NewsletterHírlevélEventsEsemények

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
Loader
HIRDETÉS

Pokoli kisvárosok Párizs körül

Pokoli kisvárosok Párizs körül
Írta: Anna Flori
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Miközben a francia főváros központja a jólét és az elegancia fellegvára, a Párizs körüli kistelepüléseken iszonyúan nehéz az élet. Arrafelé nyoma sincs az egyenlőségnek és a testvériségnek.

Párizs belvárosa az elegancia és a jólét maga, a gazdagság és a fényűzés szimbóluma. A turisták többsége ezt keresi, majd ezért tér vissza. Nem merészkednek a város peremére, ahol nyoma sincs sem a szabadságnak, sem az egyenlőségnek, sem a testvériségnek.

HIRDETÉS

Az Euronews riporterét, Ryan Thompsont Fouad Ben Ahmed kalauzolja Bobignyben, Párizs egyik északi elővárosában, amely a legnyomasztóbb helyek közé tartozik a francia főváros vonzáskörzetében.

"A kormány nem nagyon törődik az itt élőkkel" - mondja. - "Pont azok nem, akiknek hivataluknál fogva lehetőségük lenne változtatni az itteniek hétköznapjain. Nem jönnek ide, hogy megértsék azt a fajta valóságot, amellyel a helyiek minden egyes nap szembesülnek. És ez így nagyon kemény" - teszi hozzá.

Ryan és Fouad Seine-Saint-Denis megyét járják körbe, azt a vidéket Párizs szomszédságában, amelyet csak 93-asként emlegetnek, és a legszegényebbek, a legelszigeteltebbek lakóhelye. Az itt épült hatalmas lakótelepek ellenpontjai a párizsi belvárosnak: nyomor és kirekesztés, ez ott a mindennapok realitása. 

"Az elszigetelődés akkor kezdődik, amikor valaki elveszti a munkáját, nincs pénze buszra vagy metróra szállni, amikor valaki nem tud élni alapvető emberi jogaival" - magyarázza Ben Ahmed. - "Bárhová adja is be valaki az önéletrajzát, azon mindig rajta lesz, hogy a 93-asból küldte."

Clichy-sous-Bois ismerősen csenghet azoknak, akik nyomon követik a híreket. Komoly zavargások színtere volt heteken át 2005-ben.

Ben Ahmed azt mutatja, hogy elromlott a lift. "Egy asszony indult fel nemrég gyalog a tizedikre - mondja -, márpedig a társadalmi mobilitás az ember otthonának az ajtajában kezdődik. Úgyhogy az maga a katasztrófa, ha valaki nem tud bejutni oda, vagy éppenséggel nem jut ki onnan."

Az Euronews riportere, Ryan Thompson arról beszél, hogy a lakótelepeken élők úgy érzik, alacsonyabb rendű állampolgárok. Folyamatosan küszködnek a megélhetéssel, a munkakereséssel, az utazással, ráadásul mindeközben lekezelik őket. Azzal szembesülnek újra és újra, hogy nem egyenrangú félként tárgyalnak velük. Aggasztja őket az is, ahogyan a francia média beszél róluk, de neheztelésük ellenére is nemet mondtak, amikor azt kértük, mondják el gondjaikat a kamera előtt. Szerintük hiába, Franciaországban nincs társadalmi mobilitás. Ők nem élnek, hanem túlélnek minden nappal.

Michel Kokoreff szociológus arra emlékeztet, hogy a rasszizmus is falként emelkedik az itt élők körül. "Habár Franciaország az emberi jogok hazája, jogállam, demokrácia, és így tovább, sokkal nehezebb munkát találnia annak, akit Boubakarnak hívnak és Maliból származik, mint annak, akinek a neve Bernard és a szülei bretonok. Ez a társadalmi egyenlőség földje papíron, de a valóságban egyenlőtlenség és igazságtalanság uralkodik."

A francia kormány 2005 óta több mint 50 milliárd eurót költött Párizs északi elővárosaira, de a helyiek szerint ennek semmi látszatja - mondja az Euronews riportere, Ryan Thompson Seine-Saint-Denisben.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Új székek kerülnek a Notre Dame hajójába

Óránként 18 eurót kell majd fizetni a parkolásért Párizsban egy SUV-val

Késeléses támadás történt Párizsban, hárman megsérültek