Az Euronews többé nem érhető el Internet Explorer-rel, ez a böngésző ugyanis nem támogatja a legújabb technikai fejlesztéseket. Arra kérjük, használjon más keresőt, mint amilyen az Edge, Safari, Google Chrome vagy Mozilla Firefox.
rendkívüli hír

Az ország, ahova születtünk, nagyban befolyásolja személyiségünket

Az ország, ahova születtünk, nagyban befolyásolja személyiségünket
Euronews logo
Betűméret Aa Aa

Az vagy, amit megeszel, tartja az ismert mondás - vagy még inkább az, akivé a neveltetésed tesz. A kulturális különbségek továbbra is nagyban meghatározzák a most felnövő gyerekek jövőjét, melyek egyáltalán nem csak az egzisztenciális háttéren múlnak.

A gyerekkorban öntudatlanul átvett viselkedésminták alapvetően határoznak meg minket - elég az olaszok heves gesztikulálására és hangos beszédére, a hollandok nyugodt természetére, vagy épp a nyilvános helyeken sohasem mosolygó oroszokra gondolni. Egy 2005-ös kutatás azt mutatta ki, hogy az európaiak nyitottabbak és társaságkedvelőbbek, mint az ázsiaiak, az észak-európaiak pedig lelkiismeretesebbek, mint déli társaik. Ezek a kulturális különbségek generációról generációra öröklődnek át, és alapvető hatással vannak személyiségünk alakulására.

Ezt állapította meg az a nemzetközi tanulmány is, amely 14 országban vizsgálta a szülők viselkedési mintáit és a gyerekek személyiségjegyeit.

A nemzetközi kutatócsoport szülőket kérdezett arról, mi a napi rutinjuk gyerekeikkel kapcsolatban, hogyan és milyen elvek mentén nevelik és fegyelmezik őket, majd arra kérték ugyanezeket a szülőket, hogy írják le gyermekük fő személyiségjegyeit, viselkedését. A kapott eredményeket összevetették egy, az 1970-es években készült kutatással, melyben az IBM dolgozóit kérdezték a világ összes országában, mik azok a faktorok, melyek elengedhetetlenek a munkahelyi elégedettségükhöz.

Az eredmények a kutatókat is meglepték: a kulturális értékek, melyeket az 1970-es kutatás fedett fel a különböző országokban egybevágtak a negyven évvel később készített kutatás adataival.

Individualizmus vagy a közösség java?

Az alapvető sémák nem változtak: vannak olyan kultúrák, amilyen például az amerikai vagy a holland, ahol az egyéni teljesítmény, illetve boldogulás az értékrend alapja. És vannak olyanok, amelyekben a közösség érdekei diktálnak, mindent a családért, munkahelyért, országért kell tenni, az individualizmus nem elfogadott - ilyen a legtöbb ázsiai nép, de ide sorolják például a chileit is. Ezek a különbségek nagy szerepet játszanak abban is, milyen módon fegyelmezik gyerekeiket a szülők.

A közösség javát első helyre tévő szülők fegyelmezési módszertárának legfőbb eszköze a "gondolkozz el a viselkedéseden, mit okozol ezzel másoknak", a "mit gondolnak mások" elv volt. Ez elősegítette a felnőttkorban való beilleszkedést a társadalomba - ugyanakkor sokszor vezetett szorongás, idegesség, bűntudat és szégyen kialakulásához is. A közösség javát néző társadalmakban a kutatás szerint sokkal többször figyelhető meg, hogy a gyerekek sokkal inkább éreznek szomorúságot, félelmet vagy diszkomfortot, mint az individualista társadalmakban.

Engedékenység vagy korlátozás?

A kutatás szerint az USA-ban, Mexikóban vagy Chilében élő szülők megengedik, sőt, saját maguk javasolják gyerekeiknek, hogy elégítsék ki vágyaikat, jutalmazzák meg magukat. Dél-Koreában, Belgiumban és Oroszországban ezzel szemben inkább a kísértéssel szembeni önuralmat tanítják a gyerekeknek. Az engedékeny társadalmakban a szülők arra törekszenek, hogy fejlesszék gyermekük önértékelését és függetlenségre neveljék - például elvárják a gyerektől, hogy magát szórakoztassa, vagy épp egyedül aludjanak el. Ha gyerekük rosszul viselkedik, módokat javasolnak neki, amelyekkel kijavíthatja a hibát.

Ebből a fajta nevelésből a gyerekek azt szűrik le, hogy egyedül ők a felelősek saját boldogulásukért, és hogy képesnek kell lenniük megoldást találni saját hibáikra, problémáikra. Az engedékenység viszont maga után vonja az önjutalmazást és az azonnali elismerés utáni vágyat is - legyen szó az ebéd előtti csokoládé megevéséről, vagy egy játék kosárba tevéséről - még mielőtt erre a szülő engedélyt adott volna. Ezzel szemben a szigorúbb társadalmakban a szülők az ilyen viselkedést kiabálással vagy szitkozódással "jutalmazták" - a gyerekek pedig emiatt engedelmesebbek voltak, de kevésbé optimisták is, és kevésbé hajlamosak arra, hogy maguknak örömet szerezzenek.

Melyik út a követendő?

A tudósok következtetései egyrészt azt mutatják, hogy ezek a különbözőségek kiirthatatlanok, ellenállnak a legdrámaibb civilizációs változásnak is, másrészt viszont idomulnak a változó körülményekhez. Minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke a lehető legjobban boldoguljon az életben - de ami jól működik és bevált az egyik kultúrában, nem feltétlenül jelent előnyt egy másikban.

A globalizáció terjedésével azonban a szülői viselkedésminták is közeledtek egymáshoz - az elmúlt ötven évben a gazdaságilag leginkább fejlődő országok társadalma vált sokkal individualistábbá, mint azt bárki is gondolta volna.