rendkívüli hír

rendkívüli hír

Gyerekként kezelik a nőket Szaúd-Arábiában

Gyerekként kezelik a nőket Szaúd-Arábiában
Betűméret Aa Aa

Ismét a szaúd-arábiai nők helyzetére irányította a világ figyelmét a 18 éves Rahaf Mohammed al-Kunun története, akit személyesen a kanadai külügyminiszter várt a torontói repülőtéren, miután elmenekült - állítása szerint - elnyomó rokonai elől egy családi vakációról, és életét féltve elbarikádozta magát a bangkoki repülőtéren. Tavaly még úgy tűnt, hogy mélyreható változások indulnak el a nők jogainak terén az olajmonarchiában, olyanok, amelyekről korábban álmodni sem mertek az érintettek. Rahaf esete is rávilágított, hogy a szaúdi társadalomnak még időre van szüksége ahhoz, hogy a felülről indított reformok valóban kifejtsék remélt hatásukat. A térséggel foglalkozó publicisták némelyike borúlátóbb: ők úgy vélik, hogy Rijád újításai csupán marketingcélból születtek meg.

Rahaf egy kanadai tévében kedden közreadott interjújában azt mondta: még sok nő fog elmenekülni hazájából, ahol a reformok ellenére továbbra is elnyomás alatt tartják őket. Tavaly még sokan hitték, hogy megtörténik a csoda: számos, a nők helyzetét is megkönnyítő és az egyenjogúság felé mutató újítást vezettek be a fiatal koronaherceg, Mohamed bin Szalmán reformjai révén: a Saudi Vision 2030 projekt célja a társadalmi, gazdasági és kulturális megújulás.

Mohamed bin Szalmán koronaherceg

Az egyik legfelkapottabb téma a világsajtóban a szaúdi változásokkal kapcsolatban az volt, hogy 2018 júniusának végén megszűnt a nőket az egyik leginkább gúzsba kötő tilalom: végre volán mögé ülhettek. Az, hogy valaki nem tud szabadon autózni, Szaúd-Arábiában nem ugyanazt jelenti, mint Magyarországon: ott ugyanis a nők csak korlátozottan használják a járdákat, azokat hagyományosan a férfiak foglalják el. Így az, hogy eddig megtiltották nekik a vezetést, otthonuk börtönébe zárta a nőket. Ha intéznivalójuk volt, meg kellett várniuk, amíg egy férfi családtagjuk ráért, és hajlandó volt őket elvinni, ezért aki megtehette, inkább sofőrt fogadott. Bár a férfi családtagok ellenőrzés alatt tudták tartani női hozzátartozóik mozgását, nekik maguknak is sok bosszúságot okozott ez a rendszer.

Számos hölgy azonnal élt is a lehetőséggel: "Végre meglátogathatom a rokonaimat anélkül, hogy meg kellene kérnem a férjemet, fuvarozzon el hozzájuk" – így örvendezett egy 30 éves szaúdi asszony tavaly júniusban, amikor a dpa német hírügynökség riportere megkérdezte, mit szól a változáshoz. Az ehhez hasonló nyilatkozatokon átsejlett az, hogy a szaúdi nők életét milyen elképesztő mértékben kontrollálják férfirokonaik.

Jogilag kiskorúként kezelik a nőket

A vezetési tilalmon felül a reformer koronaherceg több más tabut is feloldott: a nők ma már lehetnek katonák, a férfiak mellett ülhetnek a moziban, és beléphetnek a stadionokba is. A királyságban élő hölgyek számára azonban nem az jelenti a legnagyobb fejfájást, hogy nem járhatnak moziba vagy hogy lemaradnak a futballmérkőzésekről, esetleg az, hogy márkás ruháikat fekete leplek alá kell rejteniük, hanem az úgynevezett gyámsági rendszer, amely által jogilag kiskorúként kezelik őket.

