Az Európai Unió az idegengyűlölet pályájára tért, ami az Európai Unió szétesésénél is rosszabb, mert a romok talán még újjáépíthetők – mondja a sztárközgazdász.
Thomas Piketty a világ legnevesebb francia közgazdásza. Sztárközgazdásznak is nevezik. Hat éve A tőke a 21. században című könyvéből 2,5 millió példányt adtak el, és 40 nyelvre fordították le. Thomas Piketty egy ellentmondásos, a Tőke és ideológia című könyvvel tért vissza. Összehasonlító és történelmi útján 1200 oldalon taglalja a gazdasági egyenlőtlenségeket.
HIRDETÉSEz Euronewsnak adott interjúban az egyenlőtlen világról így vallott:
– A mai világot a kiábrándulás jellemzi. Azt hittük, hogy a nagy gazdaságok vagy gazdasági rendszerek képesek a javak jobb elosztására. Ez a kiábrándulás élteti az azonosság fantáziáját, a nacionalistákat abban az Európában, ahol nagyok a nézeteltérések az országok között – Németországot, Franciaországot és Olaszországot is beleértve. Mindenkinek az a benyomása, hogy minden a másik hibája, és ha nem hibáznának, minden jól menne. Ez természetesen téves, mert a dolgokat együtt kell felépítenünk. A kölcsönös bizalmatlanság aggaszt.
Piketty a populizmust egy dobozként írja le, ami semmit és mindent rejt. Ebbe belefér az idegengyűlölet, néha pedig olyan gazdasági üzenetek, amelyek a kényszer alóli felszabadításra szólítanak fel. Kényszer például az államadósság. Ezeket a dolgokat összefüggéstelenül ömlesztik ugyanabba a dobozba – mondja Piketty. Egyik példája az államadósság. Németország és Japán az 50-es években megszabadult a kényszertől. Nagymértékben sikerült csökkenteniük az államadósságot – a nagy örökségekre kivetett kivételes adókkal. Ez egy hatalmas siker volt, ráadásul a progresszív adózást alkalmazták a magasabb jövedelműek esetében. Ugyanezt a magasabb bevételt sújtó progresszív az adózási rendszert alkalmazták az Egyesült Államokban a 30-as és 80-as évek között. A történelem felidézése elengedhetetlen a ma jelentkező problémák megoldásában. Ha csak a jelen és a bizonyosság vezérel bennünket, akkor nemcsak hogy képtelenek leszünk a dolgok megoldására, hanem ajtót nyitunk a sodródás előtt. Ha azt magyarázzuk, hogy a gazdasági rendszer megváltoztatása képtelenség, hogy a társadalmi osztályok közötti egyenlőtlenség nem mérsékelhető, hogy az államok nem tehetnek többet a határellenőrzés és azonosságuk megőrzése érdekében, akkor nem meglepő, hogy a vita a végén a határőrizetre összpontosul.
Nem szabad megvárnunk az unió zsugorodását
Piketty úgy véli: nem szabad megvárni a következő pénzügyi vagy politikai válságot, a brexithez hasonló népszavazást, hogy felmérjük a helyzetet. „Nem szabad megvárnunk a 28-at, ami rövidesen 27, talán 26 vagy 25 lesz. Nem szabad megvárnunk, amíg minden lemorzsolódik” – mondta.
A brexit – a kivált a 2008-as válság után – a nem működő európai modellt tükrözi – fejtette ki a közgazdász. 2012-ben és 2013-ban, amikor az euróövezet recesszióba hanyatlott – miközben a világ többi része talpra állt, az Egyesült Államok pedig már kilábalt a 2008-as válságból, nos, az Egyesült Királyságban ekkor úgy tekintettek az Európai Unióra, mint egy olyan területre, ahol senki sem akar élni. Ez volt a népszavazás tervének szövegkörnyezete. Ugyanezt a kontextust alkalmazták a katalánok, hogy elhagyják Spanyolországot. Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy ez „egy félreértés, amit a közép- és munkásosztály talán majd megért”. Nem beszélhetünk úgy – ami egyre inkább táptalajra lel Franciaországban –, hogy a nemzeti rétegek reményüket vesztett nacionalisták és rasszisták, akik 20 éve a Nemzeti Gyűlésre vagy a Nemzeti Frontra szavaznak. Nem törődünk velük. A kivételezett csoportok kialakították politikájukat, mert tudják mi a jó. Ilyen uralkodó hozzáállást lát ma Franciaországban Piketty.
– Ha a hagyományos balközép és jobbközép pártok nem képesek lépést tartani a nemzeti mozgalmakkal, az az általunk ismert Európai Uniónak a végét jelenti? – kérdezte Frédéric Bouchard, az Euronews riportere.
Piketty szerint vagy az Európai Unió végét jelenti, ami kilépések sorozatával jár; vagy pedig azt, hogy az idegengyűlölő és rasszista erők veszik át az uralmat az unió felett, aminek már tanúi vagyunk – például az európai életmód biztosi tisztségének a létrehozásával. Emberek tízezrei haltak meg a Földközi-tengeren az eltelt 10 évben – hangoztatta Piketty –, miközben Európának minden feltétele adott ezeknek az embereknek az elhelyezésére. 520 millió lakosával Európa a világ leggazdagabb térsége. Minden ésszerűségnek ellentmond, hogy nem tud befogadni évi 1 millió menekültet.
Piketty azonban nem kesereg azon, ami nem működik. Inkább járuljunk hozzá a megoldáskereséshez – mondja. A megoldások egyike a francia-német vagy a francia-német-olasz és belga szövetség, amely a társadalmi és környezetvédelmi beruházásokban, az adózás szabályozásában közös politikát alkalmaz. Egy ilyen elképzeléshez bárki szabadon csatlakozhatna. Egy ilyen terv nem ásná alá a meglevő Európai Uniót, hanem adaléka lenne, hogy kihúzza a csávából. És Piketty ezt kivitelezhetőnek tartja.