Tavaly csaknem ezer gyereket öltek meg a harcokban, de még többen vannak azok, akik árván maradtak és dolgozni kényszerülnek, hogy családjuk túléljen.
HIRDETÉS
A 12 éves Zabiullah Mudzsahed minden nap egy kabuli utcán ül, arra várva, hogy kifényesíthesse a járókelők cipőjét. Egy jó napon közel másfél dollárnak, azaz mintegy 400 forintnak megfelelő afgánit keres. Ebből él hat testvére és anyja. Zabiullah egyike az Afganisztánban 17 éve dúló háború áldozatainak. Tavaly csaknem ezer gyereket öltek meg a harcokban, de még többen vannak azok, akik árván maradtak és dolgozni kényszerülnek, hogy családjuk túléljen.
"Gyűlölöm a tálibokat, de szeretném, ha béke lenne Afganisztánban. A gyerekek legyilkolásának véget kell vetni, és a bombázásoknak is. A táliboknak is csatlakozniuk kéne a békefolyamathoz" -vélekedik.
Zabiullah apja négy éve halt meg, amikor egy öngyilkos merénylő felrobbantotta magát a közelében. A család ezután már nem tudott vidéken megélni, emiatt Kabulba költöztek.
Anyja néha ruhamosással keres egy kis pénzt:
"Ha isten is úgy akarja, béke lesz az országban" - mondja. "Az én életemen már nem lehet változtatni, de a fiamnak fényes jövőt szeretnék."
Afganisztán lakosságának fele 15 évesnél fiatalabb. A 7 és 17 év közötti gyerekek közel fele nem jár iskolába az UNICEF januári jelentése szerint. A gyerekmunka ellen küzdő Aschiana Alapítványt a 90-es években hozta létre egy mérnök, akit megdöbbentett, milyen sok iskoláskorú gyerek dolgozik Kabul utcáin. Zabiullah itt fedezte fel a rajzolás örömét.
"A legnagyobb vágyam, hogy híres festő legyek, és külföldön is kedveljék a rajzaimat."