Amíg meg nem szűnik a cég iránti bizalom.
HIRDETÉSNégyszáz járatát törölte pénteken az ír fapados légitársaság, a Ryanair, a cég pilótáinak valaha volt legnagyobb sztrájkja miatt. Az elmúlt hónapokban megszokhattuk, hogy az ír fapados pilótái időről időre leteszik a munkát, de az augusztus 10-i munkabeszüntetés annyiban különleges, hogy ezúttal összehangolták a sztrájkot a belga, svéd, német, ír holland pilóták.
„Nem az a célunk, hogy legyőzzük a Ryanairt” - mondta a német szakszervezet, a Cockpit vezetője, Ingolf Schumacher. „Nem lehet legyőzni egy transzatlanti munkáltatót, mindig előnyben lesznek velünk szemben. De jelezni akarjuk a menedzsmentnek, hogy egy cég nem háborúzhat a saját munkavállalóival”
A bérek, juttatások és munkafeltételek körül folyó, alapvetően szokványosnak mondható vita azzal vált háborúvá, hogy a korábban kiszolgáltatott munkavállalók – pilóták és kiszolgáló személyzet – tárgyalási pozíciója egyre javult az elmúlt években. Ahogy a válság távozott Európából, a repülőtársaságok, így különösen a fapadosok forgalma rendkívüli mértékben megnőtt. Ez meghozta a munkaerőhiányt, és a jobb pozíciókat a munkavállalók számára.
Egy cég, amely nem akarja, hogy szeressék
A munkavállalókkal szemben azonban az iparág fenegyerekének – mások által büdös bunkónak – tartott Michael O'Leary áll, aki gyakorlatilag a semmiből építette fel a Ryanairt a világ egyik legjövedelmezőbb légitársaságává. O'Leary sokszor nyilvánvalóvá tette, hogy a sikerük lényege, hogy olcsók, ezen túl nem tartanak igényt sem az utasok, sem a munkavállalók szeretetére. O'Leary 2017-ig azt sem volt hajlandó elfogadni, hogy szakszervezet működjön a Ryanairnél, akkor azonban a téli ünnepi szezon egyik legforgalmasabb napjára belengetett sztrájk miatt kénytelen volt visszavonulót fújni.
A nyár is a sztrájkok és járattörlések jegyében telt a Ryanairnél. A két legfontosabb ország, ahol a küzdelem zajlik, Spanyolország és Írország: az előbbi a turizmus, az utóbbi az ott dolgozó sokféle náció miatt fontos célállomás. És hiába sztrájkoltak már a belga és a holland munkavállalók is, a menedzsment megkötötte magát. Folyamatosan azt kommunikálták, milyen sokat keresnek a munkavállalóik, hogy a törölt járatok miatti harag a szakszervezeteket érje. Július végén pedig a cég belengette, hogy az írországi flottájának az ötödét áthelyezi Lengyelországba, és leépít nagyjából 100 pilótát és kétszer ennyi kiszolgáló személyzetet. Ezt azzal indokolták, hogy a gördülő sztrájkok miatt csökkent a bizalom a Ryanair ír járataiban, ezért csökken a forgalom is – magyarul figyelmeztették a munkavállalókat, hogy az állásukkal játszanak, ha nem állnak le.
Lehet, hogy ezt most nem lehet
A bejelentés azonban ellenkező hatást váltott ki a szakszervezeteknél, így jött létre a mostani, minden eddiginél nagyobb munkabeszüntetés. Amire a vállalat azzal reagált, hogy semmilyen követelést nem fogadnak el, ami a személyi költségek növekedésével jár. A munkavállalók kéréseit nem tartják megalapozottnak, azok teljesítése a cégvezetés szerint veszélyeztetné az alacsony áraikat vagy a rendkívül költséghatékony működést.
Az elemzők szerint a Ryanair akkor kerülhet bajba, hogy ha a járattörlések miatt a cégbe vetett bizalom annyira megrendül, hogy ez a jegyeladásokon is érezhető lesz. A társaság eddig is kellemetlen szolgáltató hírében állt. De ha az utasoknak az lesz a meggyőződése, hogy a Ryanair körülbelül 10 százaléknyi árelőnnyel nem olcsó repülőjegyet árul, hanem egy sorsjegyet, amivel vagy utazhatnak, vagy nem – ez már alapjaiban érintené a cég nyereségességét.
Márpedig csak az elmúlt egy évben, csak Magyarországon három botrány erősítette ezt a képet: a téli járattörlések a szabadságolási problémák miatt; a nyár elején az, amikor a súlykorlátozás miatt csomagokat hagyott Budapesten a las palmasi járat; valamint a mostani járattörlések a sztrájk miatt.
O'Leary üzleti stratégiájával teljesen ellentétes, hogy engedményt tegyen a munkavállalóknak – másrészt úgy gondolhatja, nagyobb veszteséget jelentene a cégnek, ha jobb körülmények között, nagyobb biztonságban dolgoznának az emberei. Viszont ha a munkáltatókkal folytatott háború a cég nyereségességét veszélyezteti, bizonyosak lehetünk benne, hogy a menedzsment véget vet neki. Kérdés, hogy egy ilyen hosszú háborút ki bír tovább.