rendkívüli hír

rendkívüli hír

Kertész: a hatvanas évek óta nem volt ilyen cenzúra

Éppen ezt olvassa:

Kertész: a hatvanas évek óta nem volt ilyen cenzúra

Kertész János arckép
Betűméret Aa Aa

Tiltakozott az ellen, hogy két előadást az MTA nem engedett megtartani. Hogy derült ez ki?

A rendezvény egyik szervezője kitette a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettes asszonyának a levelét, amiben közölte, hogy ezek az előadások nem tarthatók meg az MTA székházában. Azt hittem, nem hiszek a szememnek.

Volt már ilyen korábban is?

A hatvanas évek óta biztos nem volt olyan, hogy direkt politikai okokra hivatkoztak volna.

Ez ki volt mondva?

Igen. Az első reakcióm az volt, hogy én nem szerepelhetek ebben a rendezvénysorozatban, de aztán gondoltam, hogy egy kicsit várjunk, talán ez a főtitkárhelyettes asszony egyéni akciója, túlbuzgósága. Felhívtam a titkárságot, de nem tudtam a főtitkárhelyettes asszonnyal beszélni. Kértem, hogy hívjanak vissza, ez nem következett be, viszont az MTA megjelentett egy reagálást, ami lényegében megerősítette ezt. Azt írták, hogy a rendezvény felelőse a főtitkárhelyettes asszony, és úgy látta, hogy ennek a rendezvénynek politikai felhangja van, és ezért nem engedélyezte a központi rendezvényen való szereplést.

Miről szólt volna ez az előadás?

Vedres Balázs és Vásárhelyi Orsolya egy tanulmányt készítettek a férfiak és nők különböző szerepéről a programozásban. Ez a tanulmány óriási adatbázisra épül: a GitHub nevű szájtra a programozók feltehetik a programjaikat, és ott együtt dolgozhatnak a szoftvereiken. Kollégáim ezt az adatbázist dolgozták fel, ez alapján pedig nagyon érdekes tudományos következtetéseket vontak le.

A GitHubon a programozók mind hozzá tudják tenni a saját programrészeiket másokéhoz.

Pontosan erről van szó, a programozók felteszik oda a munkájukat, és így lehet azokat fejleszteni. Ezeket a fejlesztőket azonosítani lehet a nemük szerint, és vizsgálni lehet a jellemző tulajdonságaikat, ezekből pedig nagyon érdekes tudományos következtetéseket vontak le. Például nem az számít, hogy valaki férfi vagy nő, hanem hogy valaki férfiasan vagy nőiesen viselkedik. Aki nőiesen viselkedik, annak nehezebb előrejutni.

Barabási Albert-László most megjelent könyvében is elemzi ezeket az adatokat, ő kollégáival a sikert vizsgálta, hogy a sikeresség mennyire függ ezektől a tulajdonságoktól.

Igen, ő is részben a CEU munkatársa. Vedres és Vásárhelyi munkája is összefügg a sikeresség kutatásával. Ők a CEU Hálózat- és Adattudományi Tanszékén dolgoznak, aminek a vezetője vagyok.

Más CEU-sok is előadnának a Magyar Tudomány Ünnepén?

Például én.

És még?

Nem tudom, még nem került nyilvánosságra a teljes program.

Ez a vizsgálat mennyire politikai téma?

Ez egy tudományos vizsgálat, adatokon alapuló, tudományos módszerekkel végrehajtott vizsgálat. Nem is lehet értelmezni a kérdést.

Gond az, ha egy tudományos kutatásnak van társadalmi politikai következménye?

Bizonyos esetekben lehet ilyen következménye, hiszen a tudomány a világunkkal foglalkozik, ebben benne van a társadalom, a politikai élet, ezzel mind-mind foglalkoznia kell a tudománynak. A lényeg az, hogy tudományos módszerekkel kell foglalkoznia, és az elért tudományos eredményeket tudományos közegben kell közölnie. Ha ezek a követelmények teljesülnek, akkor természetesen az úgynevezett kényes témákkal is foglalkozhat, sőt foglalkoznia is kell.

Azt mondta az akadémia főtitkára, hogy a kutatásoknak többet kell tenniük azért, hogy az eredményeiket közérthetően elmondják.

