A két vezető másodszor ült asztalhoz egy éven belül, de a tét mindkettejük számára jóval nagyobb annál, minthogy jelentős engedményt tehetnének. A helyzet most nagyjából az, hogy mindketten mindent akarnak a másiktól, miközben maguk csak részben teljesítenék a másik követeléseit.
A tárgyalások folytatódnak - ennél több nem mondható a második amerikai-észak-koreai csúcsról, de elemzők szerint ez nem kevés. Azt, hogy Észak-Korea rááll a teljes nukleáris leszerelésre, senki sem remélte a hanoi találkozótól.
Robert Kelly, a Pusan National University professzora azt magyarázta az Euronews reggeli műsorában, hogy az észak-koreaiak majdnem ötven évet töltöttek nukleáris fegyverek fejlesztésével, úgyhogy nem fogják alkuba bocsátani ezeket vagy azokat a laborokat, üzemeket, ahol ez a munka folyik. "A nukleáris arzenál nagyon sokat ér egy olyan kis országnak, ráadásul ellenséges környezetben, mint Észak-Korea. Washington többfelé is beavatkozott az elmúlt 20 évben - Jugoszlávia, Líbia, Irak -, úgyhogy Észak-Koreának nagy biztonságot ad ez a fajta elrettentés."
Habár az amerikai diplomácia pozitívan nyilatkozott a hanoi tárgyalásról, az jócskán alulmúlta a terveket, így aztán a nemzetközi közösség várakozását is.
Egy másik elemző, Ellie Green, a Henry Jackson Society vezető szóvivője arról beszélt a Good Morning Europe február 28-i adásában, hogy a mostani találkozó összeomlásával még hosszabbra nyúlik az észak-koreai leszerelés folyamata. A közvélemény körülbelül tíz évre teszi ezt, és a kutatók szerint sincs közelebb a cél, amelynek eléréséhez először is egy megállapodás kell, aztán egy békeszerződés a két Korea között, és csak ezután kerülhet napirendre a teljes nukleáris leszerelés.