REUTERS/Waleed Ali
Szaúdi nő a lelátón a Juventus- AC Milan mérkőzésen a King Abdullah Sports City-ben, Dzsiddában január 16-ánREUTERS/Waleed Ali

A kulturális szokások szerint ugyanis egy szaúdi nő csak egy férfi hozzátartozója ellenőrzése alatt élhet. A házas nőknek férjük, az egyedülállóknak apjuk, fivérük, vagy más férfirokonuk a gyámjuk. Ha egy asszony megözvegyül, vagy férje elhagyja, előfordulhat, hogy saját fia kontrollálja döntéseit.

Ennek a helyzetnek a visszásságát mutatja meg ez a videó, amelyben egy szaúdi nő fiától kér engedélyt arra, hogy egy londoni szakmai konferenciára, amire meghívták, elutazhasson. Fia azt írja vissza neki: elfoglalt, most nincs kedve megadni az engedélyt.

A nők gyámjuk beleegyezése nélkül nem nyithatnak és vezethetnek bankszámlát, nem írhatnak alá szerződést, nem vásárolhatnak ingatlant és nagy értékű ingóságot, nem szállhatnak egyedül repülőgépre, valamint nem dönthetnek házasságról és válásról sem. A gyámsági rendszer nincs törvénybe iktatva, mégis olyan szokás, ami a társadalom egészét áthatja: a kormányzati szervek, bíróságok és az átlagemberek is ennek alapján cselekednek. Szakértők szerint a családon belüli vagy a nemi erőszaknak áldozatul esett nők számára így szinte lehetetlen feljelentést tenni, hiszen a rendőrség gyakran ragaszkodik ahhoz, hogy a nők és a lányok a panasztevéshez rendelkezzenek gyámjuk engedélyével. Még akkor is, ha az maga a gyám ellen szól.

Fontos változás volt, amikor 2017 májusában Szalmán király kiadott egy rendeletet, amely szerint a nőknek nem kell engedélyt kérniük férfi gyámjuktól néhány tevékenységhez, így például ahhoz, hogy egyetemen tanulhassanak, munkát vállalhassanak vagy operációt végezhessenek el rajtuk. Az aktivisták most a gyámsági rendszer teljes eltörléséért kampányolnak olyan hashtagekkel, mint az “#IamMyOwnGuardian”.

Éppen aznap, amikor Kunun első kétségbeesett twitterüzenetét írta a bangkoki repülőtérről, érkezett a hír, hogy egy új szaúdi törvény szerint a bíróságoknak SMS-ben kell értesíteniük a jövőben a nőket arról, ha elváltak tőlük. Ez is előrelépésnek számít, ugyanis eddig egy szaúdi férj felesége tudta nélkül is lebonyolíthatta a válópert. Az új szabályozás lehetőséget ad a nőknek arra, hogy tudatában legyenek családi állapotuknak, és felléphessenek jogaik védelmében, például a nekik járó tartásdíjért.

A riportokban, cikkekben megszólaltatott szaúdi nők többsége üdvözli a változásokat. Volt olyan, aki azt mondta, hogy nyugati szemmel nézve talán furcsa, hogy nekik már az is előrelépés: nem szólják meg őket, ha nem fekete, hanem egyre színesebb abajákban (hagyományos, a teljes testet fedő öltözet) járnak az utcán, de ők már ezeknek a kis változásoknak is nagyon örülnek, és úgy tekintenek az apró engedményekre, mint az első lépésekre a teljes szabadság felé vezető úton. De olyan is volt, aki azt mondta: a változásokra szükség van, de túl gyorsan történik minden, emiatt attól félnek, hogy elveszítik identitásukat.

Kritikus hangok

Az emberi jogvédő szervezetek ugyan üdvözölték a nők vezetését tiltó törvény eltörlését, de továbbra is azt hangsúlyozzák, hogy a legfontosabb a gyámsági rendszer felszámolása lenne. A Human Rights Watch emberi jogvédő szervezet közel-keleti kutatója, Adam Coogle például azt mondta egy riportban, hogy fontos változások történtek az elmúlt 5-10 évben. A nőknek ma már több lehetőségük van dolgozni, és a felsőoktatásban tanulni, az aktivista szerint ez mind pozitívum. Ugyanakkor a férfi gyámsági rendszer- amelynek révén a férfiak képesek kontrollálni nőrokonaik életét- szinte teljesen érintetlenül maradt, pedig több szempontból is meg kellene változtatni: Coogle szerint a legfontosabb az lenne, ha eltörölnék az utazási korlátozást.

