EventsEseményekPodcasts
Loader
Find Us
HIRDETÉS

Megállt az idő a Bataclanban

Megállt az idő a Bataclanban
Szerzői jogok 
Írta: Anna Flori
Közzétéve:
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Azok számára, akik túlélték a négy évvel ezelőtti párizsi terrortámadásokat, örökre megváltozott a világ. Az Euronews riportere egyikükkel beszélgetett arról, fel lehet-e dolgozni egy ilyen tragédiát.

Ma négy éve annak, hogy több, összehangolt terrortámadásban meghalt 130 ember, és kétszáznál is többen megsebesültek Párizsban. A francia fővárosban nem volt ilyen vérfürdő a második világháború óta. Az Euronews megkereste azok egyikét, akik túlélték a terroristák legbrutálisabb akcióját azon az éjjelen.

HIRDETÉS

Olyan érzés, mintha négy napja, négy órája, talán négy hete történt volna, de semmiképpen sem négy éve - mondja Sandrine Martins, aki egy másik világban él azóta. A trauma, a gyász és a továbblépésért folytatott küzdelem időtlenné teszi a hétköznapokat.

Sokaknak ez már a múlt része, de nekik sosem lesz az.

2015. november 13-án este Sandrine a Bataclan színházban volt, ahol egy rockzenekar játszott. A fegyveresek kilencven embert lőttek agyon vaktában tüzelve, és túszokat is ejtettek. A sebesültek közül sokan nem élték túl a másnapot. Kávézók, éttermek és egy futballstadion is célkeresztbe került pár óra leforgása alatt.

Guillaume Valette az Iszlám Állam terroristáinak 131. párizsi áldozata. Öngyilkos lett két évvel később. Orvosa szerint, nem volt képes feldolgozni a történteket. Sandrine azt mondja, hogy nemcsak a borzalommal nehéz együtt élniük, hanem azzal a megkülönböztetéssel is, amiben részük van. Ő stigmatizációnak nevezi.

Amikor emberek között van, úgy érzi, hogy neheztelnek rá, amiért nem tud felülkerekedni a megrázkódtatáson. Mintha azt mondanák neki, hogy "Értjük, hogy valami történt veled, de ne gyere már örökké ezzel!". De hát nincs választása - mondja -, ezzel kell együtt élnie, ebben telik minden egyes napja.

A francia kormány külön alapot hozott létre a négy évvel ezelőtti párizsi terrortámadások áldozatainak támogatására, de Sandrine szerint a források és az együttérzés is apadnak körülöttük.

"Olyan ez, mintha azt mondanád egy fogyatékkal élőnek, hogy most kivesszük alólad a kerekesszéket, elég volt ebből, kelj fel szépen, és járj. Nem fogja tudni megcsinálni." Ő is úgy érzi magát, mintha kerekesszékes volna, és arra akarnák kényszeríteni, hogy járjon.

"November 13. az áldozatok emléknapja, de csak ilyenkor gondolnak ránk az emberek. Értem én, hogy az élet megy tovább, de a miénk, az nem."(Sandrine Martins)

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Mesterséges intelligenciával a rák ellen

Újra Izrael ellen tüntettek a párizsi Sorbonne egyetemen

Újabb rögtönzött menekülttábort számoltak fel a párizsi hatóságok