Az USA geopolitikai érdeke, hogy megrendüljön Oroszország európai gázmonopóliuma. Az azeri gáz nem komoly fenyegetés, de kezdetnek elég.
Az Egyesült Államok támogatja az Azerbajdzsánt és Olaszországot összekötő úgynevezett transzadriai gázvezeték tervét.
Ezt az amerikai elnök megerősítette az olasz kormányfővel folytatott július végi washingtoni találkozója alkalmával is.
A 870 kilométernyi vezetékrendszer az azerbajdzsáni Shah Deniz II. nevű gázmezőről indul, és Grúzián, Törökországon, Görögországon és Albánián, majd az Adriai-tengeren át éri el az olasz félszigetet. A tervek szerint 2020 végétől évente tízmilliárd köbméter azeri gázt szállít az olasz csizma sarkába.
Az Egyesült Államok geopolitikai érdekeivel ez nyilvánvaló összhangban van, ahogyan az is érthető, hogy az Oroszországból Németországba futó Északi Áramlat 2. nincs Washington ínyére, örömmel veszi, hogy csúszik a 2020-ra tervezett beüzemelés.
Moszkva európai befolyását az energiafüggőség oldásával a legegyszerűbb gyengíteni, és a TAP, vagyis a transzadriai gázvezeték erre egynek jó. Miután Európa gázszükségletének mindössze 2,4 százalékát biztosítja majd, önmagában nem jelent komoly fenyegetést Oroszország európai energiabizniszére.