Több szervezet ezen kívül azt is követeli, hogy engedjék szabadon a tavalyi év során bebörtönzött emberi jogi és nőjogi aktivistákat. Az Amnesty International és a Human Rights Watch tavaly novemberben nyilvánosságra hozott jelentései szerint közülük többeket kínoztak és szexuálisan zaklatták a börtönben.

A The Guardian című brit napilap publicistája, Arwa Mahdawit nem hatották meg a reformok: cikkében azt írja, nem forradalom zajlik Szaúd-Arábiában, hanem az ország imázsának újraformálása, amin foltot ejtett a jemeni háború, a Katar elleni blokád, és a cikk megjelenése óta eltelt időszakban történt brutális Hasogdzsi-gyilkosság is. A szerző szerint sok nyugati kormány és a hozzájuk közel álló sajtótermékek saját érdekükben nem tárják fel a csúf igazságot:

„Az, hogy a nők vezetési tilalmának feloldását ünneplő riportok jelentek meg világszerte, azt takarja, hogy a Nyugatnak érdekében áll a királyságot jó színben feltüntetni. Végülis rettenetesen kényelmetlen elismerni, hogy a jövedelmező kereskedelmi partnered, akinek a háborúját támogatod, valójában egy bántalmazó, autoriter rezsim. Mennyivel jobb ennél a volán mögött ülő nőket mutató bájos fotókra koncentrálni!”

107 ezer jelentkező 140 állásra

Még ha valaki nem is osztozik Arwa Mahdawi véleményében, akkor is fontos megemlíteni, hogy a szaúdi nők szabadabb életét lehetővé tévő változásokat nem az indította el, hogy a szigorú vallási vezetők megkönyörültek rajtuk. A reformok józan megfontoláson alapszanak, számos politikai-gazdasági, sőt, demográfiai tényező húzódik meg mögöttük. A mindössze 33 éves Mohamed bin Szalmán ugyanis átlátta, hogy hosszú távon nem fenntartható az ország olajtól való függősége. Szaúd-Arábia bevételeinek mintegy 87 százaléka az olaj eladásából származik. Ez a szektor adja a GDP 42 százalékát és az exportbevételek 90 százalékát. Ahhoz viszont, hogy a kőolajra alapozott gazdaságot átalakítsák, a többi intézkedés (az állami olajvállalat részvényeinek piacra dobása, az áram, a víz, a benzin ártámogatásának csökkentése és 5 százalékos áfa bevezetése) mellett a nőket is be kell vonni a munkaerőpiacra, hiszen a királyságban a munkaképes korú nők mintegy harmada nem dolgozik. A nők munkába állását azonban nem lehet elérni, ha nem változtatnak a berögzült szokásokon. Erre, úgy tűnik, a királyság készen állt: Szaúd-Arábia lakosságának csaknem 70 százaléka 30 év alatti - a fiatalok pedig bele voltak fáradva abba, hogy nem tudnak szabadon járni-kelni, ismerkedni, vagy akár szórakozni.

És hogy mennyire szeretnének dolgozni a szaúdi nők? Mindennél beszédesebb adat, hogy amikor tavaly januárban egy kormányhivatal 140 nőnek hirdetett meg útlevélkezelői állást, 107 ezren jelentkeztek a pozíciókra. Ez a lelkesedés pedig még a döntéshozókat is meglepte…

REUTERS/Suhaib Salem
Kilépnek a fátyol mögül? Szaúdi nők az Ázsia Kupán a Szaúd-Arábia-Észak-Korea meccsen Dubajban január 8-ánREUTERS/Suhaib Salem