anyagának részleges cseréje során. A képet a 19. század harmincas éveitől őrizte a Nemzeti Múzeum. Ekkor vásárolták meg a jeles műgyűjtő, Jankovich Miklós (1772–1846) hatalmas és sok területet felölelő gyűjteményét. Jankovich gyűjteményéről megvásárlásakor több leltárkönyv készült, amelyek közül az első a festményeket, valamint a kőből, fából és elefántcsontból készült faragványokat tartalmazza. Ennek eddig azonosítatlan első tétele a most felbukkant képet írja le:
Fekvő formátumú, áttetsző kép, achátra festve, itáliai munka a 16. századból, egyik oldalán a Paradicsomkert, másik oldalán a Fáraó átkelése a Vörös tengeren.
E leírás egyetlen zavaró eleme az achát említése, azonban leltárkönyve tanúsága szerint Jankovich több esetben is összekeverte e két kőzetet.
Ahogy sok más esetben, itt sem tudható, honnan jutott Jankovich a képhez. Nem lehetetlen azonban, hogy Tempesta műve azonos a bécsi császári gyűjtemények, azon belül az ún. Geistliche Schatzkammer 1758-ban leírt törött lápisz lazuli képével.
Jankovich Miklós egykori gyűjteményének most kiállított ötvöstárgyai Tempesta képéhez hasonlóan a 17. század főúri Wunderkammerjeibe illő darabok. Természet adta anyagukat, a tengeri csiga házát, a strucctojást vagy a kókuszdiót ötvösművű foglalat avatja műalkotássá. Az ámulatot keltő hatásról ez esetben is az önmagukban ellentétes kategóriák, a természeti tárgyaknak (naturalia) és a művészi tehetség kiemelkedő darabjainak (artificialia) tökéletes összeolvadása gondoskodik.
A kiállítás, amelyen Tempesta alkotása mellett több különleges ötvöstárgyat is meg lehet tekinteni, március végéig látható a Ráth György-villában.