Venezuelában az éves inflációs ráta meghaladja az elképesztő 1,3 millió százalékot. A termékek ára gyakorlatilag 19 naponta megduplázódik. A nyomor a kétségbeesés peremére taszított sokakat.
HIRDETÉSVenezuelában az éves inflációs ráta meghaladja az elképesztő 1,3 millió százalékot. A termékek ára gyakorlatilag 19 naponta megduplázódik. A nyomor a kétségbeesés peremére taszított sokakat.
José és társai Caracas gyűjtőcsatornájában, a Guaireben kockáztatják nap mint nap egészségüket abban a reményben, hogy sikerül valamit összekuporgatniuk.
A kibírhatatlan bűz dacára szennyvízben búvárkodnak. Aranyat, ezüstöt vagy bármi mást keresnek, ami pénzzé tehető. A családjukért teszik.
– Nincs hányingerem. Azért teszem, hogy a kisgyermekemen segítsek. Érte teszek mindent. Nem magamért, hanem érte. Ennünk kell! Kell egy kiló rizs, egy kis kenyér. Bármi ehető – mondja látható érzelmek nélkül Ángel Patete, a Guaire búvárjainak egyike.
A szennyvízcsatorna fenekéről kotort iszapot gondosan átfésülik bármilyen érték reményében. A Guaire búvárainak száma megsokszorozódott az eltelt öt év gazdasági válságában. Mára több százan vannak.
– A helyzet tarthatatlan. Az egész ország rossz. Nincs élelmiszer. Vagy ha van, szinte megfizethetetlen. Még egy kisgyermek számára se találok semmit – folytatja panaszát Ángel Patete.
A búvárok megmutatják a zsákmányt. Azt állítják: minden alkalommal összehoznak legalább annyit, ami megfelel a havi 4 dolláros venezuelai minimálbérnek. A bűzös víz búvárai többet keresnek, mint egy munkahelyen.
– A minimálbérből nem lehet kijönni. Abból nem lehet megélni, enni – mondja José Zubero.
Ez a hiperinfláció sújtotta ország tükre.
– A gazdasági válság ínsége késztette a fiatalokat, hogy kincset keressenek a szennyvízcsatornában. Sokan elhagyták az országot. Több mint 3 millió venezuelai hagyta ott családját a boldogulás reményében – jelentette Caracasból Héctor Estepa, az Euronews tudósítója.