Ezzel mélyen egyetértek, ez főleg az alapkutatásokra igaz. Az alapkutatásokat a társadalom finanszírozza, az alkalmazott kutatásokat pedig elsősorban azok a cégek finanszírozzák, amelyek hasznot húznak belőlük. Az alapkutatásokat főleg Európában, de Amerikában is elsősorban állami forrásokból végzik. És ott az alapvető követelmény, hogy mivel a társadalom pénzéből folyik a kutatás, ezért a társadalmat tájékoztatni kell arról, hogy mi folyik a pénzükből. Ez valamennyiünknek feladata, a baj az, hogy ez nagyon nehéz. Vannak olyan kivételes képességű kollégák, akik ezt műfajt nagyon magas színvonalon tudják űzni, de mindannyiunknak kell valamit tenni ezen a téren. Ha politikai okokból megakadályozzák azt, hogy a társadalomhoz forduljunk az eredményeinkkel, akkor nem tehetünk mást, széttárjuk a karunkat.

Milyen hatással van az a társadalomra, ha nem tudják elmondani, hogy mivel foglalkoznak?

Ha valami nagy felfedezés történik, az eljut a társadalomhoz. Harminc évvel ezelőtt ha az embereket megkérdezték, hogy mire büszkék, akkor Puskás Öcsin kívül még egy pár Nobel-díjas neve is elhangzott. Nem tudom, hogy most van-e ilyen felmérés, attól tartok, hogy a helyzet a tudomány szempontjából romlott azóta. De azért is fontos, hogy minél többen értesüljenek a tudomány eredményeiről és hasznáról, mert a tájékozottság kevésbé kiszolgáltatottá teszi az embereket.

Az előadás lemondásával éri valamilyen szakmai vagy pénzügyi hátrány?

Semmiképpen nem ér direkt hátrány. Lehet, hogy legközelebb nem kérnek fel előadni. Viszont nagyon sok olyan visszajelzést kaptam, hogy fellépésem az embereket pozitívan érintette.

Mások is csatlakoztak önhöz?

Nem tudom, nem is az volt a szándékom, hogy ezzel mozgalmat indítsak. Pusztán arról van szó, hogy én magam úgy éreztem, hogy ilyen körülmények között nem tudom megtartani ezt az előadást.

Ön lemondta az előadását. Miről beszélt volna?

A felkérés úgy szólt, hogy a hálózattudományról beszéljek. Úgy gondoltam, nagyon röviden áttekintést adok az elmúlt 20 év kiemelkedő eredményeiről. Ebben jelentős részt vállaltak magyar kutatók, valami miatt ez a hálózatelmélet-gráfelmélet egy erősen magyarokhoz kötődő tudományág. Az előadás második, nagyobb részében néhány alkalmazásról akartam beszélni. Ezek között megemlítettem volna, hogy a korrupciónak milyen hálózattudományi vonatkozásai vannak. Azt, hogy a korrupció egy hálózati jelenség, azt mindenki érzi, de ez egy rettenetesen nehezen megfogható, természeténél fogva rejtett jelenség. A korrupció mérése is borzasztó nehéz. A Transparency International például azt csinálja, hogy megkérdezi az embereket, mit gondolnak, mekkora a korrupció. Ez alapján rangsorolni lehet az egyes országokat, sőt, egyes településeket is.

Újabban vannak jobb kvantitatív módszerek, amelyek bizonyos jelzőkön alapulnak, például hogy milyen arányban pályázik csak egy jelentkező a közbeszerzési pályázatokra, hogy milyen rövid felkészülési idő van. Ilyen és ehhez hasonló mutatók alapján lehet rangsorolni az egyes országokat vagy településeket. Nagyon heterogén ez a kép, egy országon belül is bizonyos települések nagyon fertőzöttek korrupció szempontjából, mások pedig sokkal kevésbé.

Bennünket – a PhD hallgatómmal, Johannes Wachsszal együtt – az érdekelt, hogy mi lehet ennek az oka. Azt találtuk, hogy ez összefügg az egyes településeken kialakuló társadalmi hálózattal. Ha egy településen nagyon élesen elkülönülő csoportok vannak, amik között nagyon kevés a kapcsolat, az veszélyeztetetté teszi azt a települést. Ha olyan emberek élnek, akik csak a településen belül létesítenek kapcsolatokat, az is veszélyeztetetté teszi a települést a korrupció szempontjából.

_(Interjúnk elkészülte után az MTA honlapja válaszinterjút közölt Lovász Lászlóval, az Akadémia elnökével.)_