Az embereknek fogalmuk sincs, milyen mértékben ellenőrzött mindennapi életük, derül ki egy friss tanulmányból.
HIRDETÉSA totális kontroll már régen nem regényírók vagy filmrendezők agyszüleménye. Nagyon is valóságos, és egyre inkább elfogadott szereplői mindennapjainknak például a biztonsági kamerák. Még örülünk is nekik, úgy érezzük, vigyáznak ránk és mindenre, ami a miénk. Csakhogy a térfigyelő kamerák és az üzletek, bankok, hivatalok vagy szórakozóhelyek kamerarendszerei számos kérdést felvetnek nemcsak a magánszféra védelmével, hanem az adathasználattal kapcsolatban is.
Hagyjuk magunkat megfigyelni
A szóban forgó, adatgyűjtő rendszerek hátulütőit jogvédő szervezetek és társadalomtudósok is folyamatosan figyelik, elemzik, és meglepetten tapasztalják, hogy más közügyeknél mennyivel kevésbé mozgatják meg az átlagembereket. Ez annyiban érthető, hogy a világszerte tapasztalható terrorista cselekmények hihetővé teszik, hogy nagyobb biztonságban vagyunk, ha van egy "szem", amely mindent és mindenkit lát, így sokkal eredményesebbé válik a bűnüldözés, nagyban javul a bűnmegelőzés hatékonysága.
Emellett az is jócskán elősegíti az állampolgári elfogadást, hogy az internetes közösségi oldalak átalakították adathasználati szokásainkat, vagyis a biztonsági kamerák felvételein tárolt adatainknál sokkal érzékenyebb személyes adatainkat is önként megosztjuk gyakorlatilag az egész világgal.
Azt mi csak úgy hisszük....
Egy francia szociológus, Elodie Lemaire arról ír frissen megjelent tanulmánykötetében, hogy az embereknek fogalmuk sincs, milyen mértékben ellenőrzött a mindennapi életük, és arra figyelmeztet, hogy a haszon, vagyis a biztonság, amit ettől remélnek, sokkal inkább egy hiedelem, mintsem bizonyított tény.
Saját vizsgálati eredményeinek és más források adatainak elemzésével elsősorban arra keres választ, mennyiben tekinthető indokoltnak, illetve függetlennek vagy pártatlannak az a megfigyelés, amelyet biztonsági kamerák segítségével végeznek. A folyamatnak ugyanis perdöntő mozzanata az adatelemzés, amely ugyanúgy társadalmi minták által meghatározott, ahogyan minden más szektorban, vagyis egy ilyen típusú biztonsági rendszer kulcsa mindig az elemző.
Az adatvédelem útvesztőjében
A jogvédő szervezeteket elsősorban az adatgyűjtés és adattárolás törvényessége izgatja. A biztonsági kamerák ugyanis hatalmas adatmennyiséget szolgáltatnak "a biztonság kedvéért", vagyis ennek az adattengernek a nagy része csak arra jó, hogy ha történik valami, utólag vissza lehessen keresni benne ezt-azt.
Csakhogy az európai, illetve az államonként különböző adatvédelmi jogszabályok sok mindent tiltanak, amit ezek a kamerák, pontosabban az általuk szolgáltatott anyag lehetővé tesz. A legkézenfekvőbb kérdés, hogy megvalósul-e például a célhoz kötöttség, mint adatgyűjtési alapelv, illetve, hogy milyen jogcímen és meddig lehet tárolni ezeket az adatokat.
A különféle adatbázisok összekapcsolásának, illetve a profilképzésnek a tilalma szintén kérdésként merül fel egy olyan biztonsági rendszerrel kapcsolatban, amelyet a viharos gyorsasággal fejlődő digitális technológia egyrészt mindenhatóvá, másrészt sebezhetővé tesz. A 444.hu egy kimerítő elemzésében például felbukkan a magyar Belügyminisztérium szitakötőprojektje is, amely gyakorlatilag percek alatt megtalál bárkit, és így rendkívül jól szemlélteti az összes, ezzel kapcsolatban felmerülő aggályt.