Boris Johnson pályafutásának legfontosabb állomásait gyűjtöttük össze.
Törtető, professzionális, harsány. Boris Johnson már gyerekkorában a világ királya akart lenni, és ha odáig még nem is, idén nyáron a brit kormányfői pozícióig már eljutott. A félig süket és visszahúzódó kisfiú felnőttként rendkívül tudatosan építette fel azt a lehengerlő karaktert, amit mi ismerünk.
Alexanderként nőtt fel, a világ egyik leghíresebb elitképzőjében, az Eton College-ben kezdte el használni második nevét, hogy megkülönböztesse magát.
Karrierjét brüsszeli újságíróként kezdte, és bár egy elferdített idézet miatt a Times-tól kirúgták, a Telegraph tudósítójaként az euroszkeptikusok egyik fontos hangjává vált.
Az ezredfordulón, politikai karrierje kezdetén már kifejezetten ismertnek számított. Bár több olyan botránya is volt, ami más politikusnak a karrierje végét jelenthette volna, gyorsan lépdelt felfelé a ranglétrán.
2008-ban konzervatívként választották meg London polgármesterének, ami nagy eredménynek számított a baloldali kötődésű városban. Még egy ciklust maradhatott, az olimpia idején is ő vezette Londont.
Az országos politikába a brexit-kampány egyik fő arcaként tért vissza. Populista, félrevezető üzenetei hozzájárultak a referendum sikeréhez. Külügyminiszter volt Theresa May kormányában, az ő lemondása után választották meg kormányfővé.
Első miniszterelnöki hetei nehéznek bizonyultak, hosszú ideig egyetlen szavazást sem sikerült megnyernie a parlamentben, és a párton belül is heves vitákat váltott ki a no-deal brexit támogatásával. Végül azonban sikerült elfogadtatnia Brüsszellel egy új megállapodást.
Az előrehozott választási kampányba azzal a céllal vetette bele magát, hogy ő legyen az a brit miniszterelnök, akinek sikerül végrehajtania a brexitet - és ne az egyik legrövidebb ideig szolgáló kormányfőként vonuljon be a történelembe.