rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Botrányba fulladt 80 éve az utolsó nyilvános kivégzés Franciaországban

Access to the comments Kommentek
Írta: Euronews
Botrányba fulladt 80 éve az utolsó nyilvános kivégzés Franciaországban
Szerzői jogok  AFP
Betűméret Aa Aa

Napra pontosan 80 éve kisebb tömeg gyűlt össze a Saint-Pierre börtön bejáratánál, Versailles központjában. A nem mindennapos látványosság bámészai előtt metszette át a guillotine pengéje a német nemzetiségű halálra ítélt gyilkos, Eugen Weidmann nyakát.

A nyilvános kivégzés heves vitát gerjesztett Franciaországban. A nyaktilót nyomban elrejtették a börtön mélyén.

1939. június 17-én sokan órákon át vártak türelmesen, hogy az első sorból legyenek szemtanúi a a legsúlyosabb büntetésnek, mások azonban mélységesen elítélték a civilizált társadalomhoz nem méltó kegyetlen előadást.

A nyaktilót a járdán állították fel, a közönség alig néhány méterről bámulhatta a vesztőhelyet.

AFP

A kivégzéseket általában napkelte előtt hajtják végre. Ezúttal azonban nagyban késtek az előkészületekkel Versailles-ban. Amikor Eugen Weidmannt hátrakötözött kézzel, a nyakát szabadon hagyó fehér ingben a guillotine elé vezették, a nap már magasan járt az égen.

A fény lehetővé tette, hogy a fotósok képeket, sőt filmet is készítsenek. Talán soha korábban nem készült olyan elképesztő mennyiségű fénykép, mint ezen a napon.

AFP

A zsurnaliszták viselkedése és maga a tömeg azonban vitát gerjesztett az államvezetésben. Kivált azok után, hogy a külföldre is eljutott megrázó fotók rossz fényben tüntették fel az országot, ráadásul a kivégzések nyilvános jellegét már évtizedek óta megkérdőjelezték.

Az 1939. június 17-i hisztéria különleges szemtanúja

A később színészként ismertté vált Christopher Lee is ott volt a kivégzésen. A család barátja, egy újságíró vezette oda. A mindössze 17 éves brit fiú, aki később Drakulát alakította, nem is sejtette, mi vár rá.

Évekkel később, 1988-ban azt nyilatkozta, hogy nem tudta végignézni a kivégzést. „Elfordítottam a fejem, de mindent hallottam” – mondta az elítélt nyakára csapódó nyaktiló hangját utánozva a színész.

Életrajzi ihletésű könyvében, A zűrzavar ura c. műben a nap egyéb megrázó részleteiről is beszámolt. „Sikolyok és sikolyok hulláma” tört fel a tömegből, amikor megjelent az elítélt. Kivégzése után a nézők „rettenetes sírás közepette rohamozták meg a holttestet, és egyesek attól sem riadtak vissza, hogy zsebkendőjüket vagy sáljukat mártsák a járdán szétfröccsenő vérbe, amit emlékként vittek haza”.

Édouard Daladier kormányfő jelentése alapján, miszerint a nyilvános kivégzések nem érik el a kívánt „erkölcsi hatást”, Albert Lebrun államfő végül betiltotta a publikus kivégzéseket.

Rendeletét egy héttel a botrányos versailles-i kivégzés után, 1939. június 24-én tették közzé. Ebben a többi között az áll, hogy „a kivégzéseket a jövőben a büntetés-végrehajtási intézmény zárt területén hajtják végre” mindössze néhány személy (bíró, ügyvéd, rendőr, lelkész, orvos) jelenlétében.

Ettől kezdve a nyaktilót csak börtönudvarokban állították fel, és általában fekete lepellel takarták el. Az utolsó kivégzést 1977. szeptember 10-én hajtották végre. Hamida Djandoubit a marseille-i Baumettes börtönben végezték ki guillotine-nal. A halálbüntetést Franciaországban végképp Robert Badinter szocialista igazságügyi miniszter törvényjavaslatával törölték el 1981. október 9-én.

Holnaptól – önöknek köszönhetően – a francia igazságszolgáltatás nem lesz többé gyilkos igazságszolgáltatás. Holnaptól – önöknek köszönhetően – nem hajtunk végre mindannyiunk szégyenére titkos kivégzéseket napkeltekor, fekete lepel alatt a francia börtönökben. Holnap igazságszolgáltatásunk sötét pillanataival fogunk végezni.
Robert Badinter
A halálbüntetés eltörlése kapcsán, 1981. szeptember 17-én mondott beszédének részlete